A súlyunk tippelgetése a legkárosabb szokás ránk nézve. Épp azért, mert ha tippelgetsz, utána elvárod, hogy azt mutassa a mérleg, amire épp tippeltél. Ez olyan, mint a lottóötös, vagy eltalálod véletlenül, vagy nem.
Mivel nekem most több dolgom van, így messze állok a tippeléstől, pedig holnapután már mérlegelés lesz. Kirajzolódik, mennyire összevissza ennék még most is, ha nem lenne, aki rám szóljon. Most későn reggeliztünk, de már fél kettő, ilyenkor szoktunk ebédelni, kb. De nem szabad, mert még az előző kaja bennem van, tele van a gyomrom, csak ráettem volna, ha most ebédeltem volna. Ez a nap most kicsit csúszik, tolódik, ezért a vacsi is később lesz majd. Kezdem néha érteni az életmódváltás logikáját, nem szabad félreenni, mert az már nasinak számít még akkor is, ha óra szerint ebédidőben ettem volna meg.
Tegnap kivételesen kaptam fagyit, olyan régen nem ettem, hogy már az ízét is elfelejtettem. De isteni érzés volt! :) Különben már megint okésan eszek, délben van a főétkezés, estére nem kell olyan sok, de a túl kevés sem jó, mert falásrohamot válthat ki. Reggelire is épp annyit kell enni, hogy jólérezzem magam a bőrömben. Közben nincs melléevés, ez szabály.
Visszatérve a tippelgetésre, saját magunk jókedvét rontjuk el vele, sőt, ha be sem jön a tippünk, nagyon, de nagyon csalódottak leszünk. Ezért bármit mutat majd a mérleg, azt kell elfogadni, de azért készíts a mérleg mellé egy régebben szűkebb ruhát, amibe eddig nem fértél bele. És mérlegelés után próbáld fel. Lehet, megjön a jókedved, ha beleférsz abba a régen megvett álomszép blúzba.
Kicsit "okoskodni" kell, taktikázni, hogy meg legyünk mindig elégedve az éppen aktuális súlyunkkal.
A mai motiváló mondatunk így is hangozhat:
Minél több módszered van a testsúlyod ellenőrzésére, annál nyugodtabb vagy, és nem fog kerülgetni a stressz. :)
