Amikor oda kerül a sor, hogy jó lenne pár kilót lefogynunk, sokszor nem is figyelünk a leselkedő veszélyekre. Kipróbálunk sokféle diétát, de a saját testünket nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy tudjuk hogyan is fog majd reagálni ezekre a diétákra.
Még most is sokan szinte "koplalnak", hogy súlyt veszítsenek. A "koplalás" nem egyenlő a böjttel, mert a böjtöt lehet veszélytelenül is csinálni, de koplalással nagyon ártunk a szervezetünknek. Nem kap elegendő táplálékot, elfogy az energiánk, izmokat veszítünk rövid időn belül, amit nem lehet csakúgy visszaépíteni egy-két nap alatt. Nem is értjük miért vagyunk fáradtak, elcsigázottak, miért nincs bennünk elég erő a mindennapokhoz. Vannak nagyon szélsőséges diéták, alig engednek meg pár száz kalóriát naponta, vagy korlátozzák egyes tápanyagok bevitelét. Én arra jöttem rá, hogy mindenféle tápanyagra szükségünk van, de nem egyforma mértékben. Kicsit tájékozottnak is kell lennünk, ha fogyni szeretnénk. Utána kell olvasni, kíváncsinak kell lennünk arra, hogy mire van szüksége a szervezetünknek. Sok betegség épp ezért alakul ki, mert például vitaminhiányban szenvedünk, és még csak nem is tudunk róla, és nem is sejtjük, hogy mi okoztuk ezt. Nem kell mindenképpen dietetikushoz fordulni, ha életmódot szeretnénk váltani, de jó, ha sok mindent tudunk a súlyvesztés folyamatáról. Egyelőre először csak idegesek leszünk, ha nem fogyunk vagy visszajönnek a nehezen leadott kilók, később már abba is hagyjuk a próbálkozásainkat, mert nem tudunk hosszú távon kitartani.
Ha látunk a környezetünkben gyors fogyásokat, irigykedünk, pedig nem is tudjuk, hogyan érték el a kívánt testsúlyt, okosan vagy felelőtlenül, veszélyeztetve a testet. A testünk elég kitartó amikor érzi, hogy most valamilyen változás fog bekövetkezni, de úgy reagál, ahogyan épp tud. Ha jól bánunk a testünkkel, hamar megmutatkozik az eredménye, de nem biztos, hogy hamar észrevesszük, ha rosszat teszünk neki, ártunk valamivel. Egy ideig tűri a szervezetünk ha káros behatások érik, de később összeomlik, mert hosszú távon már nem képes regenerálódni. Mindenki szeretne jól kinézni, formás testben létezni, szeretnénk fittek lenni, jó kondiban lenni, és ugye ezt minden percben el is várjuk magunktól. Amikor a megfelelő szabályok szerint élünk, akkor minden a helyén van, minden sejtünk megkapja azt, amire vágyik, és jól funkcionál a szervezetünk.
Visszagondolva a régebbi éveimre, amikor még vékony voltam, úgy gondolom, elég sokat tettem azért, hogy jó formában legyek. Még akkor is vigyáztam a vonalaimra, amikor mások ezt teljesen feleslegesnek tartották. Nem is híztam egy dekát sem, egyensúlyban voltam. De mi történt, hogy idáig fajult a helyzet, hogy most már csak nagy kínlódások árán megy le egy-két kiló rólam? A helyzet az, hogy eljutottam odáig, hogy a sejtjeim már nem a régiek, és egy ponton már nem törődtem velük, és ez megbosszulta magát. Most hiába is követném a régesrégi egyensúlybahozó étrendemet, hatástalan lenne, mert sokat romlott a helyzet a fiatalkori önmagamhoz képest. Volt egy pont, amikor elszakadt a fonal valahol, ami addig mindent összetartott. Lehet, sőt biztos, hogy érzelmi alapon híztam meg. Nem tudtam már feldolgozni bizonyos helyzeteket, és az evésbe menekültem. Itt már nem segít egy két- vagy három hónapos kitartás. Ennyi már régesrégen kevés énnekem. Veszélyes diétákba nem szabad belemennem. Felelősséggel tartozik mindenki az egészségéért. Van, aki kicsit túlsúlyos, de gyakorlatilag egészséges, és van, aki igazán vékonynak mondható, de a szervezete gyenge, és fáradt. Sokan sokfélék vagyunk. Arra mindenképp figyelnünk kell, hogy észre tudjuk venni ha valami baj van velünk, és meg kell tudnunk lépni a következő lépést, mert ha csak veszélyesen alacsony tápértékű diétákba fogunk bele, annak mi isszuk meg a levét igen hamar.
Nem kell minden fogyókúrás könyvet elolvasni ahhoz, hogy józanul meg tudjuk ítélni, hogy mi tesz jót nekünk és mi árt. De ha nem figyelünk, olyan súlyt cipelhetünk évekig magunkon, ami káros, amitől a legnehezebb megszabadulnunk, és amiért sokszor belemegyünk életveszélyes diétákba. Időt mindenképpen kell áldoznunk a fogyásunkra. Tervet mindenképpen kell kovácsolnunk. Türelmesnek mindenképpen kell lennünk, mert a zsírsejtek bizony makacsok tudnak lenni, és nem mozdulnak el a kibérelt helyükről még akkor sem, ha erőszakkal próbálunk tőlük megszabadulni. Sajnos ez a kegyetlen igazság.
A mai motiváló mondatunk a következő lehet:
Találnod kell valamit, ami motivál, ami kiugraszt az ágyból reggelente, ami arra buzdít, hogy folytasd akkor is az utad, mikor épp megrekedtél valahol.
