Holnap hétfő van, de ez nem az a hétfő, amit beterveztem. Akkor még mikulás járt a házak között, most pedig itt van a karácsony. Épp itt az ideje, hogy komolyan vegyem amit elhatároztam. Lehet, hogy ez a blog inkább az érzelmi háttérrel fog foglalkozni, mert szerintem ez nagyon meghatározó. Mit érzek, mikor csak úgy habzsolom a csokit? Miért nem tudom abbahagyni az evést, mikor már tele van a gyomrom? Ha kiderítem az okot, rátalálok majd a megoldásra is.
Kezdjük az elején. Amíg középkorú nem lettem, tudtam tartani az 58-60 kilót. Azóta küzdök falásrohamokkal. Jött a savanyú cukor evés, és nem is érdekelt valamilyen oknál fogva, hogy hízom. Csak vettem egymás után a nagyobb méretű ruhákat, és 93 kg lettem. Ezt a súlyt már nem tudta elviselni sem a bőröm, sem a lábaim, amik már nem úgy mozogtak, ahogy azt én szerettem volna. Ez volt a határ. Hiába gondoltam én, hogy épp olyan könnyű lesz lefogynom, mint ahogy meghíztam, ugye ez nem így működik.
Ekkor tudatosult bennem, hosszú évek kellenek, hogy amit kilónként felszedtem magamra, sajnos dekánként kell majd lépésről lépésre leadnom magamról. Van már körülbelül 20-25 db fogyi könyvem, de egyik sem használt igazán. Pedig van, ami nagyon jó, étrendmintákat is közöl. Egyre jobban összezavarodtam, ideges lettem, olvastam sikertörténeteket, de ezek csak még jobban elkeserítettek, mert nekem semmilyen diéta nem vált be.
Lehet, hogy ellustultam időközben, küzdöttem a változókor hatásaival, egyre türelmetlenebbül írtam a naplómba, hogy márpedig most már igazán életmódot kell váltanom. Érzelmileg teljesen kikészültem, és csak most értem el olyan szintre, hogy kielemezzem, miért is nem tudok lefogyni.
Amikor még gimis voltam, sokat sportoltunk a társaimmal együtt. Ezt nem szabad abbahagyni!!! A súlyom azért maradt mégis jó szinten, mert sokat jártam gyalog bevásárolni, cipekedtem naponta többször, tehát valamilyen szinten edzésben voltam, és jókedvű, vidám, tele energiával. Később nem vettem észre, hogy az évek telnek, és én is lassan-lassan idősödöm. Kezdtem a jó szokásokat abbahagyni, és felvettem rossz, nem helyénvaló dolgokat csinálni.
Most sajnos ott tartok, hogy muszáj volt egy számmal nagyobb nadrágot vennem, hogy legyen miben járnom.
Ez így nem mehet tovább!
93 kg-os lettem, és még csak a nagy sütés-főzés előtt vagyok.
Azt, hogy mit kell tennem, mit tudok tenni, mik a lehetőségeim, és ezeket hogyan tudom megvalósítani, erről szeretnék írni.
Minden fogyitársnak csak azt tudom üzenni, hogy ne hagyja abba ha belekezdett már egy életmódváltó programba. Sok mindenről le kell mondanom nekem is, hogy eredményes tudjak lenni. Megírom, hogy érzelmileg hogyan tudom feldolgozni ezt a változást. Hiszem, hogy "itt van a kutya elásva". Abban, hogy végig a program alatt nyugodtak tudjunk maradni, és a jókedvünket sose veszítsük el.
Küldök egy dalt még mielőtt nyugovóra térek, legyen szép álmod neked is, nektek is. :)
