Egy kilót csak sikerült nagy nehezen leoperálnom magamról, de nem is célom a gyors fogyás, bár inkább hízás volt ugye az elmúlt időszakban, nem éppen fogyás. Most vagyok 107.5 kg. Azt mondják, hogy nagyobb súlynál könnyebben mennek le az első kilók. Ez lehet, hogy így van, de némileg vitatkoznék is ezzel az állásponttal, mert van az az eset, amikor minden küzdelem ellenére nemhogy fogy az ember lánya, hanem kúsznak fel a kilók vagy maradnak ott, ahol éppen vannak.

Öt órakor ébredtem fel, egy kicsit nyújtózkodtam, de közben már elhatároztam, hogy 8 óráig gyalogolok a futógépen, ha bírom. Még interneteztem egy kicsit és fél 7-kor nekiveselkedtem, hogy legyalogolok, amennyit bírok. Már ahogy elkezdtem, éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége, ha sokat akarok, mert már az elején fájt a jobb oldalon a csípőm, de azt gondoltam ki, hogy legalább valahogyan elgyalogolok kb. 10 percet. Aztán belejöttem, ahogy teltek a percek, és 30 perc lett belőle, de tovább már nem akartam feszíteni a húrt, úgy gondoltam, hogy a tegnapi egy óra után bőven jó ez a 30 perc. :)

Már sokszor ajánlottam neked ezt a könyvet, amire most is felhívom a figyelmedet, mert én is újra elővarázsoltam magamnak. Ez alapján fogok fogyni !!! :) Vagy bejön vagy nem, de ki fogok tartani mellette és több érvem is van, amiért ezt teszem. A könyv címe = Lépésről lépésre, és azt hiszem, az antikvarium.hu oldalon meg is tudod venni magadnak, ha szeretnéd. Én csak javasolni tudom ezt neked! :)

Futópadoztam ma 1 órát, nem is gondoltam volna, hogy ennyit meg tudok csinálni. De sikerült, és kíváncsiságból csináltam most ennyit, mert meg szerettem volna tudni, hogy mit bírok ki. Elhatároztam először, hogy csakis addig csinálom, ameddig nem fáj a csípőcsontom vagy a térdem, vagy hogy a pulzus ne menjen fel 150 fölé mozgás közben. Szerencsére végig bírtam csinálni az egy órát, ennyit szoktam körülbelül gyalogolni, amikor a belvárosból jövök haza.

Nem is tudom már mikor és hol láttam először azt a képet, amin az a felirat van, hogy milyen jó, ha az ember egyre nagyobb célokat tűz ki magának. Ezt egy vicces célzás a fogyóra és a célkitűzéseinkre. Mindjárt leírom, mert rám pont most illik ez a pár sor. Olvasd te is, de ne vedd magadra, én csak azért mentettem el magamnak, mert valóban így jártam, mint ahogy az le van írva. 

Hát, az az igazság, hogy ezt a számot még leírni is rossz, főleg, hogy jártam már hasonló cipőben. Nem is írom le, nem szeretnélek elrettenteni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban átléptem egy olyan súlyhatárt, amit nem szerettem volna, főleg most nem. Valamit most ki kell találnom, mert két hét alatt kell eszközölnöm olyasmit, amire még nem volt példa, mert két hét az nagyon kevés idő.

Tulajdonképpen azt a címet szerettem volna adni a bejegyzésnek, hogy - Tevékenységek EVÉS ELLEN!, de ez túl hidegnek és szigorúnak hangzik, mégis van valóságalapja. Legalább is nálam. És hát, miről is szólna ez a bejegyzés másról, mint arról, hogy hogyan tudjuk megállni, hogy akkor együnk, amikor az nem javasolt? Vagyis ki kell találnunk különböző trükköket, hogy elterelhessük a túlzott éhségről a figyelmünket.

Nagy igazság van a címbéli mondatban, és jó, ha meg is jegyezzük magunknak. Nagyon egyszerűen van kifejezve, hogy miért is nem akaródzik megcsinálni valamit is az életünkben. Hogy hogyan jön ez a mi fogyókúránkhoz? Egyszerűen úgy, hogy szerintem néha túl sokat agyalunk valamin, azon, hogyan is kellene lefogyni, ahelyett, hogy cselekednénk. Muszáj tennünk valamit azért, hogy látható jele legyen annak, hogy  belekezdtünk, hogy elkezdtünk valahol valamit és annak is, hogy tartunk valahová.

106 kiló körül járok most, lépésenként jutok csak előre, és ahogy idősödöm, úgy esik most még rosszul, hogy visszajöttek a múltkor leadott kilók, jó lenne már ténylegesen 100 kiló alatt maradni. Ez most a fő irányvonal. Mit tudok ezért tenni? Azért nehéz erre most így válaszolnom, mert azt mondják, hogy ilyen súlynál még ne nagyon erőltessük az intenzív mozgást. Több orvost is megkérdeztem erről, mindegyik a sétát és a gyaloglást javasolja csak most még. Kérdeztem a futópadot is a reumatológustól, ő azt mondta, hogy hagyjam későbbre.

Amikor túl hosszú ideig nem írok, nyilván oka van ennek. Szívesebben írok nyilván olyankor, amikor tudok fogyni, de amikor ez pont fordítva van, akkor nekem is elmegy kicsit a kedvem. Most is ez a helyzet, jöttek fel kilók, de máris ideírom, hogy soha nem adom fel a kilók elleni küzdelmet. Muszáj csinálnom, nincs is más választás most előttem, úgyhogy újra Hajrá tempó van!