Nem hiszem, hogy nem számít annyira az egészségünk, hogy képesek vagyunk beteggé enni magunkat. Ezt olvastam, de én is így gondolom, hogy szó szerint beteggé esszük magunkat.
Inkább kapkodunk be pirulákat, ha valamilyen betegség felüti a fejét. De hosszú távon nem lehet ezt csinálni, hogy egyre több betegséget kapunk el, mert ilyenkor egyre csak gyengülünk folyamatosan. És, ki szeret gyenge immunrendszerrel élni? Senki sem, mert kénytelenek vagyunk orvostól orvoshoz járni, és még nem is biztos, hogy kapunk megfelelő gyógyszert, mert lehet, már későn fordultunk a háziorvosunkhoz. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha odafigyelnénk magunkra (természetesen magamat is beleértve), és először csak egy kicsit változtatnánk, később már a kedvünk is megjönne ehhez.
Nem fogalmaztuk meg még magunknak, hogy hogyan is kell mértéket tartani, szerintem. Könnyen kicsúszik a lábunk alól a talaj, és hamar elveszítjük a kontrollunkat, amire pedig jó lenne figyelnünk egy kicsit. Egy kis önmegfegyelmezés nem árt sohasem (már, ha van ilyen szó, hogy önmegfegyelmezés). Ez olyan, mint amikor egy szerencsejátékos próbál mértéket tartani, de sehogyan sem sikerül neki. Ekkor javasolják, hogy állítson be korlátokat magának, ami rákényszeríti arra, hogy kilábaljon a betegségéből. Senki sem szeret korlátok között élni. De ha muszáj, mert nincs önkontrollunk, akkor határokat kell szabni a nagy szabadságunknak. Épp azért például, hogy tényleg ne együk beteggé magunkat. Kell, hogy számítson az egészségünk, fontossá kell tenni a számunkra, mert egyszer élünk, és senki más nem tudja szabályozni a testünket, csak mi.
Nem azért írom ezeket a sorokat, hogy elkedvetlenítselek. Önmagam biztatása is a fő cél, mert bizony, hogy úgy van, hogy mindenki elcsábul, akármennyire is próbál ellenállni bárminek is. Néha küszködnünk kell, hogy a jó úton tudjunk maradni, de van, amikor szinte tetszik nekünk az egészséges szemlélet, és így is viselkedünk. Nem szabad kínlódásnak érezni semmit. Ami nem megy elsőre, próbálkozni kell, és ha gyakoroljuk a szabályok betartását, egyre könnyebb dolgunk lesz.
Ugyanúgy nem szeret senki szabályok közt élni, mint ahogy korlátok közt sem, de higgyük el, nem mindig nekünk van igazunk, bármennyire is jólesik néha bűnözni itt-ott. Egy kis fagylalt, egy kis sós ropogtatni való, egy kis chips vagy csoki, mind-mind megbosszulja magát idővel. Persze csak ha nem tudunk mértéket tartani. Figyelj oda magadra, főleg most nyáron, mert nagy a szabadság, nagy a vágyakozás, és lehet, a saját természetünk áldozatává válunk.
A mai motiváló mondatunk a következő:
Legyen bennünk mindig kellő figyelem, hogy észrevegyük hol kell hirtelen változtatni.
