Mindig visszaesek a saját magam állította csapdába. Azt hiszem, hogy úgy a korrekt, ha vagy feladom a fogyót vagy legeslegutosó próbálkozásként, minden erőmet összeszedve nekifeszülök, vagyis utoljára még megpróbálom a lehetetlent, ami eddig még nem sikerült.
Napok óta foglalkoztat a tény, hogy állandóan visszajönnek a kilók. Nincs már bennem az a küzdeni akarás, mint volt mondjuk 20 évvel ezelőtt. Ez nem ok arra, hogy visszavonulót fújjak, csak őszintén szembesítettem magam a száraz igazsággal. Lelkesedés kell, ami megindítja azt a folyamatot, amikor is örömmel, szívvel-lélekkel, elszántan küzdök a céljaimért. Nagyon sok emberen kifog a fogyókúra. Még akkor is, amikor esetleg sikerült lefogyni. Visszalopóznak a kilók. Mindenki mondja, hogy nem fogyókúra kell, hanem totális életmódváltás. Ebben én is hiszek. El kell tudni felejteni magát a fogyókúra fogalmát. Egyszerűen nem kell tudomást venni róla, ugyanis, ha mindig ezen rágódunk, elmegy az időnk, amit sok másra fordíthatnánk, akár épp az életmódváltásra. Teljesen más a fogyókúra, mint az életmódváltás. Ezért sikerül lefogyni mindkét esetben, csak az elsőnél mindig visszajönnek a nehezen leadott kilók, míg a másodiknál megmarad az elért súly, elérjük a célunkat. Épp ezért másképp is kell hozzáállni.
Első kérdésem ez volt a magam számára, amikor szembesültem a tükörben látott egész alakos testemmel: - Miért hagytam, hogy idáig fajuljon a dolog? Miért hagytam magam elhízni ennyire? - A válasz rögtön jött: - Nem érdekelt, hogy mi is történik velem.
Második kérdésem ez volt, amit már tapasztalatból észrevettem magamon: - Duzzad a térdem minden este, dagad a bokám minden reggel. Akarom-e, hogy ez a folyamat még rosszabb legyen? - A válasz természetesen az volt, hogy: - Nem!!!
Ezt az utóbbi kérdést kell minden nap feltennem magamnak, hogy még egy lendületet vegyek, és ha akkor sem megy, megállok és abbahagyom a küzdelmet.
----------
Önkontroll: (a neten olvastam) - "a motivációs készség hiánya a legfőbb oka annak, hogy az emberek nem érik el céljaikat."
----------
"A motiváció egy gyűjtőfogalom, egyszerre jelenti az ösztönzést, késztetést valamilyen cselekedet végrehajtására."
----------
Kénytelen vagyok boncolgatni ezeket a fogalmakat, amíg tisztán nem látok. Vagyis így levezetve azt látom, nincs meg bennem az a spiritusz, ami lökést adhatna az életmódváltáshoz. Csak kerülgetem, mint macska a forró kását, de nem jutottam eddig még sehová. Pedig ebben a korban, 50-70 év, még nem olyan idős valaki, hogy ne tudna parancsolni önmagának, ha erre igénye van.
Ami a lényeg: - még egy esélyt adok magamnak, de ez az utolsó és az utolsó utáni is. Megkeresem magamban azt a szikrát, ami még begyújtja a rakétákat, ami még ad olyan pluszt, hogy hosszú távon is sikeres lehessek.
Önkontroll => Motiváció => Ösztönzés => Késztetés => Cselekvés
---
ui.: - még nem adom fel, (csak ha bélyeg van rajta.) :)
