Már jó úton haladok, rátaláltam a saját kis ösvényemre. Szépen fogyogatok, dekáról dekára. Már az övemen a csatot is eggyel arrébb kellett csatolni. Már egy hete simán 100 kiló alatt vagyok.
98.5 kiló vagyok ma, olyan boldogság számomra, hogy leküzdöttem a 100 kilót! :) Nagyon sokat küszködtem érte. És, ha már egyszer megcsíptem ezt a fonalat, ami továbbvisz majd a további dekák leadásához, nem adom fel, folytatom ezt a szép utat. Február 27-e óta nem eszem gyakorlatilag csokoládét. Volt csábítás sokféle (fagyi, csokiszeletek, cukros üdítők), de ellen tudtam állni, egyszerűen nem izgat már, hogy léteznek. Tudom, hogy csinálnom kell a diétát, be kell tartanom az időpontokat, az adagokat, és még a cukormentes édességek sem izgatnak, nem csábulok el már. Hála a jó Istennek! Mennyit küzdöttem, hogy eddig eljussak akár gondolatban, akár tettekben. Nem siettetek semmit, a dietetikus hölgy azt mondta, ha betartom az előírtakat, akkor fogyni fogok. Ééés! Nem vagyok éhes! Ezt sosem gondoltam volna, hogy egy diéta betartása ilyen jól fog egyszer menni nekem.
Egyelőre nem méricskélek, nem számolok, saccperkábé alapon meg tudom már mondani, és állapítani, hogy mi jó a testemnek, a szervezetemnek, és mi nem. Mivel nem vagyok cukorbeteg, így könnyebb dolgom van, mint akik már kényszerből csinálják ezt a fajta étrendet. Minden segítséget meg is becsülök, és hozom a formám napról napra. Olvastam már annyit erről a diétáról, hogy a fejemben átértékelődtek gondolatok, egészen másképp tekintek már az ételekre, mint eddig. Tudom, hogy azért vannak, hogy tápláljanak, erőt adjanak, ellássanak energiával, és úgy is kezelem őket. Nincs falásrohamom sem, alszom, mint a bunda, és nappal nem sóvárgok ételek meg csokoládé után. Megszűnt a szénhidrátmániám. A Korpovit keksz az számomra a mentsvár, amikor nincs itthon jófajta kenyér, mindig ezt majszolom, és nagyon jó hatással van rám.
Tervem, hogy sütök majd magamnak egészséges kenyeret, olyat, amilyet ehetek is. Nem kóstolgatok már amikor főzök, és nem eszek meg 5-6 pogácsát, ha épp azt sütök. Le tudok mondani már bizonyos dolgokról, amikről tudom, hogy nincsenek rám jó hatással. Próbálkozni kell. Ki kell próbálni, hogy mitől érezzük magunkat fantasztikusan jól. És ha már rátaláltunk, akkor nem szabad eltávolodni tőlük. Ugyanígy, ki kell próbálni, hogy mik vannak ránk rossz hatással, és azoktól pedig tartózkodnunk kell. Ennyi a titok, ezt már én is tudtam korábban is, de alkalmazni csak most sikerül. Az elhatározáson múlik minden. No, meg nekem az ijedtség is közrejátszott, mert azt hittem, hogy nincs már lehetőségem visszafordítani a rossz laborértékeket. De lehetőségünk mindig van, csak rá kell szánnunk magunkat arra, hogy elkezdjünk valamit, amire mindig is vágytunk. Bele kell kezdeni, a többi már jön magától. Olyan ez, mint amikor tanulunk úszni vagy biciklizni. Először nemigen megy, de akarjuk csinálni, szeretjük is, mert tudjuk, ha megtanuljuk a csínját-bínját, sokkal jobban fogjuk érezni magunkat. Úgyhogy az igazság ott van, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját kis útját, a saját kis ösvényét, amin el tud indulni és ki tud tartani hosszú időn keresztül.
Hallgass meg most egy dalt, azért küldöm, mert a zene mindig kialakít bennünk egyfajta jó hangulatot, és ez kell ahhoz, hogy igazán bele tudjunk kezdeni valamibe. :) Hallgasd szeretettel! :)
