Együtt sikerülni fog!

Folytatás és új hónap indul mától.

2020/05/01. - írta: RiaRia

bulletin-board-3233641_640.jpg

Ha olvastad az előző bejegyzést, már kis részletet olvashattál abból a hosszú levélből, amit kb. mindennap kiegészítek valamivel. Ahol "folyt. köv." bejegyzés van, oda később még fogok írni, azt később olvashatod.

Egyelőre tartom a súlyom, ami azért jó, mert már nem hízok, és volt, hogy fogytam is egy kicsit. Most beillesztem ide a kis könyvem további részével kiegészített sorokat, de bőven lesz még mit írni bele. A végén már egy hosszabb lélegzetvételű olvasmány lesz belőle. Most csöppentünk be oda, ahol már kezdődik az igazi fogyókúra. Olvasd szeretettel, okulj belőle, ha te is elkövetted ezeket a hibákat, és ne kövesd el újra.

Itt találod a kis "könyvecske" folytatását, illetve amit összesen írtam eddig:

 

‎2020. ‎04. ‎24.

KÖNYV
---------
Hogyan fogytam le két év alatt?

 

Tartalom:
- Előszó
- Előzmények
- Amikor még jó bőrben voltam
- A hízás és ...
- Még mindig a hízás
- Betelt a pohár
- Nem válik be semmi
- Valamit ki kellett találnom
- A TRÜKK! :)
- Hosszú lesz az út
- Elszántság, elhatározás
- Ösztönző erők, motiváció
- Segítség emberektől
- Jojó effektus
- Amikor beindul a gépezet
- Kitartás, akaraterő és társai
- Könyvek, amik segítettek
- KEZDŐDIK...
- Az első buktatók
- Hogyan lehetnék sikeres?
- 105 kiló, a csúcs! Cél = mínusz 40 kg
- Tervezés, kalkulátorok
- Honnan jött a segítség?
- Mi vitt rá, hogy belekezdjek?
- És akkor lement pár kiló
- Stagnálás
- Megtartani mindig az adott súlyt
- Tovább kell építkezni felfelé!
- Ha egy szekér egyszer beindul...
- Nincs megállás
- Jönnek az eredmények
- Eltelt az első 6 hónap
- Egy év után
- Másfél éves értékelő
- Két év és győztem! :)
- A siker nemcsak az enyém
- További teendők
- Megtartani az álomsúlyt!
- Egészséges élet
- Kinek ajánlom a módszeremet?
- Segíts magadon, az Isten is megsegít!
- Utószó
V É G E

_______________________

Előszó
--------
Van az a helyzet, amikor betelik a pohár és már mindent megpróbáltál, de mégsem sikerült semmi eddig. No, most épp itt tartok. Fogyni szeretnék, mégpedig elég sokat. Hogy honnan szerzem a segítséget ehhez, erről is szól ez a könyv, amit két éven keresztül naponta fogok írni. A cél, hogy lefogyjak az álomsúlyomra. Mivel nem sok sikertörténetet olvastam, így szeretném, ha az én sikerem is majd ott szerepelne a többieké között. :)
61 éves vagyok most, és 2020. április 24-e, szóval a hónap vége felé járunk már. Sok diétás könyvet olvasgattam már, mind hasznos tud lenni, ha komolyan tudjuk venni őket. De mindegyikben azt olvastam, hogy mindenkinek ki kell alakítania a saját diétáját, a saját stílusát ha fogyni szeretne, mert nem lehet egy stílust mindenkire ráerőltetni, hiszen mások vagyunk, máshogy híztunk meg és a szervezetünk is másképp reagált az étrendre is meg a mozgásra is, meg bármi másra is.
Nem szaporítom a szót az előszóval tovább, a célom, hogy két év alatt lefogyjak kb. 40 kilót.
Mivel azért nem szeretem ha egy lap félig üres marad, ezért még írok pár mondatot.
Nagyon sokáig vívódtam, hogy írjak-e ilyen könyvfélét, csak úgy magamnak, de azután elhatároztam, hogy majd ha sikerül lefogynom, beillesztem a blogba, mint könyvet, remélem, hogy mint egy sikeres fogyizó sikertörténete rajzolódik ki belőle.
61 éves vagyok, amikor belevágok ebbe a fogyisztoriba. Hosszú könyv lesz, mert mindent, ami eszembe jut, azt le szeretném írni. Miért nem sikerült korábban is lefogynom és mi ad lendületet most ahhoz, hogy végső célként belevágjak a nehéznek ígérkező fogyókúrába. Sok kedves embert ismertem meg az alatt az idő alatt, amikor is már fogyókúráztam, kevés sikerrel. Mindig voltak fellángolásaim, de ezek tiszavirágéletűek voltak, hamar alábbhagyott a lelkesedés mindig.
Kellett írnom egy könyvet, hogy végre papíron lássam a nagyközönség előtt, hogyan is megy élesben a diétázás, a fogyókúra. Nem biztos, hogy menni fog, de a könyv mindenképpen elkészül, lesz ami lesz, tart ameddig tart. :)
Hát kezdődjön is a könyv gyakorlati része, amikor is leírom, hogy miért is híztam meg és miért is nem tudtam eddig lefogyni.

 

Előzmények
---------------
1959-ben születtem, világ életemben vékony testalkatú voltam egészen 45 éves koromig. Két csodás gyermekem van, három tündéri unokám, és egy stramm férjem, valamint velünk él az én drága egyetlen anyukám is, akit igencsak megszerettem ezalatt a 61 év alatt, amíg nevelgetett, segített amikor beteg voltam és főzött, mosott rám, amikor csak gyengébb voltam.
Még amikor a gyermekeimet vártam mint kismama sem híztam meg, csak a kötelező 8-10 kg jött fel rám, de ez pillanatok alatt le is ment, ahogy megszülettek a gyerekek. Sokáig éltem olyan étrenden, hogy főleg kenyeret ettem és tejet ittam, ez volt a fő táplálékom. Nem kívántam többet, és elég is volt a szervezetemnek. Azért még lánykoromban voltam 47 kiló is, ez volt a negatív rekordom, de ekkor már olyan vékony voltam a 158 cm-es magasságomhoz képest is, hogy rossz volt rám nézni.
Akkor kezdtem jobban összeszedni magam, amikor beteg lettem, 26 éves koromban, és kórházba kerültem. Ott a rendszeres étkezések hatására sikerült 10 kilót híznom. Ekkor voltam 55 kiló, amit tartottam is kb. 45 éves koromig, amíg nem jött később a változókor. Ekkor volt olyan hónap, hogy egy hónap alatt híztam 10 kilót, főleg karácsonykor. A betegségem is olyan gyógyszereket vonzott magával, amik jó étvágyat csináltak és ugye ahogy idősödik az ember lánya, úgy kerül fel rá évenként egy vagy két vagy több kiló is. Így voltam én is vele.
Azután jött a savanyúcukorka korszakom, később a táblacsokis korszakom, amikor is annyit ettem ezekből, hogy ez megintcsak magával vonzotta a plusz súlyokat. Inkább vettem nagyobb méretű ruhákat, de jól éreztem magam, végre nem a depresszió töltötte ki a napjaimat. Csúnya vége lett a sok evészetemnek, mert falásrohamok gyötörtek, amiről még most sem tudok leszokni. Így nem is tudhatom, hogy sikeres leszek-e majd két év múlva.
Most itt tartok, hogy 105 kiló vagyok, innen indul a visszaszámolás.

 

Amikor még jó bőrben voltam
-------------------------------------
Volt időszak, amikor még nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Tetszett nekem is az alakom, és még nagyon is örültem olyan bókoknak 45 éves koromban, mikor azt mondták, hogy - jól tartod magad! :) Vidám voltam, az életkedvem is szuper volt, mindenben benne voltam, egyszóval olyan boldog és kiegyensúlyozott életet éltem, amit szerettem is. Kivéve mikor beteg voltam, de fiatalon még ezt is jobban tűrtem, mint később.
Azt azért meg kell hagyni, hogy amikor még vékony voltam, akkor is a diétás könyveket kerestem, és megvettem a Testkontroll és az Agykontroll könyveket is. Talán féltem az elhízástól, bár ezt úgy őszintén nem vallottam be magamnak. Így utólag azt mondhatom, hogy mániám lett az egészséges táplálkozás, de csak elméletben, a gyakorlat az egészen más volt.
Amikor még jó bőrben voltam, minden szuper volt, még a rosszabb napjaimból is tudtam varázslatos dolgokat kihozni. Azt mondják, és ez valóban hatásos módszer lehet, hogy vissza kell emlékeznünk arra az időszakra, amikor még vékonyak voltunk, ezeket az időket kell feleleveníteni, hogy visszaidézzük a magunk számára azokat a csodás eseményeket, amikben még akkor volt részünk, amiknek akkor örülni tudtunk. Ha sikerül ez a vizualizálás, látjuk magunkat 50-60 kilósan, és hozzávesszük azokat az élményeket, bókokat, amiket akkor kaptunk, ez nagy mértékben növeli a mostani önbizalmunkat is, hiszen ezek mind mi voltunk, csak egy kicsit korábban, és vékonyabban. El kell érni, hogy olyan sikerélmények érjenek, amik boldoggá tesznek most is, és akkor lesz kedvünk akár belekezdeni egy diétába, de folytatni is fogjuk tudni, mert lesz hajtóerőnk, ami visz előre, és eredményeket is érünk majd el.
Amikor még jó bőrben voltam, nem törődtem semmivel, úgy éltem, hogy máról holnapra, mindig fel tudtam dolgozni ha valami bántott. Most már ez nem megy egészen jól.

 

A hízás és ...
---------
Mint említettem, 45 éves korom körül elérkeztem a változókor küszöbére, és egy nyugisabb életet kezdtem élni magamnak. Ez csak annyit jelentett, hogy nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget annak, hogy kilószámra fogyasztom a savanyús cukrokat, inkább vettem nagyobb nadrágot, mert ez még az elején fel sem tűnt, mert csak 1-2 méret volt a különbség a régi 40-es méretemhez képest. Amikor azután már nem fértem bele a 46-os méretű nadrágba sem, amit online rendeltem, akkor is a mérettáblázatot hibáztattam, biztosan rosszul adták meg a honlapon. De amikor már az ötödik ugyanolyan méretű nadrágba sem fértem bele, amiről azt hittem jó lesz rám, no, akkor esett le a tantusz, hogy jó kövér vagyok, meghíztam. De ekkor is még "csak" 86 kilós voltam. És ezt a későbbi években tudtam überelni, 10-10 kilóval még. 50 éves koromban voltam kb. 86 kiló. Ugyanaz megtörtént velem, mint korábban, hogy egy hónap alatt tudtam 10 kilót hízni. Ekkor már azért javában fogyókúráztam, de minden hatástalan volt. Igaz, volt, hogy lefogytam 80 kilóra, de csak azért, hogy azután visszaszedjek még több zsírt és hájat magamra.
Azt mondják, hogy a fogyókúra jó üzlet egyes embereknek, étrendmintákat gyártanak, és fogyiprogramokkal bombázzák a pácienseket. Mi meg bedőlünk, és azt hisszük, hogy a soron következő program majd megváltja a világot a számunkra. Pedig épp az ellenkezője igaz. Aki egyszer jól meghízott, ő ha lefogy is mindig csak egy lefogyott kövér ember marad, mert minden percben ott leselkedik a kisördög, és csábít a lakomákra, a jóízű ételekre, csokikra, cukorkákra. Amitől ugye nem titok, hogy hízunk.

 

Még mindig a hízás
------------------------
Még most is folyamatosan hízásban vagyok, itt a vírus, nem lehet nagyon kimozdulni, így ugyanolyan étrend mellett garantált a hízás. De ez nem lehet kifogás a számomra sem és senki számára sem. Ha hagyjuk, hogy elszaladjon velünk a ló, nincs megállás, és olyan súlycsoportban tartjuk majd magunkat, amire még álmunkban sem gondoltunk volna sohasem. Egy nap arra ébredünk majd, hogy túl késő minden, ha nem tesszük meg a kötelező lépéseket. Engem is ilyen körülmények között talált meg ez a vírushelyzet, még szerencse, hogy nem lettem beteg. A jövőm el van ásva, ha nem kapcsolok időben. Még most is folyamatosan hízok, mert ugyanazokat az egészségtelen ételeket eszem, amik hizlalnak, és nem engedik, hogy lefogyjak. Ezért születik ez a könyv, hogy útmutatót nyújtson a bepánikolt sorstársaimnak is, teljesen ingyenesen, beillesztem a fogyiblogomba ezt a könyvet és ott el lehet majd olvasni.
A cél, hogy lefogyjak. Mostanában nézem Jamie Oliver műsorait, ahogy nagy erővel képes ezreket megmozdítani az egészséges táplálkozásért. Azt mondta tegnap egy műsorában, hogy - ne azért együnk egészséges ételeket, mert azok egészségesek a számunkra, hanem azért, mert finomak. Ő bebizonyítja minden alkalommal, hogyan lehet átvariálni az ételeket egészségessé, csak egy kis ötlet és kreativitás kell hozzá. No, és a kellő hozzáállás is kell, ezt csak én jegyzem meg.
Szóval most 2020. április 24-én pénteken is még folyamatos hízásban vagyok. Amit tudok az az, hogy mindennap mozognom kell, és változtatni kell az étrendemen. És nem szabad hagyni, hogy stresszes legyek. :)

 

Betelt a pohár
------------------
Már sokszor betelt a pohár nálam, de most tényleg remélem, hogy ez a könyvírás erőt ad ahhoz, hogy fogyni tudjak. Persze nem szabad egész nap írni és "osztani az észt", mert azzal nem megyek semmire. Az egy jó dolog, hogy az írás elveszi az időt az evéstől, amikor írok, akor nem szoktam enni. Már ez egy jó pont nekem. :)
De a pontot az i-re az tette fel, hogy megláttam magam egy egész alakos tükörben. Ruhában. Akkor jött az "ötlet", hogy egy próbát megér, lássuk, mit takar a ruha, milyen is vagyok ruha nélkül, anyaszült meztelen? Hát, mit mondjak, kiábrándító volt látni magamat, mert a hasam olyan nagy méretű már, hogy a mellem már alig látszik, hogy van. A fenekem meg egy nagy lyukat hagy az ágyban, ha lefekszem a matracra egy kis időre. Ez már gáz, lehet mondani. És akkor még nem beszéltem arról, hogy lóg a hasam, mert már annyit fogyóztam, hogy jojóeffektus alakult ki. Több jött vissza, mint amennyit le tudtam fogyni.
Szóval látványnak nem valami szép a testem. Ezért jó az az ötlet, miszerint vissza kell idézni a régi vékony énünket, amikor még minden rendben volt, és izmosak voltunk és elégedettek voltunk önmagunkkal. Ilyenkor, amikor betelik a pohár nálam, az az első reakcióm, hogy no, mától nem vacsorázom. Ez ugye tart másnapig, amikor is már egy bölényt is föl tudnék falni, és meg is teszem, csak nem éppen ebben a formában, hanem csokoládé és zsíros társai formájában. Azt mondják kitartás kell meg akaraterő. Erről is szó lesz később.
Rengeteg fogyikönyvem van, ha csak egynek is megfogadtam volna a tanácsait és be is tartottam volna, már régen lefogytam volna. De mindig fordulhatnak jóra a dolgok. És én ebben bízom.

 

Nem válik be semmi
--------------------------
Bármibe is kezdtem, csak rövid ideig tartott, vagy még addig sem. A környezetem pedig mindig mondta, hogy MOZOGNI kell, anélkül nem fog menni semmi. Az tény, hogy az étrend jobban meghatározó, mint a mozgás, de ha elrontjuk az étrendünket is és még nem is mozgunk, akkor azt visszacsinálni már lehetetlen. Ilyenkor már nem válik be semmi.
Most ugye irigyelem a hozzám hasonló korú és fitten fürgén mozgó hölgytársaimat, hiszen ők tudtak valamit, amit én nem. Vigyáztak magukra, odafigyeltek magukra még akkor is, mikor nehezebb helyzetben voltak, mert tudták, hogy ha nem tesznek most óvintézkedéseket az egészségük javára, akkor később megbánják. És igazuk is van, mert 61 évesen magas vérnyomásom van, az ízületeim már nem olyan mozgékonyak, nehezen veszem a levegőt, szuszogok ha cipőt kell bekötnöm véletlenül, és az unokákkal sem tudok úgy játszani, ahogy azt ők igénylik.
Szóval a nem válik be semmi helyett át kell térnem a csináljak már valami okosat programra, mert ha így folytatódik, akkor újra nagyobb méretű ruhát kell vennem, de ezt már nem szeretném.

 

Valamit ki kellett találnom
---------------------------------
Azt találtam ki, hogy most nem a fogyókúrára koncentrálok, hanem teljesen más területre fókuszálok. Ezért neveztem be a tanfolyamra is, ahol pénzt teremtünk a magunk számára, kinek milyen ötletei vannak, úgy alkalmazza.
De azért, hogy fogyni is tudjak, valamit ki kellett találnom. Ugye a MOZGÁS, az ÉTREND, a VITALITÁS, a JÓKEDV, az ÉLETÖRÖM, a jó KONDI, és az, hogy tetsszek magamnak, az nem egy utolsó szempont. Ezeken kell más megvilágításba helyezni a nézőpontomat.
MOZGÁS = napi szinten kell alkalmazni, mert különben semmit sem ér az egész.
ÉTREND = mindenképpen meg kell reformálni, mert ezen áll vagy bukik minden.
VITALITÁS = az, hogy mennyire van energiám, mennyire tudok élénk lenni, azt sok összetevő alkotja, de mindent meg kell tennem, hogy ez megvalósulhasson.
JÓKEDV = ugye jókedv nélkül élni nem is érdemes, ez azért kapott helyet a programomban.
ÉLETÖRÖM = na, erről van szó! Ezt az egyet nem adnám oda még lyukas két fillérért sem. Ha nincs minek örülni az életemben, akkor vége, kész, mehetek aludni.
jó KONDI = lánykoromban tornáztam, versenyekre neveztek be, imádtam futni, sokat gyalogoltam és bármit ettem, azt a szervezetem mind fel tudta dolgozni, nem rakódott le semmi rám.
---
Ez a 6-os csoport (mozgás, étrend, vitalitás, jókedv, életöröm, jó kondi), ezek fogják alkotni az elkövetkező hetek, hónapok programját. Ezeken dolgozom, és ezeket fogom legfőképpen ápolni. Ha ez sikerül, akkor minden más is a helyére kerül majd. Ezekről a következő fejezetben fogok bővebben írni.

 

A T R Ü K K !!! :)
------------------
Hát, az igazi trükk az egészben az, hogy NEM ERŐLTETEK SEMMIT! :) Ezt a 6-os csoportot fogom kielemezni magamnak, hogy minden a kellő helyére kerüljön. Kezdjük is el.
Arra fogunk koncentrálni, hogy milyen is volt az életem, amikor még vékony voltam, és tesszük ezt a 6-os csoport tükrében.
1.) - MOZGÁS
-----------------
Rettentő sokat mozogtam, amikor még vékonyabb voltam. Jólesett a mozgás, a futás, a szaladgálás, a kergetőzés és a játék maga. Nem volt olyan nap, hogy ne sportoltam volna valamit. Jobban ment így a tanulás is, jó jegyeket hoztam haza a suliból, és amikor már édesanya lettem, sokat gyalogoltam a közeli piacra, és gyalog cipeltem haza a megvásárolt élelmiszereket, amikor már volt bicajom, akkor még többet és még gyakrabban mozogtam. Vidám is voltam, szerettem nevetni, tréfálkozni, és jót mulatni a többiekkel. Nem szaladt el velem a ló, nem voltam sem irigy, sem beképzelt, örültem mindenki sikerének, együtt tudtam nevetni mindenkivel. Sohasem jártam busszal, inkább gyalog vagy bicajjal mentem mindenhová. Több kilómétert is le tudtam simán minden fájdalom nélkül gyalogolni, a város központjából egyszerűen és sokszor gyalogoltam haza, ami kb. 5-7 km távolság volt.
Ha összevetem a mai mozgásommal, szinte hihetetelen, hogy mennyi életerő volt bennem, tudtam dolgozni, főzni, takarítani, elláttam a családot, és még a szülőknek, nagyszülőknek is segítettem. Most már én szorulnék segítségre, mert olyan mértékű az elhízásom. Így visszagondolva máig nem értem, hogyan hagyhattam, hogy így legyen!
Mára a mozgás mumussá változott, régen nem is sejtettem mennyi jót teszek a szívemnek meg a lelkemnek, hogy annyit ugrálok, annyit gyalogolok és annyit futok. Jöttek is a dicsérő szavak, mondatok: - jaj, de szemtelenül csinos vagy!, - neked minden jól áll, bármit is veszel fel! - Szerettem is ruhában, szoknyában lenni, hordtam őket, mostanra ez leamortizálódott csak a nadrágviselésre.
Egyszóval minden happy volt, mindennek tudtam örülni, semmi sem hozott ki a sodromból, sok mindent meg tudtam csinálni és nem sajogtak a csontjaim. Izmos, csinos és formás volt az alakom. :)

2.) - ÉTREND
----------------
Mit is ettem, mikor fiatal és vékony voltam? MINDENT!!! :) De rengeteg almát, gyümölcsöt és zöldségfélét, az biztos. Szerettem is őket, mi termeltük meg, és azt mind felhasználtuk a konyhában, a maradékot megették a tyúkok. Volt egy időszakom, amikor csak tejet és kenyeret ettem, nem azért, mert fogyóztam, ezt kívánta a szervezetem, több dolog is volt akkoriban, amit el kellett végezni, így csak gyorsan megettem és így is jó erőben voltam. Azután jött a gyógynövényes korszakom, akkor rengeteg gyógyteát ittam, természetgyógyászhoz jártam, talpmasszázzsal javítottuk a vérkeringést, és akkor vettem meg az egyik agykontroll magnókazettát, arról hallgattam a relaxációt. Mivel fiatalon lettem beteg, jó volt hallgatni, és vele együtt a Testkontroll könyvek valamint az Agykontroll könyvek voltak az én bibliáim. Így is étkeztem egy időben, a testkontroll módszer szerint. Ez jó volt, mert annyi gyümölcsöt még életemben nem ettem, mint abban az időben. Jól termeltek a gyümölcsfák is, amit nem tudtunk megenni, azt befőztük, lekvárnak, befőttnek és savanyúságnak, csalamádénak. Így megvolt télire is a sok zöldség. Az almánk téli almafajta volt, azt el tudtuk raktározni, amikor bő termés volt. Nagyon imádom az almát mind a mai napig, egy kiló almát még most is simán megeszek, mert annyira szeretem.
Házi koszton éltünk, én főztem, de minden belefért, mert ledolgoztam gyaloglással, és bicajozással. Ma már jóval egészségtelenebbül eszem, és még az idő is eltelt már felettem egy kicsit, ami a súlyomat csak növelte. Ezen fogok változtatni a közeljövőben.

 

3.) VITALITÁS
-----------------
Az igazi élet az, amikor annyi energiád van, hogy alig férsz a bőrödbe. Még másoknak is szívesen adsz belőle, ha tudsz, mert tele vagy jókedvvel és vidámsággal. Akkoriban, régebben tele voltunk energiával. Ugye az energia nem vész el, csak átalakul. Ha ezt levetítjük az étrend vagy az energia szintjére, láthatjuk, bármit megettem abban az időben, akár zsíros kenyeret is, nem látszott meg rajtam. Illetve az látszott, hogy bármit ehetek, bármit csinálhatok, mert egyensúlyban volt a szervezetem, és kiegyensúlyozott voltam.
Az az igazi energia, amikor már mindent megcsináltál a napod során, de még mindig telik tőled egy kicsi és nem fáradnál el, ha még valamibe bele kéne kezdened. És végig is tudod csinálni, akármilyen sok tennivalód is volt aznap.
Talán nem is írok többet a vitalitásról, hiszen mindenki érzi, hogy itt működik a fizika és a kémia törvénye is, mindenki annyit profitálhat a saját energiájából, amennyire törődött előtte a testét feltölteni, csakúgy, mint ahogy a telefonunkat feltöltjük.

 

4.) - JÓKEDV
----------------
Ez a kedvencem, meg az életöröm. :) Mindig mosolygós lány voltam, még amikor a depresszió kifogott is rajtam, akkor is megpróbáltam gyógyulni és az élet napos oldalát nézni. Ez ment is az elejében, később már súlyosabb beteg lettem, de a jókedv az belül még mindig megvan most is. Nem szabad hagynod, hogy a jókedvedet bárki is elvegye. Semmi hatalma sincs senkinek feletted, és semmilyen erő nem tud ellened tenni semmi rosszat. Ha a fogyókúrától néha elkedvetlenedsz, gondolj a régi mosolygós énedre, aki mindenben meglátta a szépet és a jót, és mindennek tudott örülni.

 

5.) - ÉLETÖRÖM
--------------------
Olyan pesszimista országban élünk sajnos, hogy ember legyen a talpán, aki megpróbál egy jó viccet elsütni, alig-alig lesz közönsége. Az életöröm ha átjárja a lelkedet, megmelengeti a szívedet, és olyan átütő erővel ontja szét a sugarait, mint ahogy az öreg Nap szokta sugározni magából a napfényt. Ezért keresd meg gyorsan, és ha nem találsz magadban életörömöt az megmérgezi a kapcsolataidat, elkedvetlenít, bosszút forral, és magányossá tesz. Az életöröm együtt kell, hogy keljen velünk korán reggel, mikor kinyitjuk a szemünket és felkelünk az ágyból. Mikor meglátjuk a szeretteinket, a kedvesünket, a gyermekeinket magunk körül, a szívünk repdes a boldogságtól. No, ő értük érdemes belekezdeni egy átfogó fogyiprogramba, ha már muszáj.

 

6.) - jó KONDI
-----------------
Amikor a régen nem látott barátnőm ismét felfedezett a neten, és elkezdtünk beszélgetni úgy 45-50 évesen, azt mondta, hogy ő mindent megőrzött a fiatalságából, esetleg a jó kondíción kéne még egy kicsit javítania. Ezt én akkor jól megjegyeztem, de feledésbe is merült egy idő után, pedig ha utánagondolsz, nagyon sok múlik a jó kondíción ha már a változókor küszöbén vagyunk. Előtte ugye még puskagolyóval sem lehetett minket leállítani, annyira benne voltunk akár a mozgásban, akár a fiatalságban, de az étrendünket sem kellett külön megszabni. Egyszóval jó érzés jó kondiban lenni. Etka anyó körülbelül 56-60 éves volt, mikor elkezdte az ETKA-JÓGÁT, amikor elkezdte az egészségét megjavítani. Én most vagyok 61 éves, nem lehetetlen, hogy én is sikereket érhetek el majd, ha nem is olyan nagyszabásút mint Etka-anyó.
---
Ennyit röviden a trükkökről, amikre ha odafigyelsz, nagy erőket szabadíthatsz fel. :)

 

Hosszú lesz az út
---------------------
Két évet szántam erre a könyvre, mert két év alatt szeretnék kb. 40 kilót leadni. Ha matekozunk, akkor egy év alatt 20-20 kiló. Akkor egy hónap alatt bő másfél kilót kellene leadni, ami normális körülmények között sikeresen megvalósítható. Csak tudni kell tartani ezt a tempót. Ugyanis mindig le szokott állni vagy lassulni szokott a fogyás üteme a kezdetekhez képest. Erre kell nagyon vigyázni, és minden ötletet bevetni.
Nagyon hosszú lesz az út, de ha belegondolok, akkor két év múlva ha nem teszek semmit, akkor vagy ugyanennyi súlyú maradok, vagy még hízok is hozzá, ha nem figyelek magamra. És ez az, amit megelégeltem már. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy ne komolytalankodjak tovább.
Le kell tudni szokni azokról az ételekről, amik ártanak, amik károsak rám nézve. Olyan ételekkel kell helyettesíteni, amit szeretek is, és ami belefér a napi kalóriakeretbe. Nem nagyon akarok kalóriát számolni, de néha lehet, hogy erre is szükség lesz. A vizualizálás már megtörtént az előző fejezetben, vissza kell gondolnom, hogy hogyan is éreztem magam akkor, mikor még vékonyabb voltam. Milyen érzés volt az, és hogyan éltem, miket ettem akkor. Stb.

 

Elszántság, elhatározás
-----------------------------
Azt hiszem most értem el arra a szintre, hogy az elszántságom az egekben van, most határoztam magam el arra, hogy valamit ki fogok találni arra, hogyan is fogom kivitelezni ezt az életstílus váltást. Az elhatározás egyszerű folyamat, csak neki kell gyűrkőzni és ki kell mondani, hogy - mától jobban figyelek az életmódomra.
Az elszántság kell ahhoz, hogy az előbbi mondat ne legyen illúzió, ne vesszen a múlt ködébe, és komolyan vegyem a szavaimat. Azt hiszem, hogy fáj már minden porcikám annyira és vagyok már annyira idős, hogy egy utolsó nekirugaszkodással megpróbáljam az életmódomat megváltoztatni.
Elszántság és elhatározás. Mindkettő kell ahhoz, hogy okosan és megfontoltan tudjak dönteni komoly kérdésekben.

 

Ösztönző erők, motiváció
--------------------------------
Ezek után kérdés, hogy mi ösztönözhet engem a továbbhaladásra. Mikor nem fogok visszavonulót fújni és mikor lesz annyi erő bennem, hogy végig tudjam csinálni, amibe belevágom a fejszémet?
Nos, ez a jövő zenéje, de már most is van kapaszkodóm, most is tudok kire és mire támaszkodni. És ez jó! :)
Innen folytatódik majd a kis könyvecském, az idő eljött, és megérett arra, hogy egy átfogó tervet dolgozzak ki. Ezt csak később tudom megírni, folyamatosan, ahogy haladok a hónapokkal együtt.
Tehát!
folyt. köv.
:)
-------
Vajon mi az a legnagyobb ösztönzőerő, ami végig tud vezetni engem ezen a programon? Azt hiszem, hogy már nem is önmagamért csinálom, hanem a szeretteimért, azokért, akikért mindent, de mindent megtennék. Sokszor biztattak, hogy fogyjak le, mert nekem lenne jó. Tartozom nekik azzal, hogy megteszem, amire kérnek, hiszen az előzményekből láthattad te is, hogy már milyen torz testem van, nem beszélve az egészségemről.
Le lehet fogyni két év alatt közel 40 kilót? Még többet is, de azt már nem nagyon ajánlják, nem egészséges. Így is lesznek leállások, amikor megáll majd a súly, és kell valami plusz, ami ismét beindítja a folyamatot. A legnagyobb ösztönzőerő tehát megvan = a családom, akiket szeretek.
De van még több is, csak egy kicsit kell a dolgok mélyére ásni. A korom már indokolja, hogy sürgősen tenni kell valamit, az egészségem sincs túl jól, és az alakom ugye már el van torzulva. Dagad a lábam, még szerencse, hogy ilyen magasság mellett elbírja a bokám a súlyomat. De már egyre többféle gyógyszert írnak fel, mert egyre rosszabb a laborleletem is. És minden gyógyszernek még mellékhatása is van. :(
Mi tud motiválni, hogy idő előtt ne dobjam be a törülközőt? Azt hiszem az, hogy szeretnék sokáig élni, és szeretném látni felnőni az unokáimat is, no, meg talán a dédunokákat is megélem. Ez számomra most elég motiváló erő, mert hosszú boldog életet csak az tud élni igazán, aki tud vigyázni magára, és bírja cérnával a kiképzést. :)

 

Segítség emberektől
----------------------------
Meg sem tudom már számolni a két kezemen, hogy hány fogyitanfolyamra neveztem be, leveleztem coach-al, és minden év január elején kikiáltottam, hogy ebben az évben bizony megváltom a világot és bizony lefogyok. Tartott ez egy rövid ideig, azután feledésbe merült. Viszont azért vannak mentett edzésvideóim, hanganyagaim, és a coach-al vezetett levelezésem is megvan mentve a magam számára. Sokat tanultam ezektől az emberektől, főként azt, hogy soha többet ne hízzak el. De ez nem úgy működik nálam, mint az a nagykönyvben megvan írva, mindig találtam kibúvót, hogy valami édeset egyek, valami olyat, ami nagyon hízlaló a számomra.
A családom teljes mértékben mellettem van. Igaz, hogy a lányom kicsit elhatárolódott a fogyimtól, mert nem tudtam komolyan venni egy egyhónapos kihívást sem. Ő végigcsinálta, még akkor is be tudta illeszteni az edzést az életébe, amikor dolgozott, megbeszélései voltak, stb. Én meg itthon voltam és a fülem botját sem mozdítottam egy kicsit sem. Pedig az első kihívás alkalmával csak 1 órát kellett volna edzeni naponta, ami kibírható lett volna. Bele is kezdtem, mint olyan sok mindenbe, de ez is maradt a vége, hogy már egy-két nap után unalmasnak találtam, és abbahagytam. Pedig akinek szüksége lett volna minderre, az pont én voltam és nem a lányom.
Nagyon sokat köszönhetek azoknak az embereknek, akik fogyikönyvet írtak. Szinte már mindenfajta programot sikerült kielemeznem félig, de a könyvek végére nem jutottam. Ami tudásom van a hízás és a fogyás tükrében, azt mind innen szedtem össze. Sok könyvet "firkáltam" össze, ami nem volt haszontalan, mert jegyzeteltem az üres helyekre, és aláhúztam a fontos mondatokat a könyvekben. Még mindig megkönnyíti a fogyózás kezdeteit ez az egyszerű módszer. Csak mint mindent, ezt is abbahagytam, minden könyvet csak félig dolgoztam ki, a recepteket nem alkalmaztam, de a mintaétrendeket néha azért igyekeztem betartani a magam módján.
Olyan emberek is segítettek nekem amikor komolyabban vettem a fogyózást, akik nem is sejtették, hogy segítenek. Például láttam egy hozzám hasonló korú hölgyet sétálni az utcán velem szemben, és akarva-akaratlanul is megnéztem, hogy miért tartja ilyen jó formában magát. Legalább is próbáltam kitalálni. Van egy fogyikönyvem, amiben modellek nyilatkoznak arról, hogy ők hogyan is küzdenek meg a fogyókúrával, hiszen olykor-olykor még ők is rászorulnak erre. Őket nagyon becsülöm, mert mint kiderült a könyvből, elég nehéz életet élnek, ide-oda utaznak, és van, amikor teljesen egyedül kell boldogulniuk idegen városokban, ahová épp meg vannak hívva.
Egyszóval mindenkinek köszönettel tartozom, aki csak vékonyabb volt mint én, mert egyből elemezni kezdtem, mikor megláttam valakit is, hogy az ördögbe csinálják, hogy vékonyak tudnak maradni? Az az eszembe sem jutott akkor, hogy én is voltam valamikor csinos és vékony, és csak vizualizálni kellett volna egy kicsit, visszaemlékezni, hogy milyen fantasztikusan jól éreztem én akkor magam. Ezt kell elővarázsolni most is, hogy fogyni tudjak, szerintem.

 

Jojó effektus
-----------------
Amit én tudok a jojó effektusról, az lehetne több is, hiszen van egy ilyen című fogyikönyvem is. Elő is keresem, sajnos a párját eladtam, de ebben is benne van a lényeg. Majd írok még talán róla többet később. Szóval ahonnan én igazán ismerem a szót, hogy jojó effektus, az pont az én sorozatos fogyókúráimnak köszönhető. Aki sokat és nem jól diétázik, azt lépten-nyomon utoléri a jojózás. Oda-vissza hízik, és ennek nincs se vége, se hossza. Jön a narancsbőr, amit mindenki utál, mert csúnya a bőrünk, és akinél kialakul, nehéz visszacsinálni a régi feszes bőrt. Én már nem is álmodozom arról, hogy valaha feszes lesz a bőröm. De most nem is ez a legfőbb problémám, mert ugye ezt már régen eltoltam magamnak a sok diétázással. Nincs más célom, mint legeslegutoljára végre teljesen lefogyni olyan súlyra, amivel meg is vagyok elégedve.

 

Amikor beindul a gépezet
---------------------------------
Minden fogyókúra úgy indul be nálam, hogy no, most aztán tényleg, és utoljára lefogyok. Remélem, hogy ez a könyvírás segíteni fog, hogy most az egyszer és tényleg utoljára le is adjam a súlyfelesleget. A cél az, hogy minden követ megmozgassunk ilyenkor. Mindenbe kapaszkodjunk bele, amiről csak egy kicsit is sejtjük, hogy használni fog. És ha bízunk, ha hiszünk és elvárjuk, hogy meg is valósuljon, akkor tényleg be fog indulni a program. Még olyankor is sikeresek leszünk, amikor stagnálni akar a súlyunk vagy esetleg meg is akar állni a fogyás. De ne szaladjunk ennyire előre. Később szó lesz ezekről is.
Most az a lényeg, hogy minden olyan helyzetet elővarázsoljunk, ami a 6-os egységet (mozgás, étrend, vitalitás, jókedv, életöröm, jó kondi) mindig előidézi nekünk. Hogy egy gépezet olajozottan működjön, összhangra van szükség, olyan légkörre, amikor is minden a helyén van, aminek ott kell lennie, nem hiányozhat semmi, mert akkor zavar támad és összeomlik minden, mint a kártyavár. Érezni kell, hogy mikor stimmel minden, rá kell érezni, hogy meglegyen a mozgás is, helyesen étkezzünk, teli legyünk energiával, vidámak tudjunk lenni minden pillanatban, örülni tudjunk minden változásnak és jó kondiban tartsuk magunkat nap mint nap. Valószínű, hogy több összetevőt is fel lehetne sorolni, én azért választottam ezt a 6-os egységet, mert nálam ha ezek a dolgok megvannak, jól működnek, akkor biztos a siker, legalább is megvan az esélye.

 

Kitartás, akaraterő és társai
-----------------------------------
Eljutottunk végre a kitartáshoz, az akaraterőhöz, és a többi szóbajöhető érzelemhez, tulajdonságunkhoz.
Kitartás = kb. állhatatosság
Akaraterő = kb. tenniakarás
No már most, ha elég kitartóak, vagyis állhatatosak vagyunk és van bennünk akaraterő, azaz tenniakarás, sikert sikerre halmozhatunk. Nagyon könnyen rámondjuk valakire, hogy nem elég kitartó vagy nincs elég akaratereje. Ha nem tud huzamosabb ideig csinálni valamit, amit pedig csinálnia kellene, akkor jogosan mondhatjuk, hogy nem elég kitartó. Ha nincs benne semmi tenniakarás, akkor ugye nincs elég akaratereje. Ezek csak játékok a szavakkal, nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Vagy mégis??? Ha nagyon komolyan vesszük a leírtakat, találunk igazságot bennük, és jó ha erre alapozzuk a további gondolatmenetünket.
Fordítsuk a fogyókúra felé ezeket a szavakat. Azt hiszem, nálam mind a tenniakarás, mind az állhatatosság hibádzik, ha a fogyókúráról van szó. És még az is igaz, hogy aki itt elbukik (mármint a fogyókúrában), az nagy valószínűséggel másban sem kitartó és máshol sincs elég akaratereje. Vagyis, meg kell nevelni egy kicsit önmagunkat, hogy ez a része jól működjön.
Kell még valami, ami ösztönöz, ami kimozdít az állóvízből, és ez a hajtóerő. Egy olyan erő, ami egyfajta késztetés, hogy megtegyél valamit. Ha van késztetésed (motivációd) valami iránt, sokkal nagyobb eséllyel leszel sikeres abban a dologban. Példának okáért pont a fogyókúrádban. Szóval kell nagyon a motiváció is, ezt jó ha összeírjuk magunknak egy papírlapra.
Kérdés = mi motivál minket arra, hogy lefogyjunk? Felsorolhatod az összes szót, ami csak eszedbe jut. Ez mindenkinél más és más szokott lenni. Amikor már betelik a pohár, amikor már eleged van mindenből, akkor tudsz teleírni ilyen szavakkal egy egész papírlapot (kb. 5 perc alatt).
De komolyra fordítva a szót, kell, hogy legyen kitartásunk, kell az akaraterő is, no meg a késztetés is, a hajtóerő. Körülbelül mindenki érzi, hogy mit is jelentenek ezek a szavak, én csak szemléltetni szerettem volna, hogy jobban megközelítsük a fogyás témáját.

 

Könyvek, amik segítettek
-------------------------------
Erről szinte már írtam, minden fogyis könyv a barátom, sokat is olvasom őket, csak nem vagyok elég kitartó, hogy a végére jussak bármelyiknek is. A blogban is ajánlottam több könyvet. Itt most inkább arra szeretnék kitérni, hogy miben segítettek.
Segítettek azért észbekapnom időnként, mert ha folyamatosan csak híztam volna idáig, akkor nem ennyi lenne a súlyom, hanem sokkal, de sokkal több. És nemcsak a könyvek segítettek, hanem a tévében sugárzott fogyasztó műsorok is. Sokat néztem ezekből, ezek inkább csak külföldi egy vagy kétórás filmek voltak. Viszont mind a könyv, mind a film nagy hatással volt rám, de csak a következő zsemléig. Ilyenkor, mikor megláttam valamilyen ínycsiklandozó ételt vagy élelmiszert, nem tudtam parancsolni az ízlelőbimbóimnak. Azért annyit enni, mint amit a külföldi tévéműsorokban láttam, nem tudok, de ők extrém súllyal rendelkeztek, 250 kiló fölött voltak.
Tulajdonképpen mindenki számára elegendő lenne egy db jól megírt diétáskönyv, mindegyikben benne vannak az alapvető szabályok, amiket jó ha betartunk. Ha sikerül ez, akkor fogyni fogunk. Ennyire egyszerű a megfogalmazása a dolognak. És van még egy népszerű megfogalmazása a fogyásnak: - több kalóriát kell elégetnünk, mint amennyi kalóriát magunkhoz veszünk akár naponta vagy kétnaponta vagy esetleg heti lebontásban. És még néha bűnözni is lehet, mert ritkán, de belefér.
Minden diétáskönyv szinte úgy kezdődik, hogy azt hiheti az ember, hogy most rátalált a megfelelőre. És ez igaz is, csak nem olvassuk végig a könyveket, nem tartjuk magunkat a szabályokhoz, és nem főzzük meg a könyvek végén található recepteket, így aztán marad minden a régiben, vagy még rosszabban.
Van, aki az edzőteremre esküszik, oda jár mozogni. Teljesen mindegy mit választunk szerintem, még egy edzőteremben is el lehet lébecolni az időt úgy, hogy szinte nem csinálsz semmit. Minden csak tőlünk függ, mennyi energiát fektetünk a fogyókúrába, és mennyire tudunk kitartóak lenni a nehezebb helyzetekben.
Itt van most az április, de már jön a május, később a nyár, tele kalandokkal, érdemes jó kondícióra szert tenni, jöhet az úszás, mindenféle futás, kocogás, gyaloglás, és friss levegőn végzett gimnasztika, torna is. Nem tudunk kifogást találni már ilyenkor, csak mellébeszélünk, ha azt mondjuk, hogy nincs időnk edzeni. 15-20 percre mindenki ki szokott kapcsolódni egy nap, ez tuti. No, ezt a 15-20 percet kell rááldoznunk most a mozgásra. És garantálom, hogy ennél jóval több szabadidővel rendelkezünk, ha jól osztjuk be a napunkat.
Van az a mondás, hogy csak az fog halat, akinek van csalija a vízben. Ezt rávetíthetjük a sportolásunkra is. Csak az tud igazán jól sportolni, aki először felkészül rá. Kell egy jó sportcipő, esetleg egy-két súlyzó, és könnyű tréningruha, egy jó matrac, és már kezdődhet is az edzés. Aki futni szokott, annak még könnyebb dolga van, csak időt kell találni hozzá.
A könyvek írják, hogy ha párban, vagy csoportosan fogyózunk, edzünk, akkor az megkönnyíti, meggyorsítja a fogyás ütemét, nem megy át a program monotonitásba, élvezzük amit csinálunk, és ez a legeslegfontosabb szempont talán. Élvezd az edzéseket, azt amit eszel, és magát a fogyókúrát is, hiszen nem is kell olyan sok idő és beindul a fogyás, lesz minek örülni. :)

 

MOST JÖN AZ IZGALMASABB RÉSZE A KÖNYVNEK. - KEZDŐDIK A FOGYÓKÚRA!!! :)

 

Kezdődik
-------------
2020. április 25. szombat van, dél van (a súlyom 105 kg), már most kezdődik az igazi fogyókúrám. Ez a rész gyakorlatilag nagyon sokáig tart, éppen két évig, addig minden nap írok ebbe a fejezetbe egy-két mondatot. Ezért is lesz olyan hosszú majd a könyv.
Nem írom mit eszem, nem írom, hogy mikor sportoltam, inkább ösztönzöm magam, hogy legyen mindennap kedvem folytatni ott, ahol előző nap abbahagytam. Annyit azért elárulok, hogy a vacsorám az nagyon szegényes lesz, néha ki is maradhat, nem fogja megszenvedni a szervezetem. Most már ma ebédeltem, így lehet, hogy vacsora helyett írni fogok ebbe a fejezetbe. Viszont még nem mozogtam semmit, így erre is sort kell keríteni minden nap délután 4-5 óráig. Este már nem akarok edzeni, tornázni, akkor pihenni szeretnék.
Összeírom, hogy milyen olyan tevékenységek vannak, amik segíthetik a súlyleadást. pl. takarítás, ablakpucolás, kertészkedés, virágok átültetése, stb., ezek mind fizikai, kétkezi munkát igényelnek, amikor is hajlongani, guggolni, térdepelni kell, ez megmozgatja az izmaimat majd rendesen. Persze mindent mértékkel, nem szabad, hogy lefáradjunk már az első napi munka után, mert akkor elmegy a kedvünk mindentől.
folyt. köv.
2020. április 26. vasárnap - a súlyom fél kilóval csökkent!!! :))) Már csak 104,5 kg vagyok! :)
2020. április 28. kedd - a súlyom kb. fél kilóval csökkent!!! :))) Már csak 103,9 kg vagyok! :)
2020. május 1. péntek - a súlyom visszakúszott kicsit :((( 104,5 kg vagyok!

 

Az első buktatók
--------------------
Mint kiderült az előzőekből, az unalom lehet a legnagyobb ellenségem, az, ha megunok egy gyakorlatsort, vagy unalmas már elindulni gyalogolni, vagy nem lesz kedvem a súlyzókat emelgetni 3 hét után. Ez ellen mindenképpen tennem kell valamit. Például zenére tornázom, társat keresek a fogyihoz, elterelem a figyelmemet másra, és igyekszem ötletes lenni, hogy mindig más és más gyakorlatsort válasszak, így minden izmom meg lesz mozgatva. Nem szabad hűbelebalázs módjára nagyon nekifeszülni semminek, élvezni kell amit csinálok, és mindig kedvet kell csinálni a napi sporthoz.
A második nagy buktató az az étrend. Nálam itt szokott félrecsúszni minden, mert nincs olyan alapanyag itthon éppen, mint amit a recept aznapra ír. Ilyenkor kell ügyesnek lenni és helyettesíteni az ételt hasonló kalóriájú étellel, amit szeretünk is. Lehet kalóriát számolni, de én olyan étrendeket nézek ki, ahol már kiszámolták a kalóriát előre, így nincs sok gondom vele.
Tervem még, hogy ha lesz időm, összeállítok egy két éves étrendmintát, amikor is csak cserélni kell az ételeket, szinte majdnem minden helyettesíthető egy másik nap recepjtével. Ez nagy munka lenne és dietetikus sem vagyok, csak a netről válogatnám össze, no meg a rengeteg könyvből, amit itthon találok diéta ügyben. Úgyhogy ez csak távlati terv lenne. De jegyzetelek folyamatosan, ami azt eredményezi, hogy már most is van mihez nyúlnom ha enni szerenék valamit és az egészséges is legyen.
Nagy buktató még az időzavar, bár írtam, hogy mindenki találni tud 20 percet egy nap, amikor edzeni tud. Itt inkább arra értem az időzavart, hogy nem mindenki szeret például egy-két-három napra előre főzni magának, dobozolni, pedig ebben is van ráció, és sok időt lehet végül szerezni ezzel magunknak.
A buktatók közé kell sorolni, ha elmegy a kedvünk a diétától, megunjuk azt, amibe belevágtunk. Ezt nem szabad hagyni, ilyenkor össze kell tudni szedni magunkat a padlóról, és csinálni kell mindent úgy ahogy először beterveztük, mert az eredmény nem fog elmaradni. Vagy a másik verzió, hogy mást kell kitalálni, olyan programot, ami élvezetes lesz ezután. Egyébként is mindig variálni kell, vagy az ételt, vagy az ezdés intenzitását, vagy a tervezést, stb.
A buktatók közé kell sorolni az energiaelszívó "barátnőket", ismerősöket, akik folyton le akarnak majd beszélni a tervünkről. Ilyenkor kell a sarkunkra állni, és nem szabad hagyni, hogy telebeszéljék a fejünket ostobaságokkal. (pl. - jó vagy így ahogy vagy, nem kell neked fogyóznod!, vagy - úgyis félúton abbahagyod, minek sanyargatod magad?) Ezeket a mondatokat simán el kell engednünk a fülünk mellett, mert mérgezőek a számunkra.
Sok buktató lesz még, egyelőre ennyit bőven elég lesz kiküszöbölni, ezt a fejezetet is bővíteni fogom, ahogy telik az idő.
folyt. köv.

 

Hogyan lehetnék sikeres?
---------------------------------
Hát, ennyi kudarc után, mint amit én diétázásban kaptam, nem is tudom, hogy mit tudnék válaszolni erre a kérdésre. Viszont ha arra gondolok, hogy bárki bármiben bármikor sikeres lehet, akkor lehet esélyem. :) De hogyan is lehetnék akkor sikeres?
Csakis úgy, hogy betartom az alapvető szabályokat a fogyókúrámban, és kitartok a végsőkig. Akkor is tudni kell tartani a frontot, amikor nincs eredmény. Ez a legnehezebb része a diétázásnak. Nincs sikerélmény, de azt tudod, hogyha abbahagyod, akkor csakis veszítesz, és nagyot buksz a saját szemedben is. Azért, mert nem volt benned elég lelkierő, nem volt ami ösztönzött volna arra, hogy folytasd akkor is, mikor szemmel nem látszik az eredmény. Erre kell gondolni, ha összetörünk a programunk ideje alatt. Nagyon behatároltam én is, hogy márpedig két év alatt le tudok fogyni. Szerintem még mindig adtam elég időt arra, hogy bőségesen beleférjen az, ha megtorpanok, és nem produkálok semmilyen eredményt.
A siker nem köszönt be csak úgy az ajtón. Azért tenni kell valamit nekünk is. Ha van bennünk elég kurázsi (ha jól írom), akkor mindent egy lapra tehetünk fel, és játszatunk olyan játékot, amikor is mindig mi fogunk győzni, mi leszünk a nyertesek. Szóval, ha nem köszönt be az ajtónkon a siker, nekünk kell rátalálnunk, nekünk kell valamilyen módon elérni, hogy igenis legyenek sikerélményeink. Mégpedig akár naponta, vagy naponta többször is. Ha sikeresek leszünk, egyre jobb kedvünk is lesz, több ötlet jut az eszünkbe, és okosabban tudunk megközelíteni negatív dolgokat az életünkben.
Akármennyi kudarc is ér az életben engem vagy bárki mást, mindig fel kell tudni állni a padlóról, vagyis újra és újra tudnom kell újrakezdeni az életemet. De nincs mindig szükség arra, hogy a padlóról kászálódjunk fel, elég, ha észben tartjuk, hogy toppon szeretnénk maradni és ehhez akár még segítséget is igénybe vehetünk. Nem baj, ha néha vannak rosszabb napjaink. Az élet mindig produkál furcsa dolgokat. A mi dolgunk az, hogy a rosszban is meglássuk a jót, a szépet, és teremtsünk jó légkört magunk körül.

 

 

105 kg, a csúcs! => CÉL: mínusz 40 kiló
---------------------------------------------------
Pokoli szám nekem ez a 105 kiló. Ilyen súlyú még nem voltam sohasem. Nem is érzem jól magam a bőrömben egy percig sem, az biztos.
Mit tudok tenni, hogy ez csökkenjen? Hát, nagyon-nagyon türelmesnek kell lennem önmagamhoz a két év alatt, de még majd azután is, mert vissza tud kúszni a leadott kiló is nagyon gyorsan. Ebben az évben talán mindig csak 100 kilón felül voltam. Nem is jó beszélni vagy írni róla. De muszáj szembenézni a tényekkel, a valós tényekkel, mert csak akkor tudok változtatni is rajta. Nem is írok most ide többet, lehet, hogy még kiegészítem később, de elég ez a súly elrettentő példának bőven.
---

 

Tervezés, kalkulátorok
-----------------------------
Nem vagyok jó tervező, de nagyon szeretem csinálni. Ez jó kis mondat volt, kicsit megmosolyogtató, hiszen jó terv nélkül is bukik minden, ezért erre kell legelőször szánni a legtöbb időt.
Tervet készíteni nem könnyű, pláne jó tervet. Sok mindent kell észben tartani, vagy lejegyzetelni, hogy egy ütős terved születhessen. No, akkor kezdjünk is bele a tervezésbe:
A fogyóhoz sok mindenre lesz szükségem. Ezeket össze kell gyűjteni egy csokorba, és már este ki kell készíteni például az edzőcipőt, a matracot, amin tornázni fogok, a tréningruhát, a súlyzókat, és vizet is, hogy edzés közben igyak majd egy kicsit. A futópad és a szobabicaj mindig készen áll, mindig rám vár, csak használni kell őket. Tömören ennyi a minimum a mozgáshoz.
Az étrendhez szükségem lesz kis dobozokra, amikben előre elkészítem az ebédemet. Vacsorát nem kell dobozolni, az mindig egyszerű lesz, vagy néha ki is marad. Ma például későn ebédeltem, így most kimaradt a vacsora az életemből. Nem sok napra főzök előre, mindig csak egy kicsivel járjak magam előtt, hogy ne jöjjek zavarba, ha ennem kell, amikor éhes vagyok délben. Sok falásrohamom azért van, mert rendszertelenül eszek. A reggeli lehet, hogy sokszor lesz gyümölcs, de zabkása vagy müzli is. Csak 3x szeretnék enni egy nap. Közben semmi. Erre nagyon ránevelem magam. Nincs nasi, nincs csoki, nincs édesség sem.
Hogy mindig legyen energiám, időben térek nyugovóra, még éjfél előtt. És amilyen korán csak tudok, felkelek, mert szeretem a kora reggeli órákat magamra áldozni. Ilyenkor több az energia bennem és csend van még, nyugalom, minden arra vár, hogy beinduljon az élet egyszercsak olyan 7-8 óra körül. Mindig arra fogok törekedni, hogy legyen elegendő energiám.
A jókedvem az alapból megvan, kivéve mikor beteg vagyok. De még olyankor is lehet mosolyt csalni az arcomra. És ez jó! :)
folyt. köv.

 

Honnan jött a segítség?
------------------------------
Első és legnagyobb segítségem a lányom. Ő edzésekre jár, látja, érzi, hogy szükség van a mozgásra, ha valamiért kimarad, akkor fáradt és hamarabb kimerül. És ez tulajdonképpen mindenkinél így is van. Már nagyon sokszor határoztam el, hogy lefogyok. Azt hiszem elkerülhetetlen egy kis kalóriaszámolás, vagy éppen a kaloriabazis.hu használata. Ez is plusz idő, de erre igazán lehet áldozni.
A férjem a másik legnagyobb segítőtársam, hiszen mindennap látja a küszködésemet és a legnagyobb mértékben támogat és javaslatokat is ad. Azután ott van a sok fogyikönyv, mindegyik megéri, hogy foglalkozzunk vele. Elég jól felszereltem magam a mozgáshoz, minden adott, csak a megvalósítás következik ezután.
És itt vagyok én is magamnak, a legelső kézből kapom az információkat, bújom a netet és mindent megőrzök, ami a fogyással van kapcsolatban. Vannak még videók a youtube-on, de jönnek hírlevelek is, letöltöttem több e-bookot, ezek mind-mind hasznosak.
Beneveztem többször fogyitanfolyamra, ami azokból elérhető, az mind megvan mentve. Itt van az internet, mint segítőtárs, és itt van ez a könyv, amit írok, ezek is segítenek nekem. Valamint akarva-akaratlanul mindenki segít, akit csak csodálok azért, hogy meg tudja őrizni az alakját idősebb korára is.

 

Mi vitt rá, hogy belekezdjek?
------------------------------------
Az, hogy már alig kapok levegőt, a csúnya látvány a tükörben, és sok-sok minden más. Az is, hogy voltak már sikeres próbálkozásaim, amikor is több mint 10 kilót sikerült egy nyáron leadnom. De ez már nagyon régen volt, és már alig emlékszem rá.
Szeretem ha valaki tud vegetáriánus módon étkezni. Én is próbáltam többször, nem sok sikerrel. Nem nagyon szeretem a húst, de én így tanultam meg még anno főzni, és ezt szoktam meg. Leves, hús, köret, saláta, desszert. No, meg a nasik.
Ha jót akarok magamnak, többször kell ennem keveset. Ezt a lányom mondta, mikor elolvasta a kezdetleges könyvemet. 5x fogok enni ezért, kis mennyiségeket, kis adagokat. És a vacsora sem fog kimaradni, mert ha kimarad, lehet, hogy jön a falásroham.
És a legnagyobb motiváló erő a MOZGÁSHIÁNY !!!

 

És akkor lement pár kiló
-------------------------------
2020. április 28. kedd - itt most egy kis ellentmondás következik, mert nemhogy lement pár kiló, de még plusz kilókat is felszedtem. Lehet, hogy túlságosan is belefeledkeztem az írásba és nincs gyakorlati része a dolognak. Ez a baj, látom, mert nem kezdtem el igazán a mozgást. De a könyvre is szükségem van, össze kell szednem a gondolataimat és jó visszaolvasni, amit írok, meg javítani is kell ahol hibáztam. Ide jön majd az, amikor kb. 10 kg lement rólam, tehát olyan fél év múlva, akkor illesztem be az eddig írtakat a blogba. Lehet, hogy nem lesz rá igény és nem olvassa senki, de legalább össze lesz szedve egy csokorba, amit én most gondolok a fogyásról és a hízásról.
Tehát!
folyt. köv.
kb. fél év múlva itt. :)

 

Stagnálás
------------
Erről azt hiszem, hogy mindenki tudna mit mesélni. Most azért kb. tartom a súlyomat, de valamilyen trükköt be kell vetni, hogy elmozduljak a holtpontról. A mozgáson azt lehet változtatni, hogy vagy több ideig edzek, vagy nagyobb intenzitáson. Vagy kitartó vagyok és gyakrabban edzek. Mivel mikor ide érek a könyvemben, nagy valószínűséggel már fogytam kb. 10 kilót, vissza kell nézni, hogy ez vajon hogyan is sikerült? Rendszeres volt-e az edzés vagy kevesebb étellel is beértem egy nap vagy többet gyalogoltam, meg egyéb hasonló kérdésekre kell válaszolni.
Mi lehet az ok? Mikor áll meg a fogyás?
- A fogyás megállhat azért, mert a szervezetem megszokta, hogy mit eszem, variálni kell a kalórián, ez is lehet egy megoldás.
- Minden fogyikönyv felhívja a figyelmet, hogy lesz olyan időszak, mikor megáll a súly, ez természetes, ezen nem kell aggódni, ha kitartunk, akkor egy idő után ismét beindul a fogyás. Tehát! - TÜRELEM! - TÜRELEM! - TÜRELEM!
- Ha valamit rosszul csináltunk eddig, akkor is valószínű, hogy megáll a fogyásunk. Ezért utána kell nézni, hogy hol rontottuk el a dolgot.
- Nem várhatjuk el a szervezetünktől, hogy mindent úgy csináljon, ahogy azt mi szeretnénk. Neki is van egy bizonyos ritmusa és inkább nekünk kell alkalmazkodni ehhez.
- Lehet, hogy túl keveset eszünk, ezért áll a fogyás. Ez nehezen hihető, de lehet így. Ha számoljuk a kalóriát, akkor nincsen gond, de ha csak szemmértékre becsüljük meg az adagokat, akkor lehet, hogy a szemünk itt-ott csal egy kicsit, és inkább esik túlzásba, mint nem.
- Ha kimarad edzés, nem olyan nagy tragédia, de jó, ha tartjuk magunkat egy rendszerhez, mert a szervezetünk szereti ha gondoskodunk róla. Nem kell bepótolni a kimaradt edzést, de ha lehet, folytassuk onnan, ahol abbahagytuk.
- Ha túl sok az ülőmunka vagy stresszes helyen dolgozunk, ezek mind lehetnek okok. Nekünk az a feladatunk, hogy kiküszöböljük a csorbát, kijavítsuk a hibát. Hogyan? - hát, ezt mindig az adott szituáció döni el. Például segíthetünk magunknak egy rendszeres talpmasszázzsal, meditációval is, relaxálhatunk egy keveset, hogy megnyugtassuk a szervezetünket. De számos trükk létezik.
Legyünk ötletesek, mindig jegyzeteljünk, és ha van ami megragadja a fantáziánkat, alkalmazzuk, próbálkozzunk, mert egy idő után biztosan sikeresek leszünk. Hosszú az út és én is nagy fába vágtam a fejszémet. De! Gyakorlat nélkül nem megy semmi!!! Inkább eddzünk egy kicsit többet ha bírunk, minthogy fel sem állunk a kanapéról. És mindig legyen bemelegítés és az edzés után legyen nyújtás és relaxáció. Lehet egy kis autogen treninget is alkalmazni, ez is tanulható.


folyt. köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment
süti beállítások módosítása