Sokfelé bolyongtam a neten, mire ráakadtam arra a szóra, ami az én igazi motivációmat jelzi. Szinte minden második szavam ez volt mostanában, mégsem kattant be, hogy márpedig erre kell fókuszálnom, ha jót akarok magamnak.
Az igazi motivációs szavam nem más, mint az: ÉLETEM, maga az ÉLET, amit élek. Ez a legeslegfontosabb most ebben az időszakban, és valószínű, hogy ez is marad. Hadd fejtsem ki bővebben, hogy jobban megértsd:
Amikor megszületünk, belecsöppenünk magába az életbe, ha akarjuk, ha nem. Hogy milyen életünk lesz, először függ a szüleinktől, a körülményeinktől, attól, miket örököltünk, milyen közegbe csöppentünk, jómódúak vagyunk vagy sem, és másodszor, hogyan fogadjuk mindezt, hogyan dolgozzuk fel az eseményeket, amikkel találkozunk, milyen emberekké tudunk válni az évek folyamán. Harmadszor viszont, ha már felnőttünk, és szabadon döntünk a sorsunkról, akkor már csakis tőlünk függ leginkább, hogy milyen életutat fogunk bejárni. Ezen gondolkodtam el jó alaposan az elmúlt időszakban, és arra jöttem rá, hogy milyen sokat jelent nekem az, hogy élek, és ezért lesz az én inspirációs szavam maga az élet, hiszen amikor reggel felébredek, mindig megköszönöm a Jóistennek, hogy új nap virradt rám. És, szeretném is viszonozni azt, hogy élek, azzal, hogy törődöm az egészségemmel, és minden mással is, ami körülvesz engem. Gondolhatod, hogy nem nagy ügy, mindenkinek megvan a maga élete. Igen, ez igaz, és épp ezen van a hangsúly, hogy bármely pillanatban megváltoztathatom én is az életemet, és te is az életedet, de az már nem mindegy, hogy milyen módon tesszük ezt. Ha semmibe veszem, ha félvállról veszek dolgokat, ha félrelökök olyasmit, ami fontos lenne a számomra, saját magammal tolok ki, és az életem lehet, hogy zátonyra fut, mellékvágányra szalad. Szóval az élet, az életünk, az mindenkinek fontos kell, hogy legyen, mert akár példát is mutathatunk másoknak vele, azzal, ahogy nap nap után megküzdünk az előttünk álló feladatainkkal. Az egész életemet teszem fel most a fogyásomért, azt a tudást, amit eddig elsajátítottam, azokat a pillanatokat, amiket eddig átéltem, amikben voltak gyötrelmes percek is, de voltak csodaszép epizódok is, amiket fel nem cserélnék másra. Nem minden mindegy alapon játszom most, hanem valamit valamiért alapon küzdök. Tudom, hogy megvan bennem a tudás ahhoz, hogy le tudjak fogyni. Tudom, ha jól rakom össze a dolgokat, kijön belőle a megoldás. Tudom, hogy elég erő van ehhez bennem, és tudom, hogy a vége happy end lesz. :)
Tudom, hogy elérem a célom, és ha elérem majd, újra átolvasom az egész küzdelmet, amit ebben a blogban is megörökítettem. Ahogy A békés harcos útja című filmben mondja a srác: "Az út az. Az út, ami boldoggá tesz. Nem a végcél."
Mai motiváló mondatunk a következő:
"Az élet néha egyszerűbb, mint hinnénk. Megszületünk, meghalunk, a kettő közt meg - ha szerencsések vagyunk - nevetünk, és máris megéri az utazás."
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
