Ma gyalogoltam. Busszal mentem föl a városva, majd mivel ragyogó idő volt, gyalog jöttem haza. Összesen 2 órát töltöttem a városban, (busz+ügyintézés+ gyalog haza), és ez mínusz 1 kilót eredményezett. Ma reggel 99.2 kg voltam, amikor a városba indultam 99 kg, és mikor hazaértem 98 kilóra lementem. Mondanom sem kell, hogy nagykabátban, plusz 8-9 fokos időben jól le is izzadtam. De végülis megérte. Most nem vagyok már 98 kiló, mert sokat ettem (erről nagyon gyorsan le kell szoknom), de még nem vagyok 99 kg most este. A tanulság: a láb mindig kéznél van, gyakrabban kell hosszabb távokat beütemezni.
Mivel holnap január 29-én kell 100 kg-ot elérni, azt hiszem, hogy ezt még simán tudom hozni, a baj a többi leadandó kilóval lesz. Holnapra is tervezek gyaloglást, igaz, rövidebb távút, de óvatosan kell emelnem a tempót, mert ma is a jobb bokám már nem akart úgy működni, ahogy kellett volna. Le vagyok gyengülve szó se róla, így mindig egy kicsit lehet terhelni magam, kicsit pihenni, majd újra terhelni. Ha fokozatosan csinálom, meg kell, hogy legyen az eredménye. Ha ennyi volt a tél, és állítólag jövő héten akár 15 fok is lehet, kicsábít a jó idő a szabadba. Nehéz elindulni, belekezdeni, de ha már csinálom, sokkal élvezetesebb.
Szóval séta, gyaloglás, rendkívül hasznos, és még az edzőteremre sem kell fizetnem. Jön a tavasz szép lassan majd, szép napos idők lesznek, a célom mindenképpen az, hogy naponta tudjak menni ki az utcára. Kíváncsi vagyok, holnap mit mutat a mérleg. Ha nem tetszik, már veszem is a kabátom, és legyalogolom a plusz kilókat. Megvan az esély rá, mivel éppen ropit ropogtatok. :((( Könnyebb dolgom lenne ha fel sem "találták" volna a nassolást.
Már éjszakába nyúlik a bejegyzésem, így hallgassunk meg egy dalt, mielőtt még aludni térünk. :)
Ui.: holnap remélem találkozunk az utcán! :)))
