Terveim szerint szeretnék begyorsítani egy kicsit a súlycsökkentéssel, négy hónapra tervezek előre. Ez nem is túl rövid és nem is túl hosszú idő ahhoz, hogy ne lehetne megvalósítani, amit szeretnék.
Nem jó, ha nincs egy szakasz, amire tervezni tudok. Május végére tűztem ki egy határidőt, amikorra szeretném a 90 kg-ot elérni. Muszáj, hogy lássak valamit magam előtt, amire fókuszálok. Nem számolgatok, hogy egy héten mennyi súlyt kéne leadnom, a célt tűztem ki magam elé, és meghatároztam azokat a tényeket a magam számára, amiért szerintem nem tudtam eddig lefogyni. Nincs már időm, nem adok már annyi időt magamnak, amennyi egy átlagosnak mondható fogyásnak tudna megfelelni.
Fontosnak tartom az ÉHSÉG kezelését. Napi 20-30 perc torna nem biztos, hogy megváltja nekem a világot. Sokat hozzátesz ahhoz, hogy fitt legyek, de az éhségemet nekem kell tudni szabályozni. Mindennap megéhezünk egy párszor, ezért az étrendet kell tudni kellőképpen kezelni, plusz még azt, hogy a nap egészében mozgásban tudjak lenni. Az is biztos, hogy nem mindegy mit csinálok egész nap. Ha egész nap eszem, vagy nem csinálok semmit, az felborítja a menetrendemet, és kioltja a mozgás hasznosságát is. Érdekessé kell tenni a napomat, és tanulni kell a fegyelmet. Fegyelem nélkül összekuszálódik minden körülöttem.
Visszaemlékeztem ebben az elmúlt pár napban olyan helyzetekre, amikor sikerült fogynom. Felidéztem, és felvázoltam magamnak, hogy akkor vajon miért sikerült a fogyás? Vagyis próbáltam sikerélményeket elővarázsolni a tarsolyomból. Le is írtam, amire emlékeztem, hogy mik voltak azok a dolgok, amik segítették a fogyásomat és összehasonlítottam a mostani helyzetemmel. Számos olyan dolog volt régebben, amit csináltam, és most pedig már nem csinálom (pl. akkor mindig méregtelenítéssel kezdtem a fogyókúrámat, volt, hogy böjtöltem is, és sokkal több időt töltöttem a friss levegőn). Többfelé jártam, jókedvű voltam, sokkal többet gyalogoltam, mint most. Több zöldségfélét ettem, kertészkedtem az udvaron, és nem töltöttem ennyi időt az interneten sem, mint mostanában. Sok mindenben változtam hátrányomra, stabilabb voltam, kiegyensúlyozottabb is. Kellenek ezek a visszaemlékezések, amik felidézik, hogy mi változott és az miért változott rossz irányba esetleg. Ahogy írtam a sorokat, percről percre világosodott meg bennem, hogy nagyon a hátrányomra változtam meg 5-8 év alatt. Régebben bicajoztam is sokat, most pedig alig megyek gyalogolni. Szóval, igencsak meglepődtem ezeken a változásokon, és ez tett egy kicsit eltökéltté, ez volt az, ami nagyon szíven ütött. Az, hogy most idősebb vagyok, nem indok arra, hogy lazább életet éljek, ami ráadásul még nincs is hasznomra. Épp ezért kellett volna jobban figyelnem magamra.
Amit tehetek, az, hogy elfogadom a tényeket, és ezeknek tudatában változok. Nem írom, hogy mennyit kell egy héten lefogynom, a cél lebeg a szemem előtt, hogy május végén elmondhassam, hogy elértem a 90 kilót. Úgysem fogok egyformán fogyni egyik napon sem. Így csak azt kell szem előtt tartanom, hogy mit szeretnék elérni, és mikorra. Van célom, és megvan a határideje is, a többi ráér majd azután, ha ezt sikerül megvalósítani.
A tavasz a nagy megújulások időszaka. Most jutott eszembe, hogy ilyenkor szoktam a kéthetes csalántea kúrámat is megcsinálni. Lesz min változtatni, ha eredményt akarok elérni.
Mai motiváló mondatunk a következő:
Minden felesleges kiló leadása megérdemli, hogy megünnepeljük. :)
