Nem moccan a mérleg, hiába próbálok csinálni valamit. Koplalni nem akarok, viszont úgy tűnik, átléptem egy olyan határt, ahonnan nehéz visszajönni. Azt tudom, hogy nem hízunk 5 kilót csak úgy hirtelen, el fog telni bizonyos idő, mire ez megtörténik.
Először csak tartjuk a súlyt, és ha nem esszük degeszre magunkat csokival, tésztával, sütivel, meg egyéb hizlaló ételekkel, de nem eszünk egészségesen sem, akkor csak pár nap vagy egy hét múlva jelentkezik több kiló plusz. Persze figyelmen kívül hagyjuk ilyenkor a vészjósló jeleket, amik ugye árulkodók lehetnek, és jelzik nekünk, hogy nem jó úton járunk. Később, ha már nem törődünk azzal, hogy csokit meg még több csokit eszünk, akkor simán lehet az, hogy napról napra kövérebbek leszünk, egészen addig amíg észhez nem térünk. Tehát, ahogy dekánként fogyunk csak, hízni sem fogunk egyik napról a másikra több kilót. Csak a hanyagságunknak köszönhetjük, ha mégis előfordulna ilyen. Szóval ilyenkor nemtörődöm módra mit sem érdekel minket hány kilót is mutat a mérleg, győznek a sütik, meg a lekvárok, meg a zsíros chipsek. És, ilyenkor lehet, hogy megkérdezzük magunkat, hogy - tehetetlen vagyok-e, lehetetlen, hogy valaha is lefogyjak? -, pedig előfordulhat, hogy csak rossz passzban voltunk, és kis időt kellett volna hagynunk magunknak a tervezésre, a fogyóval való törődésre, önmagunkkal való megbékélésre.
A címbéli kérdésre a válasz csak az lehet, hogy - Nem kell tehetetlenül néznünk hogy hízunk, de tenni kell valamit azért, hogy fogyni tudjunk.
Nálam most úgy néz ki, hogy ötletelni kell, mert nem moccan a mérleg mutatója. Persze ilyenkor jönnek az általános mondatok, hogy - több mozgás, kevesebb zsíros étel, és nagyon sok türelem kell, hogy fogyni tudjunk akkor is, ha megáll a súlyvesztés folyamata. - Igen! Ezek mind hatásos módszerek, de szerintem mindig meg kell lepnünk a testünket ilyenkor, hogy összezavarodjon egy kicsit és ne tartsa erősen magánál azokat a fránya zsírsejteket. Nézzük, hogy mit tudok kitalálni?
Maradjunk ott, hogy meg kell valamivel lepni a szervezetünket, be kell csapni kicsit, hogy ne ő legyen az uralkodó, hanem mi irányítsunk. Most azt találtam ki, hogy nem hagyok ki egyetlenegy napot sem, mozgásban leszek. Épp most lehet csatlakozni Zitához majd a Mindennapi Lendülethez, ami épp jókor jött, mert ha sikerül, akkor tudom, hogy az Ő edzéseit meg tudom csinálni. Persze csak a magam módján, de a többi edzéshez viszonyítva jóval ügyesebb vagyok. Tehát meglepem a testemet egy kis mindennapos tornával. Ezenkívül még a csokiról is lemondok, de néhanapján azért eszek egy-egy szeletet, hogy ne faljam be egyszer majd az egész tábla csokoládét. Túl sok mindent nem találok ki, mert elég egy-két szokást beütemezni. Azt tudom, hogyha mindennap mozgok és ésszerűen eszek, és nem zabálom teli magam csokival, akkor fogyni fogok. Ez már régi tapasztalat, de nem nehéz igazat adni ennek a gyakorlatnak. Mindent apránként vezetek be, egyszerre úgyis képtelenség annyi türelmet elővarázsolni magamból, ami ezekhez szükséges.
A mai motiváló mondatunk a következő:
"Annak a módja, hogy elkezdj valamit nem más, mint abbahagyni a beszédet és elkezdeni csinálni." (Walt Disney)
ui.: - A mai motiváló mondatunk kiválóan bizonyítja, hogy nem kell az üres fecsegés, nincs kibúvó, nincs kifogás, az kell, hogy nekiálljunk a céljaink elérésének. Amíg én is csak próbálom magyarázni a bizonyítványomat, addig érdemleges változás nem fog történni a fogyásomban. Mihelyt viszont a megvalósítás talajára lépek, elkezdenek jönni a sikerek, és tuti, hogy a fogyás is beindul. Úgyhogy van mihez tartanom magam, az biztos.
Hallgass meg egy dalt, és ne hagyd magad legyűrni! :)
