Én magam sem hittem volna, hogy egyik napról a másikra másképp fogok étkezni, és egyszeriben elmaradnak a nagy evészetek, és a sóvárgás az étel után, vagy valami olyan csemege után, amire tudtam, hogy nincsen szükségem.
Lehet, voltak benne fokozatok, mert minden egyes napot ugye követte a másik, amikor is ugyanúgy nem volt csokoládé, meg nasi, meg esti nagy zabálások, zugevések. De mégiscsak azt kell így utólag mondanom, hogy kénytelen voltam követni azt az életvitelt, amit a lányom is folytat most, mert különben jött egy pici dorgálás, hogy pl. - éjjel 10-kor már nem szoktunk eszegetni semmit. -, és ezt kénytelen voltam elfogadni, mert veszekedést nem akartam és tudtam, hogy csak nekem akar vele jót mondani.
Szóval a muszáj az nagy úr tud lenni, de tudtam mielőtt jöttem, hogy más életstílus vár, mert már ugye elég jól ismertem a szokásokat, amik itt voltak, ahogy ő élt, ahogy ő is kénytelen volt alkalmazkodni itt egy-két dologhoz. Ezért féltem magam, mi lesz, ha visszakerülök a csábító kaják közé. Tulajdonképpen már gondolatilag változtam szerintem annyit, hogy jól fogom tudni kezelni a helyzetet. De azt nem gondoltam volna, hogy nem hiányzik majd a nagy zabálás, a folytonos evés. Amikor így tettem otthon, akkor is tudtam, hogy helytelen amit teszek, de nem tudtam ellenállni az ételeknek, különösen az édes íz vonzotta az ízlelőbimbóimat.
Én bízom benne, hogy a gyomrom és én is már megszoktam, hogy így étkezem, ami helyénvaló, és nem is kíván többet. Meg látom magam mellett a jó példát, hogy lehet kevés étellel is jóllakni. Nem kell az egész napos folyamatos evés. Nincs is ilyenkor ideje pihenni a szervezetemnek, mert folyamatosan dolgoztatom.
Új terveket kovácsolok, új ötleteim vannak, hogy mit fogok csinálni, ha hazamegyek, energiabombák ezrei segítenek, hogy minden napom változatos legyen, és remélem, hogy sikerül is megvalósítani a terveimből sok mindent.
Először furcsállottam, hogy másképp étkezem, de egyáltalán nem haragudtam érte. Otthon haragudtam volna érte, az biztos. Nagy választék volt otthon egészségtelen ételekből, és ki is használtam a magam részére, de még mindig nem tudom, hogy miért akartam mindig jóllakott lenni, miért akartam egész nap folyamatosan enni. Vagy a megszokás, vagy az unalom, vagy a helytelen életvitel volt az oka, többek között. Úgyhogy igazán tanácsot nem is tudok adni, hogyan is kell életmódot váltani egyedül, mert én belecsöppentem a közepébe. Kicsit kénytelen is voltam így étkezni az elején, kicsit akartam is, hogy így legyen, és kicsit rám is kényszerítették, hogy így étkezzek, mert itt ez volt a szokás. Ha valaki rám nézett volna és egyúttal a lányomra is, rögtön megmondta volna, hogy ki étkezik helyesen, és ebben teljesen igazat adok mindenkinek.
Az biztos, hogy a lehetőség előttem állt, én észrevettem, és éltem vele, mert tudtam, hogy vagy most, vagy soha nem sikerül a helyes útra lépnem. Ki tudja mit tartogat a jövő, de azt tudom, hogy otthon vár a mozgás része a dolognak, és abból sem szeretnék kimaradni. Az edzést is ha ellébecolod, saját magaddal tolsz ki, nem mással. Sokféle mozgásformából választhatunk, és mindenki meg tudja találni a kedvére valót.
Most már gyorsan fognak telni a napok, amikor tudok írok, és igyekszem tartani magam ahhoz, amiket itt tanultam, nem elfelejteni a sok hasznos tanácsot.
A mostani esti motiváló mondatunk a következő:
Tanuld meg a helyes étkezés szabályait, spékeld meg egy kis mozgással, és máris jobban fogod érezni magadat, meglátod! :)
ui.: - Le lehet szokni a nagy evészetekről, el lehet sajátítani a helyes életstílust, csak akarni kell egy kicsit nekünk is. :)
