Ha nem is túl gyorsan, de fogyogatok. Sokszor gondolkodom, hogy hogyan hagytam, hogy idáig menjenek a dolgok, hogy ennyire elhanyagoltam magam. Leginkább a nemtörődömség az oka, a lustaság.
Amikor olyan ételt eszünk, amiről tudjuk, hogy nem egészséges, ami árt a szervezetünknek, azt miért esszük mégis meg? Mert finom, csábító az illata, tudjuk, hogy esetleg megnyugszunk, ha eszünk. Mégis, tovább kellene gondolni ezeket az evés előtti félórákat. Ennyit áldoznunk kellene magunkra. Megkérdezni önmagunktól, hogy jót teszünk-e azzal, ha megesszük az előttünk lévő ételt? Sokszor van, hogy elcsábulunk. Nekem a csokoládé nagy veszedelmem, mert egy egész nagy tábla (30 dkg!!!) csokit be tudok falni egyszerre. De már jó fél hónapja nem ettem csokit, pedig mindennapos dolog volt nálam. Hogy meddig bírom, nem tudom, de az biztos, hogy ezután mindig felteszem majd a kérdést magamnak: - Jót teszek-e ezzel, hogy megeszem ezt az étel, jót teszek-e vele a szervezetemnek? - És csak akkor szabad ennem is az ételből, ha nyugodt vagyok afelől, hogy az egészségem nincs veszélyben.
Most erre koncentrálok nagyon: Az EGÉSZSÉGEMRE! Sok kicsi hibák összeadódnak, és a végén bajt okoznak nekünk. Azt hisszük, hogy ha eszünk cukros vagy más egészségtelen ételt, akkor rövid távon nem okozunk nagy kárt magunknak. De jobb, ha inkább arra gondolunk, hogy már amikor a szánkba vesszük az ételt, eldől sok-sok sejtünk sorsa. Vagy jót okoztunk, vagy rosszat ezzel. És, ha tudjuk is, hogy nem lenne hasznos megennünk az előttünk lévő, ínycsiklandozó ételt, akkor tudatosítanunk is kell, hogy ártunk magunknak. És nem csak hosszú távon, ez már akár másnap is megmutatja a hatását. Sok lappangó betegség lehet, ami épp a helytelen táplálkozás hatására alakul ki később. Jó, ha tudjuk, hogy minek tesszük ki a szervezetünket. A tét, az életünk, sokszor.
Most már kezdem érteni, hogy miért hatástalanok a fogyókúrák. Nem oldják meg a problémáinkat. Azt hisszük, hogy pl. a 90 napos fogyókúrát csak 3 hónapig kell csinálni. Pedig ha nem változtatunk az életvitelünkön is közben, vissza fogunk esni, és visszavándorolnak a kilók. Volt régen a Nagy fogyás című televíziós műsor. Sokan fogytak le sok-sok kilót, de soknak vissza is jött amit leadott súlyt. Mert nemcsak addig kell kitartani, amíg a tévéműsor tart. Vagy a diétánk. Életünk végéig kell sikeresnek lennünk. Ha ezt nem értjük meg, elvesztünk már a legelején.
Szóval a fejemben kezdenek átformálódni a dolgok, és lassan a helyére kerül minden. Érteni kell, hogy mit miért csinálunk. Ha összevissza eszünk, akkor az életvitelünket is a kuszaság fogja jellemezni. Ha ésszel és tudatosan étkezünk, a szervezetünk ezt meghálálja és egészségesek leszünk. Az egészségünk tehát a tét, az életünk minden ételnél többet kell, hogy jelentsen a számunkra. Ha ez lebeg a szemünk előtt, sikeresek leszünk, és sikerülni fog végleg életmódot váltani. :)
