Sokat gondolkodom, hogy miért is nem tudok áttérni teljesen egy abszolút egészségesnek mondható étrendre. Kezdtem visszagondolni a gyermekkoromra.
Később gondolkodtam a fiatalkoromról, és próbáltam visszaemlékezni, hogyan is étkeztem akkor és hogyan később. A kisgyermekek tulajdonképpen azt ehetnek, amit akarnak, bármit, mert rengeteget ugrándoznak, futkároznak, szaladgálnak, nekik nincs miért aggódniuk. Állandó mozgásban vannak.
Fiatalabb koromban (gimis) már tanulgattam főzni, és még most is olyan ételeket főzök a leggyakrabban, amiket akkor tanultam meg. Szerettem a magyaros ételeket, ezeket tanultam meg főzni, és ezek nagyon hiányoznak most is, ha nem ehetem őket. Szóval a régről hozott minták is közrejátszhatnak abban, hogy olyan nehezen fogyok. Tudom én is hogy tudatbéli váltás kell, mert különben nincs megoldás. Az is lehet, hogy olyan alapanyagokból főztem, amik a legolcsóbbak voltak, mert azért arra emlékszem, hogy mindig takarékoskodtunk, beosztottuk azt, ami volt.
A neveltetésen is sok múlhat. Ha a gyermek azt tanulja meg, azt szokja meg, hogy a zsíros falatok laktatnak jól, akkor ha ízlik neki, valószínű, nem fog más ételből kérni, ha van a kedvencéből is. Lenevelni valakit olyan étkezésről, amit évtizedeken keresztül folytatott, szerintem nagyon nehéz. Még akkor is, ha mindenkiben megvan rá a hajlandóság.
Én is úgy szeretek enni igazából, ahogy azt réges-régen megszoktam, nehéz átállni hosszú távon másra. Jön egy csábítás, és már kész is a katasztrófa. Persze lehet genetika, öröklődés, vagy bármi egyéb, amihez nem értek, ami a hízásunk hátterében állhat. Jó elgondolkodni ezeken, vajon miért is eszünk úgy ahogyan azt megszoktuk, és miért nem megy a váltás?
Nem kéne csalafinta módra olyankor is ennünk, amikor egyáltalán nem vagyunk éhesek. Ez csak unaloműzés, szórakozás, passzió, és társai. És ez nagyon komoly dolog, hiába is vesszük ezt néha félvállról. Senki sem szeret kalóriát számolni. Viszont ha csak egyetlen egy napon keresztül leírnánk, hogy valójában mit is ettünk, és kiszámolnánk csak ennek az egy napnak a kalóriaértékét, lehet, igencsak meglepődnénk a végeredményen, és azon, hogy volt-e közte jó minőségű étel és volt-e közte rossz minőségű étel.
Következzen egy újabb motiváló gondolat:
Ha azt érezzük, hogy még tudnánk enni pl. az ebéd végeztével, álljunk meg egy kicsit, várjunk 10-15 percet, és ne habzsoljunk mindent fel az asztalról. Később telítődik a gyomor és enyhül az éhség. :)
