Mi az oka annak, hogy akárhányszor is kezdünk bele egy fogyókúrába, hamarosan a kezdőponton találjuk magunkat, vagy még lejjebb? Ki tudja erre a pontos választ? Szerintem senki sem. Még a dietetikusok sem tudják, szerintem. Sokat hallani az akaraterőről, a kitartásról, a célok helyes felállításáról, az időnk jó beosztásáról, a napirendről, az edzésekről és a helyes étrendről is, és még sok minden másról is, például az alattomosan hizlaló stresszhelyzetekről is, mégsem tudjuk kitalálni, hogy mi volt az igazi kiváltó oka annak, hogy végül abbahagyunk egy diétát. Vannak ugye az igazi kivételek, amik erősítik a szabályt, de csak nagyon kevesek tartoznak ezek közé.
Én is csak a saját szemszögemből tudom megítélni ezt a jelenséget, nincs az a fogyókúra, ami nálam több mint két hétig tartott szabályszerűen, és akkor már sokat mondtam, mert van, hogy már aznap, vagy másnap máson járt az eszem. Erre megint csak azt mondják, hogy nem volt meg a kellő elhatározás, nincsen meg a kellő motiváció, nincs ami ösztönözzön a diétára engem például. Én mindent el is hiszek, de van, amikor már az elején elveszik a kedvemet olyasmivel, hogy azt hallom, van, amikor jó hat hónapig sem mozdul a mérleg mutatója, minden kitartás ellenére sem. Kérdezem én akkor, hogy így, ilyen beugróval hogyan legyen kedve valakinek is belevágni egy alapos, kimerítő fogyókúrába? Igen! Tudjuk, hogy nem kellett volna elhízni, akkor nem lenne ilyen probléma, de nem egyedi esetről van itt szó, nagyon sokakat érint az elhízás csapdája.
Miért vall kudarcot majdnem minden fogyókúra? Én minden áldott nap felteszem ezt a kérdést magamnak, amire jöhet megint a revans, hogy nem ezzel kell legfőképpen foglalkozni, hanem a fogyókúra pozitív oldalával. Azzal, hogy milyen jó is lesz, ha lefogyunk! Igen! Ez igaz, de csak részben és nem mindenkire értendő ez sem. Akinek 50-60 kg vagy még több súlyfeleslege van, őneki, akár gyorsan, de ha akár lassan is lefogy, lógni fog a bőre, nem lesz egy esztétikai látvány, az biztos, főleg, ha nincsen pénze plasztikai műtétet csináltatni. És ki ne szeretne gyorsan, pikk-pakk lefogyni?! Minden túlsúlyost előbb-utóbb foglalkoztatni fogja a diéta kérdése, rá lenne kényszerülve minden túlsúlyos a fogyásra, és mégis van, hogy inkább hízunk még a jelenlegi kilóinkra, minthogy fogyogatni tudnánk. Tudom! Akaraterő, elszántság és célok felállítása nélkül nem fog menni, és egyre inkább sürgetővé válik a diéta, már csak egészségügyi szempontból is. De ki tudja felkarolni egy túlsúlyos ember életét, ki tudja végigkövetni azt a folyamatot, mint segítő, amíg a túlsúlyos ember le tudja adni a kilóit? Nincs erre senkinek sem ideje és az embereknek sincs pénzük állandóan dietetikust fizetni vagy online tanfolyamokat. Akkor mi lehet a megoldás? Egyelőre én sem tudom a helyes választ erre a kérdésre.
De kiben bízzunk meg, mi legyen az a fő motiválóerő, ami arra ösztökél bennünket, hogy napról napra, percről percre ki tudjunk tartani? Rengeteg diétás könyv, edzés videó, dietetikus, pszichológus létezik az éterben, fent a neten, még sincs valódi megoldás. Amikor régebben egy doktornő asszisztensével beszélgettem erről a helyzetről, ő is csak az internetet tudta javasolni, mert senkinek sincs arra elegendő ideje, hogy pont annyit foglalkozzon egy pácienssel, amennyit kellene ahhoz, hogy az a valaki végérvényesen le tudjon fogyni. Vagyis, ha okosabbak szeretnénk ebben a témában lenni, irány az internet, vagy a kórházak ingyenes dietetikai szolgálata. Én is járok rendszeresen az ingyenes kórházi dietetikai tanácsadásra, ahol egy órát foglalkoznak velem, de végül mégiscsak az a vége, hogy megkapom a papírokat a szénhidrátokról, a kalóriákról, a többi mind az én feladatom. Nem is mondom, hogy másnak kell megtenni azt, amit nekem kell, de az állandó méricskélés, az egészséges alapanyagok beszerzése, megfőzése már elég ahhoz, hogy hosszú távon ne működjön a dolog. Pedig csak így érhetjük el, hogy végleg lefogyunk. Úgy, hogy betartjuk a szabályokat, ami valljuk be elég sok, és csak úgy tudunk lefogyni, ha igenis kitartunk a végsőkig. Aki már az elején feladja vagy félúton visszavonulót fúj magának, ő már eleve kudarcra van ítélve. Ezért kezdi mindenki mindennap, vagy minden másnap, vagy hetente újra és újra a diétáját. Nincs kitartás, nincs meg az elszántság, nincsen meg az a BUMM!!!, ami megállást parancsolna a folyamatos evészetnek, és így a túlsúlyos ember egyre betegebb és betegebb lesz, meg pláne még jobban elhízik, mint volt korábban. De nem adjuk fel, mert kitartóak vagyunk, ha másban nem is, a fogyókúra elkezdésében. Sajnos, hogy így van, de ez a való igazság, ami engem illet. Mindenki meg tudja állapítani, hogy őt mi viszi a bűnbe, a csokoládé, vagy a cukorka, vagy a sok gyorséttermi étel, vagy éppen a szabályok be nem tartása.
Mit lehet tenni? Ez a központi kérdés. Az biztos, hogy nem szabad feladnunk a küzdelmet a kilókkal szemben, mert az egészségünk sokkal fontosabb. Ha nem is tudunk mindjárt lefogyni az álomalakunkra, de valamit azért képesek vagyunk végigvinni, és ezzel jelentősen csökkenthetnénk a kilóink számát. Sok mindenre hivatkozhatunk, ha nem sikerül a diétánk, de egy biztos, a leginkább mi vagyunk a felelősek a saját egészségünkért, épp ezért kell sokat foglalkozni a fogyással már, ha egyszer elhíztunk. Nem adhatjuk fel! Egyszerűen annyira luxus részünkről, hogy mindig kifogásokat gyártunk, hogy el sem hisszük milyen rosszat teszünk, amikor például nem jól étkezünk, nem mozgunk rendszeresen, és éjjelig fent vagyunk a pihentető alvásunk helyett. Úgyhogy a ludasok mindig is mi leszünk (vagyunk), mert a dietetikus, az orvos, a segítő pszichológus nem tud helyettünk fogyókúrázni. Ezt nekünk kell valamilyen furmányos módon megoldanunk, kerül amibe kerül, tart ameddig tart. Sajnos, ez a helyzet, nincs semmilyen felmentésünk, ha már egyszer meghíztunk. Nekünk kell kitalálni személyre szabottan, hogy mi a teendőnk. Ha van segítség, az csak jó, és aki élhetne vele, de nem használja ezt ki, csúfos vereséget fog szenvedni, és ezzel senkit sem szeretnék riogatni, de én is belátom, hogy helyettem nem fog tudni senki sem lefogyni, ez az én feladatom kell hogy legyen. A cél az, hogy szelíden barátkozzunk meg a létező szabályokkal, és amennyire csak tudjuk, tartsuk is be őket! Csak nyerünk általa. Szabályok mindig is voltak és mindig is lesznek, az önfegyelmünkön kell kicsit javítani, hogy küzdeni tudjunk a végsőkig. Mindig ide fogunk kilyukadni, akárhonnan is közelítjük meg a fogyókúrát, a diétázást.
