Sokszor hiába minden igyekezetünk, hogy új és jó szokásokat alakítsunk ki magunknak, nem megy. Folytatom a sorozatos kérdésfeltevéseket önmagam felé, és mindig válaszolok is rájuk, hogy kiderítsem, miért is kevés az akaraterőm.
Ugye, a "googli" a barátom, és mostanában rengetegszer fordulok hozzá, mert önmagam még nem tudtam egyedül megválaszolni azt a kérdést, hogy miért is ilyen kevés az akaraterőm, és ezen hogyan tudnék változtatni. Sok helyen olvastam, hogy nem szabad erőltetni semmit, mert a visszájára sül el a dolog. Engem eddig még mindig ki tudott cselezni az akaraterőm, bármennyire nem szerettem volna, hogy ez megtörténjen. Kemény fába vágja a fejszéjét, aki hirtelen próbál megváltozni. Egyszerűen nem fog menni. Nem fog menni, mert olyan régi berögzült szokások rabjai vagyunk, amelyeken nehéz csak úgy hirtelen változtatni. Megszoktuk, így élünk napról napra, mert a sok sietős napunk így alakította át az életünket. Van, amelyik szokásunk nem tetszik nekünk, változtatni szeretnénk rajta, de képtelenek vagyunk erre. Már a kérdésfeltevéseknél az akaraterőnél tartok, és a google-n is ezt írom be a keresőbe. Ha okosan kérdezek, elég jó dolgokat dob ki a gép, és tanulhatok belőle.
Ugye nem kis akaraterő kell, hogy le tudjunk fogyni végleg, pláne, hogy meg is tudjuk tartani az elért súlyunkat. Mindenhol azt a tanácsot olvastam legelsőnek, hogy csakis lépésenként szabad haladni. Nem tudjuk egyszerre megváltoztatni azt, ami sok-sok év alatt rögzült belénk. Apró kicsi lépések kellenek ehhez. Erről már volt szó korábbi bejegyzésekben. Mindenképpen hosszú lesz az út, és sok időt kell szánni rá. Ha ezzel nem tudunk megbarátkozni, eleve vesztésre vagyunk ítélve. Azután ki kell találnunk, hogy nálunk mi működik és mi nem? Akár diéta terén, táplálkozás terén, akár mozgás, sport terén. De életbe lép ugye a lelki tényező is, hogy hogyan fogjuk mindezt elviselni? Saját utat kell bejárnia mindenkinek. Egy nagyon fontos dolgot jegyeztem meg, azt, hogy eredményeket kell várnunk magunktól, és ehhez célokat kell kitűznünk, amiket meg is valósítunk. De hogyan valósítsuk meg, ha állandóan elbánik velünk az akaraterőnk? Valószínű, hogy következetesnek kell lennünk magunkkal, valamit mindenképpen el kell várnunk önmagunktól, azt, amire képesnek tartjuk magunkat. Vagyis bízni kell tudni magunkban, hogy mindig egy picivel többet tudjunk beleadni az edzésekbe, hogy el tudjuk hinni, hogy másképpen étkezve is jól fogunk lakni, nem maradunk éhesek, és persze azt is látnunk kell, hogy van bennünk elég erő a változáshoz.
Ha eddig az akaraterőd cselezett ki téged, fordítsd meg a dolgot, és cselezd ki te őt. Mégpedig úgy, hogy rászánod magad a cselekvésre. Először nem kell nagy dolgokra gondolnod, mert ha mindent akarsz és azt egyszerre és rögtön, akkor csak a kedved fog elmenni később. Volt egy jó szokásom, ami az volt, hogy minden nap elolvastam egy könyvből X oldalt. Erről a szokásról is a neten olvastam, és elkezdtem alkalmazni. Később végig tudtam olvasni a könyvet, mert betartottam. Nekem ugyanis nehéz elolvasni egyhúztomban egy könyvet, de így, részekre bontva sikerült. Nem az én ötletem volt, de nagyon hatásos a módszer, amit valószínű, hogy nagyon sok mindenre lehet alkalmazni. Már annyi mindent olvastam az életmódváltásról, csak nem tudom összerakni, hogy minden együtt, hosszú távon működni tudjon. Valahol mindig megakad a folyamat, de épp ezért kell annyiszor újrakezdeni, ahányszor megállok valahol.
Mai motiváló mondatunk a következő:
Ne ess ugyanabba a csapdába többször! Változtass ott, ahol szükségét érzed.
