Már meleg van, pedig még csak reggel 5 óra van, mi lesz itt napközben? Úgy látszik, kezd kialakulni egy kis pótvacsora napi szinten nálam.
Azért hagyom, hogy kialakuljon, hogy ne essek falásrohamba majd éjnek évadján. Ez kb. 2 db vajaskenyér, amit még igényel a szervezetem este. Tegnap is megettem, inkább, minthogy hülyeségeket eszegessek később. Ezt a pótvacsorát a cukorbetegek étrendjénél láttam én először, ott van ilyen bevezetve, nyilván jó okkal. Én meg átveszem az ötletet, mert most úgy látszik, szükségem van rá.
A test inkább akkor tartja vissza a súlyt, ha nem kap elegendő táplálékot. Fél, hogy ínséges idők jönnek, így a zsírsejtek ragaszkodnak a maguk kis energiájukhoz.
Azt már tudom, és ez a környezetváltozás azért volt jó nekem, hogy rájöttem, többé semmilyen fogyiprogramra nem nevezek be. Valószínű, mindegyiknek megvan a maga haszna, de számomra nem hozták meg az áttörést. Sokat lehet tanulni egy ilyen fogyiprogramon, ha tényleg odatesszük magunkat, és csináljuk amit kell. Viszont tényleg mindenkinek saját magának kell rájönnie, hogyan tud fogyni úgy, ahogy az a legideálisabb a saját szervezete számára. Egyszer végig olvasom majd az én kis blogomat is, hogy lássam, mennyi útvesztőn mentem keresztül. Mindig minden bejegyzést úgy írtam, olyan szenvedéllyel, hogy no, most tényleg meg tudom váltani a világot. Aztán jöttek kudarcok, jöttek kis eredmények, volt, mikor abbahagytam az írást, de tudtam, hogy lefogyni csak akkor fogok, ha minden érzésemet, boldogat és boldogtalant, kiírom magamból, hogy ezzel segítsek magamnak, de másoknak is a fogyásban.
Visszatérve a pótvacsorához, nagyon sok hasznát látom, ha valaki jól csinálja, és jól ütemezi be az étrendjébe. A cukorbetegeknek valószínű, hogy azért van beiktatva hasonló, hogy a cukorszintjük normális szinten maradjon. Ezek nem nagy evészetek, lehet, egy alma, ha elég, lehet egy fél marék dióféle, vagy egy kis joghurt egy kis kenyérrel, olyan éhségűzők ezek, amik messzire űzik el a falásrohamunkat, és nyugodtabban térünk aludni.
Egy a lényeg! Együnk mértékletesen, ne habzsoljunk, szépen megterített asztalnál együnk, és együnk szép lassan, hogy a gyomrunk tudjon telítődni. Várjunk az étkezés végeztével 20-30 percet, nem muszáj mindent bekebeleznünk, mert az éhség elmúlik idővel kevesebb étel hatására is.
A mai motiváló mondatunk a következő:
Engedd, hogy a megérzéseid vezessenek, bennük nem fogsz csalódni, bátran rábízhatod magadat rájuk. :)
ui.: - Az, hogy mikor mennyit fogyunk, szinte mellékes. A fontos az, hogy ne térjünk el nagyon a megtervezett uticélunktól. A kitartásunk egyenes arányban fog nőni a sikereinkkel. Lehet, hogy lesz egy-két álmatlan éjszakánk, amikor azon gyötrődünk, miért nem fogytunk eleget, de ezen nem szabad morfondírozni, inkább előre nézzünk, mint visszafelé, és akkor jönni fognak az eredmények is. :)
