Ha szégyen, ha nem szégyen, hogy visszavándorolnak mindig a kilók, akkor is illik róla szót ejteni. Márpedig ez a nagy harci helyzet, hogy örökösen visszalopóznak a leadott kilók. Ugye voltam már 102 kg is, és a cél az volt, hogy ezt tartani is tudjam, sőt, még tovább illett volna fogyogatnom, de nem sikerült. Mással is megtörtént hasonló, de mindenből lehet tanulni.

Nagy rendezkedésben voltam, pakoltam könyveket is, meg sok minden mást is, és a könyvek között találtam egy olyan könyvet (igaz, 1982-ben adták ki, de lehet, be lehet szerezni most is), egy olyan könyvet találtam, amire minden fogyókúrázónak szüksége van! És ezt azért írom nagy felkiáltójellel, mert valóban így van. Szóval, régi könyv, ami nekem megvan, de nagyon hasznos.

Szeretsz diétázni? Ugyan, ki szeret?! Akkor másképpen kérdezem. Akarsz diétázni? Ez a kérdés már finomabban közelíti meg a fogyásunkat. Van egy könyvem, ami éppen erről szól. Ebben a nagy könyvben annyi, de annyi diétatípus szerepel, amennyit csak akarsz látni. 

Gondolkodtam sokáig, miért nem akaródzik mozogni bármit is nekem. Egyszerűen sokszor nem bírom rávenni magam arra, hogy elmenjek gyalogolni, vagy csak tornázzak egy kicsit itthon. Amikor ilyen tanácstalan vagyok, mindig leírom ezt papírra, abból sok minden kiderül. Állításokat írok magamról, kérdéseket teszek fel magamnak, hol lehet a probléma.

Van egy klassz könyv a Reader's Digest-től, egy fogyókúrás könyv, már ajánlottam ezt a könyvet itt a blogon. Majd belinkelem a bejegyzést, megtalálod egyből. Ha szeretnél jókedvűen diétázni, és ezt bírod 12 héten keresztül, akkor ez a könyv neked szól. Sok mindent találsz benne, ha kapható a könyv, mindenképpen érdemes megvenned.

Hát, itt vagyok! :) Ragyogok, mint a fekete szurok! :) - így szól valahogyan a versike, amivel köszöntelek most téged. Megjártam a Dietetikai Tanácsadást, vagyis, voltam a Dietetikusnőnél a kórházban. Csakis ajánlani tudom neked, teljesen ingyenes és rengeteget segítenek.

A laborleletemet nézve csúfosan állt a szénám, de bizalommal mentem a doktornőmhöz, mert kiben bízzak meg, ha már ennyire elhanyagoltam magam?! Kaptam egy kis dorgálást, de csak kicsit, abban maradtunk, hogy novemberben úgyis mindenképpen mennem kell majd újra laborba, és addig remélhetőleg tudok javítani a mostani eredményemen. Nagyon örültem, gondolhatod, megúsztam gyógyszer nélkül, nem küldött el sehová a doktornő, és nem lesz kivizsgálás sem. Ilyen boldog már régen voltam, ami az egészségemet illeti! Úgyhogy van esélyem még! :) Ezért erről már nem beszélünk, van más fontosabb dolgunk is ennél.

A végén úgyis kiderül minden turpisság! - Ezzel a mondattal fejeztem be az előző bejegyzésemet, és igazam is volt. Aki nem akarja a változást, azon nehéz segíteni! Hogy mi történt az előző bejegyzés óta velem? Hát, minden rossz, amit csak el tudsz képzelni! Mivel nagyon visszahíztam, ezért ugye diétáznom kellene, de más "fontosabb" dologgal voltam elfoglalva, egészen addig, amíg újra vissza kellett mennem a háziorvoshoz, mert muszáj volt.

Nagyon hamar jönnek az elvonási tünetek egy diéta megkezdésekor. Nagyon megszoktam már ahogy étkeztem, és azt is tudtam, mikor mi visz bűnbe, melyik az az étel, amelyiknek nem fogok tudni ellenállni. Azt is tudtam, hogy mennyei érzés, amikor bűnözök, amikor rossz ételeket eszem, mert jólesett, jól volt elkészítve, finom volt, és az íze pedig fantasztikus volt! Nem is tudtam ellenállni sokszor ilyesminek. A végén pedig azt is tudtam, hogy ez vitt el oda, hogy végül a háziorvosnál kötöttem ki.

Amíg pihentem most egy kicsit, elgondolkodtam és kitaláltam valamit! :) Mégpedig a jutalmazással kapcsolatban, ami érinti mindegyik napunkat. Sőt! Lehet, minden egyes percünket! Lehet, hogy nem újdonság, sőt, biztos is, hogy nem az, de így ahogy én most elképzeltem ezt, még én nem csináltam, vagyis nem tudatosan.