Igen, a hír igaz! Mindig ingadozik a súlyunk akár napközben is, úgyhogy nem kell elkeseredni, ha épp többet mutat a mérleg mutatója. Nálam is így van ez, hiszen nincsen kivétel. Sokszor gondolkodom, hogyan lehetséges az, hogy folyamatosan tud fogyni az ember lánya? A megoldás tényleg abban van, hogy méricskélni kell az adagokat, legalább azokat, amik a fő étkezéseinket adják.
Egy uzsonna vagy egy tízórai kiváltható akár egy fehérjeporral vagy egy joghurttal, de a fő étkezéseinkre nagyon kell figyelnünk és vigyáznunk. Nagyon nincs kedvem kalóriát számolni most, épp ezért úgy döntöttem, hogy megfogadom a dietetikus tanácsát, aki azt mondta, hogy elég csak a szénhidráttartalmat számolni, mert akkor nagyjából helyére kerül minden más szám is, ami fontos a fogyásunkhoz. De úgy biztosan nem lehet lefogyni, ha nem tesszük meg a legalapvetőbb lépéseket az ügy érdekében. Tehát, van, amire érdemes figyelni, de azt meg kell fogadni, hogy ebben következetesek leszünk, és nem hagyunk ki napokat. Ha véletlenül közbejön valami, ne ijedjünk meg, hanem folytassuk onnan, ahol megrekedtünk éppen. Mintha mi sem történt volna, felejtsük el hogy hibáztunk, ne morgolódjunk rajta, hanem haladjunk a következő lépés felé, és csináljuk azt, ami éppen következik. Csak így tartható fenn a hosszú távú kitartásunk. Ha megakadunk csip-csup dolgokon, akkor mindig lesz valami, amin emésztjük magunkat és a cél az, hogy pozitívan álljunk a fogyáshoz, ne negatívan. Hogyan lehet túllépni egy kudarcon? Talán úgy, hogy megfogadjuk, hogy nem nézünk visszafelé, csak az előttünk álló feladatra koncentrálunk mindig. Megpróbáljuk elfelejteni, és ez sikerülni is fog, hiszen annyi szép és jó történik körülöttünk, hogy butaság nem észrevenni az ilyet. Tehát, csakis előre tekints, mindig csak egy lépést tegyél meg. A napokban csatlakoztam egy honlapon az egyik fogyni vágyó lányhoz, mert tetszett a naplójának a címe. Az volt a címe, hogy = Lépésről lépésre. Olyan találóan fejezi ki ez a két szó azt, hogyan is kell fogyóznunk, hogy ennél egyszerűbb megfogalmazás nem is létezik szerintem.
Amikor főzök itthon a családra, akkor mindig elszáll velem a ló. Ha csak magamra főzök, akkor tudom, hogy miből mennyi kell és mit szabad, mit nem. De ha nem csak magamra főzök, akkor lehet, egészségtelenül is főzök, mert megszoktuk a régi magyaros ételeket és erről nagyon nehéz magamat lenevelni még akkor is, ha tudom, hogy nem tesz jót az egészségemnek. Megszoktam, így főztem nagyon sokáig és rengeteg idő kéne ahhoz, hogy át tudjak térni egy vadi új főzési technikára. Ebből adódóan tudom, hogy mindig is lesznek olyan napok az életemben, amikor nem tudom tartani a mértéket, mert a család többi tagja nem fogyózik, csupán én. Ki vagyunk téve rendesen a csábításnak mindenféle szinten ha az étkezést vesszük alapul. Nehéz leszokni a csokievésről, ha eddig a rabjai voltunk, nehéz ellenállni a süteményeknek, mert finomak, és csábítóak. Nehéz új szemléletmódot kialakítani magunknak (hiába határozzuk el minden január elsején, hogy lefogyunk), ha eddig másképp étkeztünk és más ízekre is nehéz áttérni egyik pillanatról a másikra. Szóval minden nehéz még akkor is, ha azt hisszük, hogy eleinte elég erőnk van belevágni az életmódváltásba. Még akkor is kemény ez, ha tudjuk, hogy az egészségünk a tét. Fejben tudjuk, de másnap vagy harmadnap már visszaidézzük a régebben elfogyasztott finom fagyi ízét, szinte érezzük az édes ízt a szánkban, és nem tudunk ellenállni, képtelenek vagyunk ellenállni a vágyainknak. Aki mégis képes rá, ő vagy erős akarattal rendelkezik, vagy nagyon nagy nála az elszántság, az elhatározás. De ha elismerjük, hogy igenis emberből vagyunk, akkor lehet, hogy szelídebben vesszük a kifogásokat és meg tudunk békélni azzal a tudattal, hogy igenis rá vagyunk kényszerülve a fogyókúrára. Minden nézőpont kérdése ezek szerint.
Remélem, hogy nem vettem el a kedved a fogyókúrától az utolsó mondatokkal, én is, meg mindenki ugyanabban a cipőben járunk, mindenkinek meg kell vívnia a saját kis csatáját, harcát, hogy végül győzedelmeskedni tudjunk. Ha ezt nézzük minden egyes lépésünk előtt, akkor könnyebben vesszük majd az akadályokat, ez biztos.
Hogy kedvet hozzak mégis az életmódváltáshoz, küldök neked egy jó kis dalt, mert tudom, hogy ez stresszoldó tud lenni és sok mindent el tud feledtetni, amit rossznak hiszünk az életünkben. Hallgasd szeretettel! :)
