Ha sűrűn mérjük magunkat, el is kedvetlenedhetünk, mégis én nem tudom megállni, hogy naponta akár többször is ne álljak a mérlegre. De ha már megmértük a súlyunkat, tényleg becsüljük meg azokat a leadott kilókat, de a dekagrammokat is. Próbáljuk meg tartani az adott súlyt, igyekezzünk felírni minden adatot, minden paramétert magunkról, arról, hogy mikor mértük, mennyi a leadott kg, és azt, hogy mit ettünk aznap. Valamint gondolkodjunk el egy kicsit arról, hogy mi vezetett ahhoz, hogy sikerült leadni 10 vagy 20 dekát, mert ezek is értékes gondolatok.
A jelmondatunk az legyen: - Nem szabad visszahízni a leadott kilókat! - Meg kell őket bizony becsülni. Sok energiát fektettünk bele egy nap eredményébe, legyen ezért jó barátunk a mérleg, és soha ne szidjuk magunkban ha többet mutat a kelleténél.
Én most délután 17 órakor vagyok 88,7 kg, aminek nagyon örülök, és ez továbbgondolásra késztet. Külön diétát nem tartok, de igyekszem csak akkor enni, ha éhes vagyok, és betartva a napi 4x-i evést.
Mivel ma kimaradt eddig a szobabicaj (még van időm pótolni esetleg), ma úgy döntöttem, mivel már vacsoráztam du.16 órakor, hogy ezután már nem eszem ma, mert tervem, hogy további dekáktól szabaduljak meg. Ez egy kis büntetés, ha nem teljesítem a napi tervet. Jutalom is kell, hogy legyen, mert különben csak a kedvemet veszítem el, így a jutalom mára = egy óra plusz pihenés, vagyis 22 óra helyett még fennmaradok egy órát, és olvasgatok fogyis sikertörténeteket a neten.
