Az idősebb szervezet ahogy telik az idő, úgy változik, akár kívülről, akár belülről. És most kifejezetten az izmokra gondolok. Ha elhanyagoltuk magunkat fiatalabb korunkban is, ne várjuk el, hogy majd idősebb korunkban helyrerázódik minden.
Idősebbeknek nehezebben megy a fogyás is, de tulajdonképpen nem is szabadna ilyenkor fogyózni, épp az izomzat elvesztése miatt. Ha valamiért mégis drasztikusabb fogyókúrára fogjuk magunkat például 60 év felett, egy 5 kg-os fogyás jelentős izomvesztéssel jár, és ha időközben visszahízunk, akkor már nem az izomzat fog növekedni, csak a zsírréteg, és azt olvastam, hogy az anyagcsere is lelassul. Kevesebb táplálékkal is beérné a szervezetünk, ha az minőségi étel lenne, és nem ennénk összevissza mindenfélét. De a deréktáji kis "úszógumi" is hátrányos, ezért kezdünk eszeveszett módon diétázni. Idősebb korban már nem lehet és nem is szabad úgy fogyózni, mint fiatalabb korban. Nehezebben regenerálódik a bőr, a test, a szervezetünk maga.
Ha mindent figyelembe veszünk, akkor elmondható, hogy idősebb korban még jobban oda kell figyelnünk az életmódunkra, és ha kell, kötelező az életmódváltás, de az már nem mindegy, hogy ezt hogyan is valósítjuk meg. Ha nem figyelünk, csökken a biztonságérzet, amitől a járásunk is bizonytalanná válik, és nő az elesések veszélye. Ezt magamon tapasztalom, mert ha sokáig nem megyek ki az utcára, a mozgáshiány hatására bizonytalanná válok, és bizony, kell egyensúlyoznom ahhoz, hogy ne essek el néha. Ez is a túlsúlytól van, és a folyamatos jojoeffektustól, ami most konkrétan azt jelöli, hogy kb. 4-5 kiló mozog folyamatosan föl-le a testemen, és ez nagyon megviseli a szervezetemet. Ezért figyelem most nagyon a testem reakcióit, mikor mire hogyan reagál, és úgy próbálok segíteni magamnak, próbálom kijavítani a hibákat.
Ha még idősebb leszek (és remélem, hogy leszek), akkor még jobban kell figyelni a testem reakcióira, mert a testünk mindig jelez nekünk, csak nem mindig vagyunk hajlandók ezt észrevenni. Lustaság, nemtörődömség, időhiány, türelmetlenség, stb. Ezek mind okai lehetnek annak, hogy nem figyelünk kellőképpen a testünkre. Olyan rövid az élet! Én is most kezdek szembesülni a múló idő problémájával, mert vajon mi lesz 10 év múlva, ha elhanyagolom magam? Sok betegség alakulhat ki, amiket már nem fogok tudni kezelni, így korai halál okozója is lehet ez, vagy rászorulok mások támogatására, kiszolgáltatottá válok. Egyik megoldást sem szeretném, így tudom, hogy fokozottan kell figyelni magamra.
Aki most fiatal, nagyon vigyázzon magára, hogy idősebb korában még fitt és karcsú és mozgékony tudjon lenni. Aki pedig már idősebb, de van mit rendbehoznia a testén, ő még jobban vigyázzon, és gyakorlatilag nincs más út, mint maga az igazi életmódváltás. Ki kell képeznünk magunkat életmódváltás terén, mindent tudnunk kell róla, hogy kellő alapossággal tudjunk szembeszállni az egyre gyorsuló idő veszélyeivel. Nincs olyan életkor, amikor nem kell vigyáznunk magunkra, csak van, amikor még könnyebb, később már nehezebb lesz ezt megvalósítani.
"Ha egyszer fontos neked valami, azt meg kell védened. Ha olyan mázlista vagy, hogy találtál magadnak egy életmódot, amit szeretsz, akkor a bátorságot is meg kell találnod, hogy azt az életet éljed." (John Irving)
