A kitartás szó kb. állhatatosságot jelöl, olyan képesség, amelynek segítségével megvalósíthatod az álmaidat. Én egyáltalán nem tartom kitartónak magam, hiszen már ezt a blogot is jó pár éve kezdtem írni, és még nem jutottam el igazából sehová.
Még most sem tartom kitartónak magam, hogy már kibírom, hogy hetente mérem csak magam, 3x eszem egy nap, nem nasizok közben, és nincsenek falánksági rohamaim. Szerintem az a valaki a kitartó, aki végig tudja vinni az elképzelését tűzön-vízen át. Meg tudja valósítani az álmait, eléri a céljait minden körülmények között. Én nagyon távol vagyok ettől, de most van segítőm, ezért működik az életmódváltó program. Akkor leszek talán én is kitartó, ha ugyanezt, amiket itt tapasztalatilag elsajátítok, otthon is tudom majd alkalmazni, teljesen más körülmények között. Ha nem fog menni, fuccs az egésznek, belebukok önmagamba.
A kitartás egyfajta szívósság a részünkről, amikor azt mondják ránk, hogy van bennünk életerő, duzzadunk az energiától, az életkedvtől, és bármit meg tudunk tenni, amit csak szeretnénk. Azt mondják, hogy sikereket akkor érsz el, ha a megfelelő helyen a megfelelő módon viselkedsz, a megfelelő időben végzed el a cselekedeteidet. Ilyenkor nem kérdés, hogy bizonyos, sikert sikerre fogsz halmozni. Visszatérve a kitartásra, elszántnak, eltökéltnek kell lenned, hogy valamibe bátran bele is merjél vágni, és még egy kicsit makacsnak is kell lenned, mert akkor tudsz szívós is lenni, szerintem.
Nagyon sok nem elhanyagolható tényező van egy életmódváltásnál. Én most elég húzósan csinálom, ami annyit tesz ki, hogy egy kicsit kénytelen is vagyok szót fogadni a lányomnak, mert tudom, hogy csak jót akar nekem, és én is belátom, hogy működik a módszere. Már az első napon kiderült ez, rengeteg szabály fogadott, amikor ideérkeztem hozzá. Azóta is tanulom őket, és nem megy minden jól még most sem. Mindig változnak a körülmények, változnak a helyzetek, amihez alkalmazkodnom kell tudni. Ha nem megy, kezdjük elölről, és folytatjuk tovább. Ez egy ilyen játék, ez az életmódváltás. Eddig mindenkitől csak azt hallottam, hogy nem fogyózni kell, hanem életmódot váltani. De hogy én hogyan is valósítsam meg, arra nem tudtam rájönni.
Amire rájöttem itt a pár nap alatt, az az, hogy ha valamit megfogadunk, vagy elhatározunk, és nem tartunk ki mellette huzamosabb ideig, akkor elveszítjük, elfelejtjük, a köd homályába vész minden, amit kitűztünk magunk elé. Sokat, rengeteget terveztem az elmúlt évtizedek alatt, de mindegyik dugába dőlt, mert nem volt egy koncepcióm, amiszerint működhetett volna a dolog. Így sok-sok éven keresztül mindig csalódás ért, ha megbukott a fogyitervem éppen. És csalódásos érzelemmel nem lehet új utakat építeni, az csak depresszióba sodorhat maximum.
A tanácsom csak az a kitartással kapcsolatban, hogy először olvass róla, majd próbáld meg átültetni a gyakorlatba, de sose keseredj el, ha valami nem sikerül. Mindig van, hogy pont úgy történik valami, ahogy a legkevésbé akarjuk, hogy történjen. Bele kell vágni századjára is, meg ezredjére is az életmódváltásba, ha az a célod. Engem is itt ezen a fogyiblogon is szó szerint hülyének tituláltak a kommentekben (korábban), meg azt írták, hogy nem vagyok hiteles, mert semmit nem tudok felmutatni fogyás terén. Én csak annyit fűzök hozzá, hogy a blogom címe is azt mutatja, hogy "küzdelmem a kilókkal", és az való igaz, hogy én sem gondoltam, hogy ilyen baromi nehéz lefogyni. Milyen könnyű volt meghízni! Miért nem működik ez visszafelé is? (ez az utóbbi mondat csak vicc volt a részemről). De komolyra fordítva a szót, valóban küzdelem ez a kilókkal a javából. Sosem gondoltam még 45 éves koromban sem, hogy én valaha pocakra fogok hízni, vagy hogy lesz tokám is, meg nem fogok bírni lehajolni bekötni a cipőmet. De megtörtént, és én csodálkoztam rajta a legjobban. Még mindig soványabbnak látom magam, mint amilyen tényleg vagyok, de a tükör és a mérleg nem hazudik, néha csal, de nem hazudik, megmutatja a valóságot. Szóval meg kell tanulni kitartani, szerezni kell hozzá valahonnan egy kis akaraterőt, és cselekedni kell, csinálni kell folyamatosan. Ez a titok nyitja, gondolom. :)
A mostani motiváló mondatunk a következő:
Készülj föl a lehetetlenre, és akkor a lehetséges bizonyosan megvalósul. :)
