Itt van az új év, a nagy fogadalmak időszaka. Érdekes módon még nem jutottam el addig, hogy ebben az évben ígérgessek magamnak. Erre szeretnék rájönni, hogy miért van ez, mikor én a notórius fogadalomgyártók közé tartozom.
Mindig jött az "ihlet" minden év elején, hogy ebben az évben biztosan sikerül már végre lefogynom. De nem sikerült eddig még sohasem. Neveztem már be sok fogyiprogramba, töltöttem le E-bookokat, olvastam is őket, jegyzeteltem is, el is kezdtem a diétát, de nem jöttem rá, mi az, amiért mindig feladom az egészet, mi az a kritikus pont, ami visszavonulót fúj az egész igyekezetemnek. Arra rájöttem már, hogy túl lusta vagyok, lehet ebben is kell keresni az okot. Azután mindig kell valami új, valami újdonság, mert idővel a hosszú diétázás miatt minden fogyókúraprogram unalmassá vált nekem, bármilyen jól volt összerakva. Ahogyan kell az új a mozgás terén, mert ott is megunom, ha csak gyalogolok mindig, kell a változatosság, úgy az étkezés terén is ki kell találni valamit magamnak, mert még mindig ez a sarkalatos pontja az egész fogyókúrának. Enni és mozogni, valamint alaposan kipihenni magam, azaz jól aludni is, hogy minden reggel kedvem legyen belevágni az aznapi teendőkbe. Azután itt vannak a váratlanul felbukkanó feladatok, helyzetek, amik felboríthatnak mindent. Ezeket mindenképpen meg kell oldanom, mert nélkülük nem tudnék tovább haladni. Csak ilyen helyzetben ha vagyok, egyszerűen elhanyagolom a diétámat, mert más, fontosabb dolog lépett a helyére, és azt meg kell oldanom. Azt már nem is írom, hogy mindig van valamilyen csábítás, ami elveheti a kedvemet a folytatástól. Van még a kezdeti nagy-nagy lelkesedés, amikor nagy hévvel belevetem magam a tornagyakorlatokba, csak nem veszem észre, hogy amit csinálok edzést, az már régen nem nekem való, mert eltelt jó pár év, és én konkrétan nem is nagyon tornáztam ez idő alatt, és azt hiszem, hogy lépést tudok tartani a fiatalabb generációval. De nem ment már akkor sem, így nyilván nem fog menni most sem. Váltani kell edzés terén is. Könnyebb gyakorlatok kellenek, amiket végig is tudok csinálni. Volt, amikor már akkor tudtam, hogy az újévi fogadalmam nem lesz hosszú életű, amikor azt megfogadtam magamnak. Nincs meg a kellő lelkesedés vagy nem tart sokáig. Vagy az idővel volt bajom, de mindig volt valami, amitől abbamaradt minden, és így csak egy helyben toporogtam, nem haladtam előre. Mivel egy új blogot azért nem szeretnék indítani, mert másképp gondolok mindent, és új lappal szeretném indítani ezt az évet, és mindent, azt hiszem, jól elfér itt is, ebben a blogban is a következő "világmegváltó" elhatározásom. Én a gyakorlatban vagyok rossz, nagyon elszúrok mindent. A fogyókúrát főleg. De ahogy a sikertörténeteket olvasom néha, úgy gondolom, hogy vagy nagy trauma kell, hogy legyen, ami először elindít a fogyás felé, vagy nagy akaraterő és kitartás, ami segít, hogy minden meg is valósuljon. De sok helyen olvastam, hogy bizony sokan visszaszorították a kalóriaadagjukat a normális alá, hogy fogyni tudjanak, de ez szerintem nem egészséges.
Nos! Amit tennem kell ahhoz, hogy eredményes is tudjak lenni, az először is az, hogy le kell, hogy nyugodjak, tudtul kell venni, hogy mennyi idős vagyok, nem szabad siettetni az időt, nem szabad kapkodnom. Figyelembe kell vennem, hogy ha nem csinálok semmit, akkor még jobban el fogok hízni, mert eddig is így volt. De hogyan tudnám megszerezni azt a lelkesedést, ami minden napra adna elegendő energiát? Tudom, hogy vannak rosszabb napok az életemben, ezért meg kell tanulnom felkészülni rájuk, mit kell tennem ilyenkor, és mit nem szabad ilyenkor tennem, az is nagyon fontos. Lehet, hogy mindig csak egy napra jó ha figyelek, mert különben szétcsúsznak a teendők a fejemben. Az is baj, hogy sok mindenre kell koncentrálni, hogy az meglegyen egy nap. pl. a vízivásra, a mozgásra, az evésre, a jó alvásra, a pihenésre, meg hogy ne kerüljek stresszes helyzetekbe, ha lehet, stb. Számtalan dolog, amit már nem tudok észben tartani, de ha leírom, azt úgy kell tennem, hogy mindig előttem legyen, mindig rálássak egy jól kidolgozott napirendre. Nyomtathatok többet belőle, hogy amikor elmegyek otthonról, akkor is rá tudjak nézni, hogy milyen teendők várnak még rám aznap. Több napra nem is fogok tervezni, csak egy napra, bőven lesz mit ügyködnöm így is, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Le kell tudnom mondani bizonyos fontos dolgokról is, mert nem minden fér bele egy napba. Vannak ugye olyan dolgaim is, amire mindenképpen ügyelek és szeretem is, ezért ezek elsőbbséget élveznek, ilyen például, ha unokákhoz megyek, amikor a gyerekeimmel vagyok, fontos a családi együttlét. Ezt egy fogyókúra sem rombolhatja szét, erre vigyáznom kell. Vagy például nem mehet a rend, a tisztaság, a ház rendben tartásának rovására sem semmi.
Ott szúrjuk el a fogyókúránkat, hogy ezeket nem vesszük figyelembe. Van a nagy elhatározás, hogy lefogyok ebben az évben és nem látjuk a fától az erdőt, mert egy kis ideig még ez a lényeges szempont az életünkben. De ez nem tart sokáig, mert szinte már aznap, amikor elkezded a fogyót, már több minden akadály jöhet közbe. Vagy meg tudod oldani őket, vagy sem, de kezdik felborítani a menetrendedet, és végül a fogyót adod fel, mert a másik dolgot, helyzetet fontosabbnak ítéled meg, így szép lassan feledésbe merül az elkezdett diétád.
Lehet, sok mindent vissza is kell utasítanod, ha tovább akarsz lépni. Mozimeghívás, vagy barátnőkkel való beszélgetés, vagy itt van például az internet, ami szinte mindenkit fogva tart, rabul ejt és egy csomó időnket elrabolja. Vajon le tudunk-e mondani róla bizonyos ideig?
Azt hiszem, hogy a cigiről való leszokás (ami egy nagy kihívás mindenki számára, aki dohányzik), az még mindig könnyebb, mint egy fogyókúrát betartani. Vagyis inkább a fogyózás lehet, több időbe telik, mert ha ügyes vagy, a cigit máris abbahagyhatod, és ha sikerül, még boldogsághormonok is szabadulnak fel. Azért nagy kihívás a fogyókúra, mert általában túl hosszú ideig tart, és igen, meghízni könnyű volt, mert nem kellett semmire figyelni, azt csináltuk, amit akartunk, és azt ettük amit csak szerettünk, de így jól elhíztunk, tetemes zsírréteg alakult ki rajtunk. Fogyni viszont meg kell hagyni, igencsak megszorításokkal jár az előző könnyű életünkhöz képest, amikor nem figyeltünk magunkra. Szóval az önmagunkra figyelés elég nagy próbatétel, és sok időt vesz el tőlünk.
Lehetne folytatni, hogy mi minden áll a fogyás, a fogyókúránk útjába, de már ez a kis felsorolás is elég ahhoz, hogy belássuk, ha le szeretnénk fogyni, időt, energiát kell szánnunk rá, és kell a szemléletváltás, a másképp gondolkodás művészete is. Vagy egy olyan erős elhatározás kell, amit lehet, hogy egy mondat vált ki bennünk, amikor is pl. megjegyzik az ismerősök vagy éppen a családtagok közül valaki, hogy: - "már nem vagy olyan fitt és energikus, mint voltál!" -, ezért a mondatért meg is sértődhetünk, de valljuk be, ha el vagyunk hízva jó alaposan, akkor mindenképpen nekik van igazuk, és azért, hogy valami változzon, nekünk kell érte tenni valamit.
Gondoljuk át, mielőtt fogyókúrába kezdünk, hogy végig tudjuk-e csinálni a vele járó sok mindent, mert újra és újra csalódunk magunkban, ha végül feladjuk, nem sikerül, ez pedig elveheti a maradék jókedvünket is. Nem azt mondom, hogy nem érdemes belevágni, mert ha a statisztikákat nézzük, akkor igencsak sokan híznak vissza, hanem inkább azt szeretném sugallni, hogy merjünk áldozni magunkra időt, hogy tudjunk foglalkozni azzal, ami most a leghőbb vágyunk.
Az új év új célokat hoz, és a mi dolgunk, hogy ezeket meg tudjuk valósítani. Fontossági sorrendben. Gondold át most, hogy eddig minek voltál a rabja? Ha megválaszolod ezt a kérdést, tovább tudsz haladni, mert érezni fogod, hogy min tudsz változtatni, és mi kell, hogy maradjon stabil pontnak az életedben.
Egy kedves dalt küldök neked, hallgasd szívesen! :)
