Nem viszonyítottam magam sosem senkihez, ha a súlyomról volt szó, hiszen mindenki a saját maga döntése alapján étkezik. Talán csak akkor, amikor a tévében néztem az extrém súllyal (kb. 300-400 kg) fogyózókat. De csak tanulni szerettem volna tőlük, mert láttam, hogy ilyen nagy súllyal közlekedni nagyon nehéz.
Én már most alig tudok lehajolni rendesen, a cipőmet alig tudom felhúzni, és már a fürdésnél is akadnak gondok. Ebből csak annyit szeretnék kihozni, hogy nem éri meg elhízni! Mindent el kell követni annak érdekében, hogy tudjuk tartani a formánkat.
Mi minden rossz származik abból, ha meghízunk? : - először is nem fogunk már tetszeni önmagunknak, főleg ha nagyon durván elhíztunk. Ez sajnos így van. Az, hogy nem jönnek ránk a meglévő ruháink, csak másodlagos tényező tud lenni, de épp ugyanannyira kell, hogy érdekeljen minket. -, hurkák kezdenek keletkezni a testünkön, ahová már beférkőztek a plusz zsírsejtek. Ez később elhatalmasodik, és ugye nem szép látvány a tükörben az elhízott test. Pedig épp szeretni kellene először is ezt a testet, hogy be tudjuk indítani a fogyást.
Akármerre böngészek a neten, mindenhol az első számú téma a fogyókúra. Főleg a nők körében. Épp ezért elkezdtem olvasni Atkinsnek a Dacolj a koroddal! című könyvét, és elhatároztam, hogy addig nem csinálok új programot magamnak, amíg végig nem olvasom a könyvet. Már csak a korom miatt is illik ezzel foglalkoznom. Hogyan fiatalodjunk vissza?, Hogyan csökkentsük az időskori krónikus betegségek kialakulásának az esélyét?, és mindent tudni szeretnék, ami az öregedéssel és a túlsúllyal van kapcsolatban. Ez mind benne van ebben a könyvben. Rászánom az időt, és végigolvasom, tart ameddig tart. Ötleteket szeretnék meríteni, tanácsokat szeretnék kapni, mit is tegyünk önmagunkért, hogy mindig jól érezzük magunkat. De ugyanilyen jó könyvnek tartom Szendi Gábor - Paleolit táplálkozás című könyvét, még akkor is, ha én nem tudom azt a fajta étkezést tartani. De amit leír arról, hogy a civilizáció felelős tulajdonképpen azért, hogy meghíztunk, abban én is hiszek. Sok jó könyv van, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tartsunk ki! Mindenáron! Ha gyengébb napunk van, akkor is figyelmeztessük magunkat, hogy másnap már újra visszatérünk a diétánkhoz. Ha nem figyelünk magunkra, ha nem figyelünk arra, hogy hogyan éljünk, hogyan étkezzünk és hogyan mozogjunk, ha nem pihenjük ki a napi fáradalmainkat, nem alszunk jót, akkor máris átadjuk a gyeplőt a zsírsejteknek, akik mindig sóvárogva várnak minden egyes egészségtelen falatot, amit megeszünk, és elraktározzák. Ettől pedig nagyon nehéz csak úgy megszabadulni.
Be kell szúrni a napirendünkbe egy olyan órát, ami csak az életmódváltással foglalkozik. Ilyenkor vonuljunk el a kis kuckónkba, értékeljük magunkat, és vázoljuk fel, hogy mik a lehetőségeink. Minden nap kell egy ilyen óra a számunkra. Nem szabad ellébecolni ezt. Nem baj, hogy nem mindig ugyanabban az időben törődünk magunkkal, de ha nem tesszük meg, jönnek a falásrohamok, mint nálam is, nem tudunk már kontroll alatt élni, és összevissza kezdünk mindent enni. Nagyon sok múlik az étkezésen. Szinte minden, hiszen ennünk kell, hogy legyen energiánk, meg tartalékunk is a jövőt illetően. Ezért kell külön foglalkozni csak az étkezéssel egy jó fél órát, szerintem, naponta. Én nem tudok előre főzni magamnak, csodálom, akik tudnak 3-4 napra előre főzni, és bedobozolják, nagyon irigylem őket. Nagyon hasznos.
Amit még szeretnék most leírni, az az, hogy nem baj, ha nem tudsz ragaszkodni az előírt tervedhez, ne csüggedj emiatt, inkább törődj a holnapi nappal ilyenkor, és folytasd mindig onnan, ahol elakadtál. Nem veszítesz sokat, és a szervezeted is meghálálja ha törődsz vele, mert nem az első nem megengedett csokoládétól fogsz újra meghízni, hanem a sokadiktól. Ezért jó, ha beiktatunk magunknak egy életmódórát napközben, és mindig értékeljük magunkat, ha tehetjük, de sohase hibáztassuk magunkat, mert az mindig visszájára sül el.
