Nagyon hozzá voltam szokva a napi mérlegeléshez, mert azt hittem, ez majd megváltja a világot. De nem! Igaz, a mérleg nem hazudik, de nagyon elveheti a jókedvünket.
Így most átálltam a ruhapróbára. Úgyis jön a nyár, kicserélődik egy-két ruhadarab az öltözködésben. Nem mertem felvenni a múltkor a farmeromat, mert azt hittem nem jön rám. Nem is vettem fel, más ruhában mentem a doktornőmhöz. Még amikor hazajöttem sem esett le a tantusz, hogy esetleg tehetnék egy próbát, és felpróbálhatnám. Veszíteni nem vesztettem volna vele. Holnap ismét mennem kell a városba, és most végre rászántam magam a ruhapróbára. Nemcsak hogy a farmer jött rám, de számtalan blúz is, amiről már régen lemondtam. Azt hittem, hogy bizonyos súlyhoz bizonyos blúz passzol, de ez nem így van. A súly nem egyenlő egy bizonyos mérettel, nem helyettesíti a mérettáblázatot. Erre jöttem rá, és most már mutathat bármit a mérleg, az a biztos, amit fel tudok venni aznap. Szuperjó felfedezés ez a részemről, pedig 5 percbe nem tellett volna kipróbálni, hogy beleférek-e a farmeromba vagy sem. Nem szabad kishitűnek lennünk. Bízni kell abban ahogy éljük az életünket. Tudtam, ha mogyorós csokit eszek meg előző este egy egész nagy táblával, tuti, hogy nem tudom felhúzni másnap egyik nadrágomat sem. De most azt is tudtam, hogy napok óta nem ettem mogyorós tábla csokit, és a szénsavas üdítőkről is váltottam citromos vízre, meg könnyebb ételeket eszem és nem is annyit, mint eddig. És még ez is kevés volt az önbizalmamnak, nem volt merszem felpróbálni a nadrágot.
Még az övet szeretem nagyon, az is szuperül mutatja, hogy a derekam épp milyen stádiumban van. De nagyon nem szeretem, ha nem tudom bekapcsolni az övemet a derekamon. Akkor az maga a "halál", mert tudom, hogy akkor híztam, és nem is keveset. És ilyen jó "mérce" az is, mikor a fittségemet tudom átlátni. Ha könnyedebben mozgok, ha nem fájnak a "csontjaim", ha gyorsabban tudok gyalogolni, ha élvezem a tornát és nem esik nehezemre megcsinálni, akkor már egy lépéssel közelebb vagyok a mozgékonysághoz. És ha ilyen tapasztalataim vannak, akkor kell egy kicsit megállni, és elgondolkodni, vajon hogyan is sikerült idáig eljutnom. Fel kell jegyezni a hasznos dolgokat, amik segítik a súlyleadásomat, és azt, hogy jó kondiban legyek.
Próbáld ki! Mennyei érzés! Mennyei érzés, ha kézzel fogható eredményeink vannak. És el kell ismernem, hogy sokszor csal a mérleg. Persze megközelítően megmutatja hány kilós vagy, de próbáld meg megmérni magad egymás után többször. Lehet, nem ugyanazt fogja mutatni. Volt már nekem "hétnyelven" beszélő mérlegem, ami testzsírt, és még számos dolgot mért, mégsem jutottam vele dűlőre. Amíg ilyen nagy súllyal rendelkezem, pont elég, hogy megmutatja, hogy éppen saccperkábé hány kilós is vagyok. De az igazi mégiscsak az, ha rád jönnek a ruhák ugye, mert az fenomenális érzés, ha a régen kipécézett szoknyádba vagy blúzodba beleférsz. :)
A mai második motiváló mondatunk a következő:
Hidd el, hogy képes vagy a változásra! Hidd el, hogy minden nap változol egy kicsit a jó irányba. :)
