Vidám vagyok én is, mert ma kevesebbet mutat a mérleg, mint voltam. 96.6 kg vagyok annak ellenére, hogy mindennap van falásrohamom. De igyekszem napközben kevesebbet enni, mert tudom, ha leszáll az est, jönnek a rossz perceim. Szerintem ez is el fog múlni, csak ki kell tudni várni. Újra és újra olvasom a Miért nem tudom abbahagyni az evést? (Debbie Danowski és Pedro Lazaro) című könyvet, nagyszerűnek tartom, eddig ez a könyv írja le a legjobban, miért is vagyok ételfüggő.
Tervem továbbra is 1000 kalória bevitele egy nap, ezzel így lehetne élni, de tudom, hogy jön a falánkságom este, és ezért kalkulálom be az 1000 kalóriát egy napra. Ezt becsületesen ki is számolom, és szerintem ez a mai jó eredmény titka, betartom napközben, ami elő van írva. Majd csak leszokom az esti evészetről is szép lassan. Vannak biztató jelek, mert már nem eszem olyan sokat este.
Folytatom a gimnasztikát, ez határozottan jólesik, szeretem csinálni. Ma már szeretném, ha időre többet tudnék tornázni, de a 20 perc az is jó. Nem kell semmit erőltetni, mert a visszájára sül el a dolog.
Nem érdemes semmibe belekezdeni (főleg a fogyókúrába), ha nem örömmel csináljuk. Élvezzük azokat az ételeket, amiket eszünk, de előtte gondoljuk végig, hogy számunkra egészséges-e, jót tesz-e az aznapi menü. Örülj te is, hogy rászántad magad a változtatásra, és ha vannak is buktatók, a fogyókúrád alatt mindig érezd magad jól. Legyen öröm a főzés is, amikor is összeállítjuk a napi ételsort. Add meg a módját a tálalásnak is, még akkor is, ha egyedül eszel. Legyen egyfajta szertartás egy reggeli, egy ebéd vagy egy vacsora elfogyasztása. Próbálj meg egészséges ételeket enni, és szánd rá az idődet a fogyóra.
Hallgass meg egy dalt, és tarts ki a végsőkig. :)
