Ha őszintén szeretnék írni a fogyásról és a hízásról, akkor vállalnom kell mindent, ami ezzel jár, így a súlyomat is. Mivel az utóbbi időszakban csak híztam, nem lesz nagyon meglepő, hogy jóval túl vagyok a 100 kilón, és ez biztat arra, hogy megírjam egy hosszú levélben, egy kis könyvecskében az elkövetkező időszak (két év) történéseit.
Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e ilyen terjedelmes levelet, amiben meg lesz örökítve az, hogy sikerül-e két év alatt lefogynom vagy sem. Végül beadtam a derekam, mert tudom, hogy ilyen súllyal már nem akarok élni, és ha most rögtön nem teszek valamit, akkor vége mindennek. A nagy nyilvánosság előtt talán össze tudom szedni magam annyira, hogy esetleg sikeres is lesz a programom. De nem is írok sokkal többet, mert lesz mit olvasnod. Még annyit, hogy amit itt olvasol, azt mind ma írtam, de koránt sincs vége. Folytatni fogom, és amikor egy időszak, kb. fél év letelik, újra beillesztem amit addig megírtam. Tanulj az én hibámból, és ne kövesd el őket.
Itt találod a kis könyvecskémnek a kezdő lépéseit:
---------------------
2020. 04. 24.
KÖNYV
---------
Hogyan fogytam le két év alatt?
Tartalom:
- Előszó
- Előzmények
- Amikor még jó bőrben voltam
- A hízás és ...
- Még mindig a hízás
- Betelt a pohár
- Nem válik be semmi
- Valamit ki kellett találnom
- A TRÜKK! :)
- Hosszú lesz az út
- Elszántság, elhatározás
- Ösztönző erők, motiváció
- Segítség emberektől
- Jojó effektus
- Amikor beindul a gépezet
- Kitartás, akaraterő és társai
- Könyvek, amik segítettek
- KEZDŐDIK...
- Az első buktatók
- Hogyan lehetnék sikeres?
- 105 kiló, a csúcs! Cél = mínusz 40 kg
- Tervezés, kalkulátorok
- Honnan jött a segítség?
- Mi vitt rá, hogy belekezdjek?
- És akkor lement pár kiló
- Stagnálás
- Megtartani mindig az adott súlyt
- Tovább kell építkezni felfelé!
- Ha egy szekér egyszer beindul...
- Nincs megállás
- Jönnek az eredmények
- Eltelt az első 6 hónap
- Egy év után
- Másfél éves értékelő
- Két év és győztem! :)
- A siker nemcsak az enyém
- További teendők
- Megtartani az álomsúlyt!
- Egészséges élet
- Kinek ajánlom a módszeremet?
- Segíts magadon, az Isten is megsegít!
- Utószó
V É G E
_______________________
Előszó
--------
Van az a helyzet, amikor betelik a pohár és már mindent megpróbáltál, de mégsem sikerült semmi eddig. No, most épp itt tartok. Fogyni szeretnék, mégpedig elég sokat. Hogy honnan szerzem a segítséget ehhez, erről is szól ez a könyv, amit két éven keresztül naponta fogok írni. A cél, hogy lefogyjak az álomsúlyomra. Mivel nem sok sikertörténetet olvastam, így szeretném, ha az én sikerem is majd ott szerepelne a többieké között. :)
61 éves vagyok most, és 2020. április 24-e, szóval a hónap vége felé járunk már. Sok diétás könyvet olvasgattam már, mind hasznos tud lenni, ha komolyan tudjuk venni őket. De mindegyikben azt olvastam, hogy mindenkinek ki kell alakítania a saját diétáját, a saját stílusát ha fogyni szeretne, mert nem lehet egy stílust mindenkire ráerőltetni, hiszen mások vagyunk, máshogy híztunk meg és a szervezetünk is másképp reagált az étrendre is meg a mozgásra is, meg bármi másra is.
Nem szaporítom a szót az előszóval tovább, a célom, hogy két év alatt lefogyjak kb. 40 kilót.
Mivel azért nem szeretem ha egy lap félig üres marad, ezért még írok pár mondatot.
Nagyon sokáig vívódtam, hogy írjak-e ilyen könyvfélét, csak úgy magamnak, de azután elhatároztam, hogy majd ha sikerül lefogynom, beillesztem a blogba, mint könyvet, remélem, hogy mint egy sikeres fogyizó sikertörténete rajzolódik ki belőle.
61 éves vagyok, amikor belevágok ebbe a fogyisztoriba. Hosszú könyv lesz, mert mindent, ami eszembe jut, azt le szeretném írni. Miért nem sikerült korábban is lefogynom és mi ad lendületet most ahhoz, hogy végső célként belevágjak a nehéznek ígérkező fogyókúrába. Sok kedves embert ismertem meg az alatt az idő alatt, amikor is már fogyókúráztam, kevés sikerrel. Mindig voltak fellángolásaim, de ezek tiszavirágéletűek voltak, hamar alábbhagyott a lelkesedés mindig.
Kellett írnom egy könyvet, hogy végre papíron lássam a nagyközönség előtt, hogyan is megy élesben a diétázás, a fogyókúra. Nem biztos, hogy menni fog, de a könyv mindenképpen elkészül, lesz ami lesz, tart ameddig tart. :)
Hát kezdődjön is a könyv gyakorlati része, amikor is leírom, hogy miért is híztam meg és miért is nem tudtam eddig lefogyni.
Előzmények
---------------
1959-ben születtem, világ életemben vékony testalkatú voltam egészen 45 éves koromig. Két csodás gyermekem van, három tündéri unokám, és egy stramm férjem, valamint velünk él az én drága egyetlen anyukám is, akit igencsak megszerettem ezalatt a 61 év alatt, amíg nevelgetett, segített amikor beteg voltam és főzött, mosott rám, amikor csak gyengébb voltam.
Még amikor a gyermekeimet vártam mint kismama sem híztam meg, csak a kötelező 8-10 kg jött fel rám, de ez pillanatok alatt le is ment, ahogy megszülettek a gyerekek. Sokáig éltem olyan étrenden, hogy főleg kenyeret ettem és tejet ittam, ez volt a fő táplálékom. Nem kívántam többet, és elég is volt a szervezetemnek. Azért még lánykoromban voltam 47 kiló is, ez volt a negatív rekordom, de ekkor már olyan vékony voltam a 158 cm-es magasságomhoz képest is, hogy rossz volt rám nézni.
Akkor kezdtem jobban összeszedni magam, amikor beteg lettem, 26 éves koromban, és kórházba kerültem. Ott a rendszeres étkezések hatására sikerült 10 kilót híznom. Ekkor voltam 55 kiló, amit tartottam is kb. 45 éves koromig, amíg nem jött később a változókor. Ekkor volt olyan hónap, hogy egy hónap alatt híztam 10 kilót, főleg karácsonykor. A betegségem is olyan gyógyszereket vonzott magával, amik jó étvágyat csináltak és ugye ahogy idősödik az ember lánya, úgy kerül fel rá évenként egy vagy két vagy több kiló is. Így voltam én is vele.
Azután jött a savanyúcukorka korszakom, később a táblacsokis korszakom, amikor is annyit ettem ezekből, hogy ez megintcsak magával vonzotta a plusz súlyokat. Inkább vettem nagyobb méretű ruhákat, de jól éreztem magam, végre nem a depresszió töltötte ki a napjaimat. Csúnya vége lett a sok evészetemnek, mert falásrohamok gyötörtek, amiről még most sem tudok leszokni. Így nem is tudhatom, hogy sikeres leszek-e majd két év múlva.
Most itt tartok, hogy 105 kiló vagyok, innen indul a visszaszámolás.
Amikor még jó bőrben voltam
-------------------------------------
Volt időszak, amikor még nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Tetszett nekem is az alakom, és még nagyon is örültem olyan bókoknak 45 éves koromban, mikor azt mondták, hogy - jól tartod magad! :) Vidám voltam, az életkedvem is szuper volt, mindenben benne voltam, egyszóval olyan boldog és kiegyensúlyozott életet éltem, amit szerettem is. Kivéve mikor beteg voltam, de fiatalon még ezt is jobban tűrtem, mint később.
Azt azért meg kell hagyni, hogy amikor még vékony voltam, akkor is a diétás könyveket kerestem, és megvettem a Testkontroll és az Agykontroll könyveket is. Talán féltem az elhízástól, bár ezt úgy őszintén nem vallottam be magamnak. Így utólag azt mondhatom, hogy mániám lett az egészséges táplálkozás, de csak elméletben, a gyakorlat az egészen más volt.
Amikor még jó bőrben voltam, minden szuper volt, még a rosszabb napjaimból is tudtam varázslatos dolgokat kihozni. Azt mondják, és ez valóban hatásos módszer lehet, hogy vissza kell emlékeznünk arra az időszakra, amikor még vékonyak voltunk, ezeket az időket kell feleleveníteni, hogy visszaidézzük a magunk számára azokat a csodás eseményeket, amikben még akkor volt részünk, amiknek akkor örülni tudtunk. Ha sikerül ez a vizualizálás, látjuk magunkat 50-60 kilósan, és hozzávesszük azokat az élményeket, bókokat, amiket akkor kaptunk, ez nagy mértékben növeli a mostani önbizalmunkat is, hiszen ezek mind mi voltunk, csak egy kicsit korábban, és vékonyabban. El kell érni, hogy olyan sikerélmények érjenek, amik boldoggá tesznek most is, és akkor lesz kedvünk akár belekezdeni egy diétába, de folytatni is fogjuk tudni, mert lesz hajtóerőnk, ami visz előre, és eredményeket is érünk majd el.
Amikor még jó bőrben voltam, nem törődtem semmivel, úgy éltem, hogy máról holnapra, mindig fel tudtam dolgozni ha valami bántott. Most már ez nem megy egészen jól.
A hízás és ...
---------
Mint említettem, 45 éves korom körül elérkeztem a változókor küszöbére, és egy nyugisabb életet kezdtem élni magamnak. Ez csak annyit jelentett, hogy nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget annak, hogy kilószámra fogyasztom a savanyús cukrokat, inkább vettem nagyobb nadrágot, mert ez még az elején fel sem tűnt, mert csak 1-2 méret volt a különbség a régi 40-es méretemhez képest. Amikor azután már nem fértem bele a 46-os méretű nadrágba sem, amit online rendeltem, akkor is a mérettáblázatot hibáztattam, biztosan rosszul adták meg a honlapon. De amikor már az ötödik ugyanolyan méretű nadrágba sem fértem bele, amiről azt hittem jó lesz rám, no, akkor esett le a tantusz, hogy jó kövér vagyok, meghíztam. De ekkor is még "csak" 86 kilós voltam. És ezt a későbbi években tudtam überelni, 10-10 kilóval még. 50 éves koromban voltam kb. 86 kiló. Ugyanaz megtörtént velem, mint korábban, hogy egy hónap alatt tudtam 10 kilót hízni. Ekkor már azért javában fogyókúráztam, de minden hatástalan volt. Igaz, volt, hogy lefogytam 80 kilóra, de csak azért, hogy azután visszaszedjek még több zsírt és hájat magamra.
Azt mondják, hogy a fogyókúra jó üzlet egyes embereknek, étrendmintákat gyártanak, és fogyiprogramokkal bombázzák a pácienseket. Mi meg bedőlünk, és azt hisszük, hogy a soron következő program majd megváltja a világot a számunkra. Pedig épp az ellenkezője igaz. Aki egyszer jól meghízott, ő ha lefogy is mindig csak egy lefogyott kövér ember marad, mert minden percben ott leselkedik a kisördög, és csábít a lakomákra, a jóízű ételekre, csokikra, cukorkákra. Amitől ugye nem titok, hogy hízunk.
Még mindig a hízás
------------------------
Még most is folyamatosan hízásban vagyok, itt a vírus, nem lehet nagyon kimozdulni, így ugyanolyan étrend mellett garantált a hízás. De ez nem lehet kifogás a számomra sem és senki számára sem. Ha hagyjuk, hogy elszaladjon velünk a ló, nincs megállás, és olyan súlycsoportban tartjuk majd magunkat, amire még álmunkban sem gondoltunk volna sohasem. Egy nap arra ébredünk majd, hogy túl késő minden, ha nem tesszük meg a kötelező lépéseket. Engem is ilyen körülmények között talált meg ez a vírushelyzet, még szerencse, hogy nem lettem beteg. A jövőm el van ásva, ha nem kapcsolok időben. Még most is folyamatosan hízok, mert ugyanazokat az egészségtelen ételeket eszem, amik hizlalnak, és nem engedik, hogy lefogyjak. Ezért születik ez a könyv, hogy útmutatót nyújtson a bepánikolt sorstársaimnak is, teljesen ingyenesen, beillesztem a fogyiblogomba ezt a könyvet és ott el lehet majd olvasni.
A cél, hogy lefogyjak. Mostanában nézem Jamie Oliver műsorait, ahogy nagy erővel képes ezreket megmozdítani az egészséges táplálkozásért. Azt mondta tegnap egy műsorában, hogy - ne azért együnk egészséges ételeket, mert azok egészségesek a számunkra, hanem azért, mert finomak. Ő bebizonyítja minden alkalommal, hogyan lehet átvariálni az ételeket egészségessé, csak egy kis ötlet és kreativitás kell hozzá. No, és a kellő hozzáállás is kell, ezt csak én jegyzem meg.
Szóval most 2020. április 24-én pénteken is még folyamatos hízásban vagyok. Amit tudok az az, hogy mindennap mozognom kell, és változtatni kell az étrendemen. És nem szabad hagyni, hogy stresszes legyek. :)
Betelt a pohár
------------------
Már sokszor betelt a pohár nálam, de most tényleg remélem, hogy ez a könyvírás erőt ad ahhoz, hogy fogyni tudjak. Persze nem szabad egész nap írni és "osztani az észt", mert azzal nem megyek semmire. Az egy jó dolog, hogy az írás elveszi az időt az evéstől, amikor írok, akor nem szoktam enni. Már ez egy jó pont nekem. :)
De a pontot az i-re az tette fel, hogy megláttam magam egy egész alakos tükörben. Ruhában. Akkor jött az "ötlet", hogy egy próbát megér, lássuk, mit takar a ruha, milyen is vagyok ruha nélkül, anyaszült meztelen? Hát, mit mondjak, kiábrándító volt látni magamat, mert a hasam olyan nagy méretű már, hogy a mellem már alig látszik, hogy van. A fenekem meg egy nagy lyukat hagy az ágyban, ha lefekszem a matracra egy kis időre. Ez már gáz, lehet mondani. És akkor még nem beszéltem arról, hogy lóg a hasam, mert már annyit fogyóztam, hogy jojóeffektus alakult ki. Több jött vissza, mint amennyit le tudtam fogyni.
Szóval látványnak nem valami szép a testem. Ezért jó az az ötlet, miszerint vissza kell idézni a régi vékony énünket, amikor még minden rendben volt, és izmosak voltunk és elégedettek voltunk önmagunkkal. Ilyenkor, amikor betelik a pohár nálam, az az első reakcióm, hogy no, mától nem vacsorázom. Ez ugye tart másnapig, amikor is már egy bölényt is föl tudnék falni, és meg is teszem, csak nem éppen ebben a formában, hanem csokoládé és zsíros társai formájában. Azt mondják kitartás kell meg akaraterő. Erről is szó lesz később.
Rengeteg fogyikönyvem van, ha csak egynek is megfogadtam volna a tanácsait és be is tartottam volna, már régen lefogytam volna. De mindig fordulhatnak jóra a dolgok. És én ebben bízom.
Nem válik be semmi
--------------------------
Bármibe is kezdtem, csak rövid ideig tartott, vagy még addig sem. A környezetem pedig mindig mondta, hogy MOZOGNI kell, anélkül nem fog menni semmi. Az tény, hogy az étrend jobban meghatározó, mint a mozgás, de ha elrontjuk az étrendünket is és még nem is mozgunk, akkor azt visszacsinálni már lehetetlen. Ilyenkor már nem válik be semmi.
Most ugye irigyelem a hozzám hasonló korú és fitten fürgén mozgó hölgytársaimat, hiszen ők tudtak valamit, amit én nem. Vigyáztak magukra, odafigyeltek magukra még akkor is, mikor nehezebb helyzetben voltak, mert tudták, hogy ha nem tesznek most óvintézkedéseket az egészségük javára, akkor később megbánják. És igazuk is van, mert 61 évesen magas vérnyomásom van, az ízületeim már nem olyan mozgékonyak, nehezen veszem a levegőt, szuszogok ha cipőt kell bekötnöm véletlenül, és az unokákkal sem tudok úgy játszani, ahogy azt ők igénylik.
Szóval a nem válik be semmi helyett át kell térnem a csináljak már valami okosat programra, mert ha így folytatódik, akkor újra nagyobb méretű ruhát kell vennem, de ezt már nem szeretném.
Valamit ki kellett találnom
---------------------------------
Azt találtam ki, hogy most nem a fogyókúrára koncentrálok, hanem teljesen más területre fókuszálok. Ezért neveztem be a tanfolyamra is, ahol pénzt teremtünk a magunk számára, kinek milyen ötletei vannak, úgy alkalmazza.
De azért, hogy fogyni is tudjak, valamit ki kellett találnom. Ugye a MOZGÁS, az ÉTREND, a VITALITÁS, a JÓKEDV, az ÉLETÖRÖM, a jó KONDI, és az, hogy tetsszek magamnak, az nem egy utolsó szempont. Ezeken kell más megvilágításba helyezni a nézőpontomat.
MOZGÁS = napi szinten kell alkalmazni, mert különben semmit sem ér az egész.
ÉTREND = mindenképpen meg kell reformálni, mert ezen áll vagy bukik minden.
VITALITÁS = az, hogy mennyire van energiám, mennyire tudok élénk lenni, azt sok összetevő alkotja, de mindent meg kell tennem, hogy ez megvalósulhasson.
JÓKEDV = ugye jókedv nélkül élni nem is érdemes, ez azért kapott helyet a programomban.
ÉLETÖRÖM = na, erről van szó! Ezt az egyet nem adnám oda még lyukas két fillérért sem. Ha nincs minek örülni az életemben, akkor vége, kész, mehetek aludni.
jó KONDI = lánykoromban tornáztam, versenyekre neveztek be, imádtam futni, sokat gyalogoltam és bármit ettem, azt a szervezetem mind fel tudta dolgozni, nem rakódott le semmi rám.
---
Ez a 6-os csoport (mozgás, étrend, vitalitás, jókedv, életöröm, jó kondi), ezek fogják alkotni az elkövetkező hetek, hónapok programját. Ezeken dolgozom, és ezeket fogom legfőképpen ápolni. Ha ez sikerül, akkor minden más is a helyére kerül majd. Ezekről a következő fejezetben fogok bővebben írni.
A T R Ü K K !!! :)
------------------
Hát, az igazi trükk az egészben az, hogy NEM ERŐLTETEK SEMMIT! :) Ezt a 6-os csoportot fogom kielemezni magamnak, hogy minden a kellő helyére kerüljön. Kezdjük is el.
Arra fogunk koncentrálni, hogy milyen is volt az életem, amikor még vékony voltam, és tesszük ezt a 6-os csoport tükrében.
1.) - MOZGÁS
-----------------
Rettentő sokat mozogtam, amikor még vékonyabb voltam. Jólesett a mozgás, a futás, a szaladgálás, a kergetőzés és a játék maga. Nem volt olyan nap, hogy ne sportoltam volna valamit. Jobban ment így a tanulás is, jó jegyeket hoztam haza a suliból, és amikor már édesanya lettem, sokat gyalogoltam a közeli piacra, és gyalog cipeltem haza a megvásárolt élelmiszereket, amikor már volt bicajom, akkor még többet és még gyakrabban mozogtam. Vidám is voltam, szerettem nevetni, tréfálkozni, és jót mulatni a többiekkel. Nem szaladt el velem a ló, nem voltam sem irigy, sem beképzelt, örültem mindenki sikerének, együtt tudtam nevetni mindenkivel. Sohasem jártam busszal, inkább gyalog vagy bicajjal mentem mindenhová. Több kilómétert is le tudtam simán minden fájdalom nélkül gyalogolni, a város központjából egyszerűen és sokszor gyalogoltam haza, ami kb. 5-7 km távolság volt.
Ha összevetem a mai mozgásommal, szinte hihetetlen, hogy mennyi életerő volt bennem, tudtam dolgozni, főzni, takarítani, elláttam a családot, és még a szülőknek, nagyszülőknek is segítettem. Most már én szorulnék segítségre, mert olyan mértékű az elhízásom. Így visszagondolva máig nem értem, hogyan hagyhattam, hogy így legyen!
Mára a mozgás mumussá változott, régen nem is sejtettem mennyi jót teszek a szívemnek meg a lelkemnek, hogy annyit ugrálok, annyit gyalogolok és annyit futok. Jöttek is a dicsérő szavak, mondatok: - jaj, de szemtelenül csinos vagy!, - neked minden jól áll, bármit is veszel fel! - Szerettem is ruhában, szoknyában lenni, hordtam őket, mostanra ez leamortizálódott csak a nadrágviselésre.
Egyszóval minden happy volt, mindennek tudtam örülni, semmi sem hozott ki a sodromból, sok mindent meg tudtam csinálni és nem sajogtak a csontjaim. Izmos, csinos és formás volt az alakom. :)
2.) - ÉTREND
----------------
Mit is ettem, mikor fiatal és vékony voltam? MINDENT!!! :) De rengeteg almát, gyümölcsöt és zöldségfélét, az biztos. Szerettem is őket, mi termeltük meg, és azt mind felhasználtuk a konyhában, a maradékot megették a tyúkok. Volt egy időszakom, amikor csak tejet és kenyeret ettem, nem azért, mert fogyóztam, ezt kívánta a szervezetem, több dolog is volt akkoriban, amit el kellett végezni, így csak gyorsan megettem és így is jó erőben voltam. Azután jött a gyógynövényes korszakom, akkor rengeteg gyógyteát ittam, természetgyógyászhoz jártam, talpmasszázzsal javítottuk a vérkeringést, és akkor vettem meg az egyik agykontroll magnókazettát, arról hallgattam a relaxációt. Mivel fiatalon lettem beteg, jó volt hallgatni, és vele együtt a Testkontroll könyvek valamint az Agykontroll könyvek voltak az én bibliáim. Így is étkeztem egy időben, a testkontroll módszer szerint. Ez jó volt, mert annyi gyümölcsöt még életemben nem ettem, mint abban az időben. Jól termeltek a gyümölcsfák is, amit nem tudtunk megenni, azt befőztük, lekvárnak, befőttnek és savanyúságnak, csalamádénak. Így megvolt télire is a sok zöldség. Az almánk téli almafajta volt, azt el tudtuk raktározni, amikor bő termés volt. Nagyon imádom az almát mind a mai napig, egy kiló almát még most is simán megeszek, mert annyira szeretem.
Házi koszton éltünk, én főztem, de minden belefért, mert ledolgoztam gyaloglással, és bicajozással. Ma már jóval egészségtelenebbül eszem, és még az idő is eltelt már felettem egy kicsit, ami a súlyomat csak növelte. Ezen fogok változtatni a közeljövőben.
3.) - VITALITÁS
-----------------
Az igazi élet az, amikor annyi energiád van, hogy alig férsz a bőrödbe. Még másoknak is szívesen adsz belőle, ha tudsz, mert tele vagy jókedvvel és vidámsággal. Akkoriban, régebben tele voltunk energiával. Ugye az energia nem vész el, csak átalakul. Ha ezt levetítjük az étrend vagy az energia szintjére, láthatjuk, bármit megettem abban az időben, akár zsíros kenyeret is, nem látszott meg rajtam. Illetve az látszott, hogy bármit ehetek, bármit csinálhatok, mert egyensúlyban volt a szervezetem, és kiegyensúlyozott voltam.
Az az igazi energia, amikor már mindent megcsináltál a napod során, de még mindig telik tőled egy kicsi és nem fáradnál el, ha még valamibe bele kéne kezdened. És végig is tudod csinálni, akármilyen sok tennivalód is volt aznap.
Talán nem is írok többet a vitalitásról, hiszen mindenki érzi, hogy itt működik a fizika és a kémia törvénye is, mindenki annyit profitálhat a saját energiájából, amennyire törődött előtte a testét feltölteni, csakúgy, mint ahogy a telefonunkat feltöltjük.
4.) - JÓKEDV
----------------
Ez a kedvencem, meg az életöröm. :) Mindig mosolygós lány voltam, még amikor a depresszió kifogott is rajtam, akkor is megpróbáltam gyógyulni és az élet napos oldalát nézni. Ez ment is az elejében, később már súlyosabb beteg lettem, de a jókedv az belül még mindig megvan most is. Nem szabad hagynod, hogy a jókedvedet bárki is elvegye. Semmi hatalma sincs senkinek feletted, és semmilyen erő nem tud ellened tenni semmi rosszat. Ha a fogyókúrától néha elkedvetlenedsz, gondolj a régi mosolygós énedre, aki mindenben meglátta a szépet és a jót, és mindennek tudott örülni.
5.) - ÉLETÖRÖM
--------------------
Olyan pesszimista országban élünk sajnos, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbál egy jó viccet elsütni, alig-alig lesz közönsége. Az életöröm ha átjárja a lelkedet, megmelengeti a szívedet, és olyan átütő erővel ontja szét a sugarait, mint ahogy az öreg Nap szokta sugározni magából a napfényt. Ezért keresd meg gyorsan, és ha nem találsz magadban életörömöt az megmérgezi a kapcsolataidat, elkedvetlenít, bosszút forral, és magányossá tesz. Az életöröm együtt kell, hogy keljen velünk korán reggel, mikor kinyitjuk a szemünket és felkelünk az ágyból. Mikor meglátjuk a szeretteinket, a kedvesünket, a gyermekeinket magunk körül, a szívünk repdes a boldogságtól. No, ő értük érdemes belekezdeni egy átfogó fogyiprogramba, ha már muszáj.
6.) - jó KONDI
-----------------
Amikor a régen nem látott barátnőm ismét felfedezett a neten, és elkezdtünk beszélgetni úgy 45-50 évesen, azt mondta, hogy ő mindent megőrzött a fiatalságából, esetleg a jó kondíción kéne még egy kicsit javítania. Ezt én akkor jól megjegyeztem, de feledésbe is merült egy idő után, pedig ha utánagondolsz, nagyon sok múlik a jó kondíción ha már a változókor küszöbén vagyunk. Előtte ugye még puskagolyóval sem lehetett minket leállítani, annyira benne voltunk akár a mozgásban, akár a fiatalságban, de az étrendünket sem kellett külön megszabni. Egyszóval jó érzés jó kondiban lenni. Etka anyó körülbelül 56-60 éves volt, mikor elkezdte az ETKA-JÓGÁT, amikor elkezdte az egészségét megjavítani. Én most vagyok 61 éves, nem lehetetlen, hogy én is sikereket érhetek el majd, ha nem is olyan nagyszabásút mint Etka-anyó.
---
Ennyit röviden a trükkökről, amikre ha odafigyelsz, nagy erőket szabadíthatsz fel. :)
Hosszú lesz az út
---------------------
Két évet szántam erre a könyvre, mert két év alatt szeretnék kb. 40 kilót leadni. Ha matekozunk, akkor egy év alatt 20-20 kiló. Akkor egy hónap alatt bő másfél kilót kellene leadni, ami normális körülmények között sikeresen megvalósítható. Csak tudni kell tartani ezt a tempót. Ugyanis mindig le szokott állni vagy lassulni szokott a fogyás üteme a kezdetekhez képest. Erre kell nagyon vigyázni, és minden ötletet bevetni.
Nagyon hosszú lesz az út, de ha belegondolok, akkor két év múlva ha nem teszek semmit, akkor vagy ugyanennyi súlyú maradok, vagy még hízok is hozzá, ha nem figyelek magamra. És ez az, amit megelégeltem már. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy ne komolytalankodjak tovább.
Le kell tudni szokni azokról az ételekről, amik ártanak, amik károsak rám nézve. Olyan ételekkel kell helyettesíteni, amit szeretek is, és ami belefér a napi kalóriakeretbe. Nem nagyon akarok kalóriát számolni, de néha lehet, hogy erre is szükség lesz. A vizualizálás már megtörtént az előző fejezetben, vissza kell gondolnom, hogy hogyan is éreztem magam akkor, mikor még vékonyabb voltam. Milyen érzés volt az, és hogyan éltem, miket ettem akkor. Stb.
Elszántság, elhatározás
-----------------------------
Azt hiszem most értem el arra a szintre, hogy az elszántságom az egekben van, most határoztam magam el arra, hogy valamit ki fogok találni arra, hogyan is fogom kivitelezni ezt az életstílus váltást. Az elhatározás egyszerű folyamat, csak neki kell gyűrkőzni és ki kell mondani, hogy - mától jobban figyelek az életmódomra.
Az elszántság kell ahhoz, hogy az előbbi mondat ne legyen illúzió, ne vesszen a múlt ködébe, és komolyan vegyem a szavaimat. Azt hiszem, hogy fáj már minden porcikám annyira és vagyok már annyira idős, hogy egy utolsó nekirugaszkodással megpróbáljam az életmódomat megváltoztatni.
Elszántság és elhatározás. Mindkettő kell ahhoz, hogy okosan és megfontoltan tudjak dönteni komoly kérdésekben.
Ösztönző erők, motiváció
--------------------------------
Ezek után kérdés, hogy mi ösztönözhet engem a továbbhaladásra. Mikor nem fogok visszavonulót fújni és mikor lesz annyi erő bennem, hogy végig tudjam csinálni, amibe belevágom a fejszémet?
Nos, ez a jövő zenéje, de már most is van kapaszkodóm, most is tudok kire és mire támaszkodni. És ez jó! :)
Innen folytatódik majd a kis könyvecském, az idő eljött, és megérett arra, hogy egy átfogó tervet dolgozzak ki. Ezt csak később tudom megírni, folyamatosan, ahogy haladok a hónapokkal együtt.
Tehát!
folyt. köv.
:)
