Kicsit mindig szomorú vagyok, mikor vándorolnak vissza a kilók, különösen ilyenkor rossz ez, mikor még csak most jön a karácsony ünnepe. Nincs mit tennem, el kell fogadnom ezt a tényt most, és belátom, mindig is lesz ilyen periódus, csak jó lenne ha minél kevesebbszer fordulna elő hasonló.
A mozgás beütemezése egyre nehezebben megy, rá kell áldoznom megint időt, hogy be tudjam építeni a mostani takarításos-készülődős napirendembe. Nem elég már azt mondanom, hogy muszáj lenne mozogni valamit, hanem KELL a mozgás. Ezért külön helyet foglal el ennek a megtervezése. Nagyon sok variációs lehetőségem nincs, mert vagy reggel vagy este tornázom, közben nem érek most rá. Ha reggel elmulasztom az edzést, akkor este kell megcsinálni, ami 2x olyan nehéz lesz, mert már fáradt is leszek. Így marad a reggel 7 óráig való edzés kivitelezése, méghozzá szigorúan 30 perc. Ez a terv. Ezt csinálom kb. egy hétig, addig nem is gondolkodom másban. Ha bejön, folytatom, ha nem jön be, akkor ismét változtatni kell.
Nem szeretek már abban a súlykategóriában lenni, mint amiben mozgok jelenleg. Ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül, de még van bennem elég erő, hogy folytassam a kilók elleni küzdelmet. Egyszerűen az édességek rabja vagyok időnként, ezen borzasztóan nehéz változtatnom, még akkor is, ha tudom, hogy az egészségem látja kárát. Most ugye teli vagyunk édességekkel itthon, és két tűz között őrlődöm. Ha eszem a csokiból, akkor utána borzasztó lelkiismeret furdalásom van, jogosan, ha pedig nem eszem csokit, jönnek az elvonási tünetek már pár nap múlva és borzasztóan ideges leszek, mert a szervezetem megszokta az édességet, a cukrot, és ha nincs ugye, akkor tiltakozik, és kéri a jussát.
Azt már régebben megfigyeltem, hogy egy ideig tartok egy bizonyos súlyt akkor is, ha egészségesen eszem és akkor is, ha néha félreeszek, és egészségtelenül eszegetek. És szerintem itt lehet megfogni a súlyunkat, mert ha továbbra is egészségtelenül eszünk, akkor már hirtelen fog megugrani a súlyunk, és nem is kicsivel, hanem akár két kilóval is többek lehetünk, mint előző nap. Ez tapasztalat, nálam ez így van most, direkt figyelem ezt a részét a fogyásnak és a hízásnak. Vagyis, ha ilyenkor, amikor "áll a súlyunk", nem mozdul, akkor nem szabad letérni a rossz irányba.
Mindenkinek vannak külön rítusai, külön stílusa, hogyan is kezdi el, amikor rátér egy egészségesebb életvitelre. Én mindig a gyógyteákkal kezdem, ez az alap. Ha ez jól működik, akkor jól fog menni ezután sok minden, ami kell a fogyáshoz. Elkezdek edzeni is, salátákat is csinálok magamnak, meg külön kezdek főzni saját részemre. Ha ez nem megy, nincs így összehangolva, akkor borul minden. Nem elég csak gyógyteákat innom, ez nem váltja meg a világot, de nem elég csak edzenem, ez is kevés önmagában, és nem elég ha csak az étkezésre fókuszálok, mert hamar megunom így egymagában. De ha jó az összhang, akkor lelkesebb vagyok, és egyik rész erősíti a másikat.
Nem is tudom mi lesz majd karácsonykor. Nem ígérek magamnak semmit, nem tűzök ki célt most, elég lesz túlélnem ezt a nagyon-nagy édességi lázat. Tudom, jövőre mindig fogadalmakat fogok tenni, mert ilyen vagyok. Még akkor is teszek fogadalmat, ha már előre sejteni lehet, hogy nem biztos hogy bejön a számításom. De hátha...! Mégis! Lesz olyan lendület bennem, hogy meg tudom valósítani amit ígérek magamnak.
Úgyhogy a mai motiváló mondatunk a következő:
Tartsd meg magad olyannak, amilyennek szereted magad, hiszen csak így tudsz változtatni is magadon majd jó irányba.
ui.: - Éld túl te is valahogyan a karácsonyi nagy evéseket, ilyenkor legyél kicsit engedékenyebb magaddal, de magadban azért tudni fogod, hogy mi a legeslegfontosabb célod. :)
