Úgy látszik, az alvás tényleg fogyaszt! Csak mentem 4 óra körül aludni, mert még nagyon álmos voltam, 9 órakor ébredtem, és gyorsan meg is mértem magam, 98.5 kiló vagyok éppen! :) Szupppiii !!! :))) Nem lesz ez mindig így, ezért most nagyon örömködöm, madarat lehet velem fogatni a boldogságtól.
Már régen voltam ilyen jó passzban, csak június 2-án kellene 98.5 kilónak lennem. Nem bízom el magam, inkább olvasok vissza, hogy mi volt ilyenkor, mert mindig visszajöttek a kilók. Amíg ilyen szélsebes tempóban fogyok, ha van időm, akkor megírom ide a blogba, mert azért jóérzés ez, és tudom, hogy le fog lassulni a fogyásom valamikor, sőt, meg is állhat. De nemsokára megyek edzeni, félórát, mert most nincsen több időm, sütni fogok egész nap. Nem jöttem még rá, hogy mitől tud így beindulni a fogyás, de nagyon élvezem, és van egy jó hónap előnyöm. Ki is szeretném használni ezeket a napokat arra, hogy rájöjjek, hogyan is lehet megőrizni egy súlyt hosszabb ideig, mert itt áll vagy bukik minden! Azt mondják, fogyni könnyű, fogyni mindenki tud, de súlyt megtartani már nem mindenki képes. Vajon hol bukunk el? Kezdünk egy idő után többet enni vagy már nem tervezzük be a napi menüt, ezért könnyű eltérni tőle? Vagy más oka van? Unalom? Egyhangúság? Vagy egyáltalán nem is voltunk kitartóak eddig, csak egyszerűen szerencsénk volt? Mindegy, hogy mi az oka, figyelni kell magunkra minden egyes nap, ez tuti biztos! Nálam tulajdonképpen mindegyik tényező elő szokott fordulni, amit az előbb felsoroltam, leginkább a kitartás hosszú távon, az nem szokott menni. És ezzel nem vagyok egyedül, azt hiszem. Ezért is jó, ha leírom, hogy mikor mit csinálok, mert visszakereshető. Persze erre is rá kell tudni szánni az időt (mármint arra, hogy kutakodjunk, miért is állt le a fogyásunk). Talán az időt lehetne még kikiáltani ludasnak, mert a sok tennivalónk közül általában mindig a fogyásunkkal nem törődünk. Ezt szoktuk a leghamarabb feladni. Nagyon sokan nem is törődnek a súlyukkal, én is pont így voltam vele, de ez nem jó felfogás, mert egyszer csak nem fogsz beleférni a kedvenc ruhádba vagy már nem bírsz annyi mindent megtenni, mint eddig, és akkor kapsz észbe, hogy jó lett volna, ha el sem hízol. Nálam 45 év volt az az életkor, ameddig tudtam tartani a 60 kg-ot. De azután jött a menopauza, és nem figyeltem magamra, sajnos. Később is összekaphattam volna magamat, de nem tettem, mert nem néztem magamról képeket, nem is gondoltam, mennyire el vagyok hízva. Azt hittem, hogy nem olyan vészes a helyzet, de nagyon is az! Most már tudom!
Ez az utolsó fogyókúrám! Eldöntöttem, és most jó is a hozzáállásom, figyelem egyelőre mit csinálok, és korrigálok, javítok, ha valami nem úgy megy, ahogy azt én szeretném, meg ahogy annak mennie kell. Az időnk az, amit nagyon figyelembe kell vennünk! Sok minden eltéríti a figyelmünket, és hagyjuk is sokszor, hogy ez megtörténjen, de mindig figyelmeztetni kell magunkat, hogy mit is szeretnénk elérni. Ha sikerül az összpontosítás, akkor nyert ügyünk van, és fogunk tudni törődni a fogyásunkkal ma is, holnap is, és holnapután is. Én sem tudok nagyon hosszú távra tervezni, de mindennap az az első, hogy mi van velem, és mi az, amire ma figyelnem kell. Lehet, tényleg azért figyelek, mert ez az utolsó fogyókúrám, de ezt nem szabad megvárni, nekem is rengeteg időm ment el hülyeségekre, és már régen nem itt tartanék, ahol most vagyok.
Voltam már többször 90 vagy 92 kg, amióta fogyózom, de onnan nem tudtam lejjebb menni. Most kiderül, hogy megtörik-e ez az átok, vagy sem?! Elveszítettem a fonalat, azt hittem, hogy ugyanúgy fogok fogyni akkor is, ha oda sem figyelek már, hiszen rutinom van már a fogyásban, de sajnos nem így történt ez. Nem tudom miért adjuk fel? Erre keresem most ebben a fogyási szakaszban a választ. Sok dolgunk van mindig, de miért pont a fogyást adjuk fel mindig? Miért? Fontossági sorrendet állítunk fel mindig magunknak a napunk során, de miért kerül az utolsó helyre mindig a fogyókúránk, hiszen nem is olyan régen még az elsők között szerepelt, mert ugye januárban mindenképpen változni akartunk, mégpedig gőzerővel. Miért kerül ki a nézőpontunkból pont a súlyleadás? Lehet, nem is a fogyókúránk kerül ki a nézőpontunkból, hanem az étkezésünk, hiszen ezen áll vagy bukik leginkább az, hogy fogyunk vagy hízunk éppen. Erre kellene inkább figyelnünk, nem arra, hogy ma mennyi kiló is vagyok. Ha okosan étkezünk, a súlyunk automatikusan lejjebb fog menni, ezt már a dietetikusok is számtalanszor bebizonyították. Elég sok időt és fáradtságot vesz el tőlünk egy jó menü betervezése, azt hiszem. Mindig ugyanazt enni sem jó, de kinek van energiája napról napra jó kis étrendet tervezni magának? Mert ugye muszáj terveznünk, hiszen egy dietetikusok által előre megírt menütervet sem tudunk betartani, mert nem biztos, hogy ami szerepel benne, az van-e otthon vagy szeretjük-e. Sok minden kell, hogy közrejátszon, hogy hosszú távon ki tudjunk tartani egy diéta mellett. De szerintem mindenképpen az étkezésen áll vagy bukik minden. Mozogni is kell, de enni többször kell, és többször is csábulunk el, az biztos. Jön a nyár, jön a fagyi és társai, de minden évszakban vannak kihívások, amiket nem jól veszünk. Sok-sok idő kell az biztos, mert ugye meg is kell majd őrizni a leadott kilókat, és unalmassá válhat hamar egy egyoldalú étrend. Én szinte minden pillanatot a fogyásnak szentelek, minden gondolatomban az van, hogy ez az utolsó esélyem most arra, hogy megmutassam, mire is vagyok képes. Van egy olyan mondás, hogy - éld úgy az életedet, mintha ez a mai nap lenne az utolsó nap az életedben! -, hát, én most valahogy így vagyok a fogyással. Elmúlt minden lehetőségem, és ezért úgy döntöttem, hogy nem adok több lehetőséget már magamnak, csak ezt az utolsót. Kiderül másfél éven belül, hogy ez jó húzás volt-e, vagy sem?! Most is dönthetnék úgy, hogy jól van, akkor, ha most sem sikerül, akkor majd próbálkozom még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer, de épp ezt untam meg, ezt a sorozatos ígérgetést magamnak. Úgyhogy nincs további lehetőségem, felégettem minden hidat magam mögött, ami a fogyást illeti. El is adom azokat a ruhákat, vagy ki is dobom, amikből kifogyok, hogy ne legyen itthon olyan ruhám, amibe vissza tudnék hízni. Egyszer már csináltam ilyet, az bejött, most ugyanezt fogom tenni. Csak, amibe beleférek, azt tartom meg, de a nagyméretű ruháimtól megválok. Talán ez jó taktika a továbbiakra nézve is! Meglátjuk! :)
Legyen még egy motiváló mondatunk mára:
Nincsen több opció! Nincsen több lehetőség! Ezt kell megragadni, ami most van előttünk! :)
Hallgass zenét, szuper időnk van ma is! :)
