Fél ötkor ébredtem fel, most van öt óra, és azon morfondírozom, hogy mi is történik velem. Komolyan, már rá sem fogok merni állni a mérlegre, de még így is érzem, hogy biztosan fogytam tegnap óta.
Pedig jó nagy adag paradicsomszószos tésztát megettem vacsorára. Lehet, ott kell keresni a baj okát, hogy nem tudom hány kalóriát eszem egy nap. Lehet ez vészesen kevés is, de az az igazság, hogy mindig jóllakom, és nem kevés, amit megeszek. Lehet, hogy a 3x-i evés van rám ilyen hatással, ugyanis ez előtt folyamatosan ettem egész nap. De bármi is az ok, most nincs időm ezzel foglalkozni, nincs időm kalóriát számolni, eszem úgy, ahogy most már kialakult. Nem is tudnék másképp enni már.
Lehet, nem olyan vészes a dolog, csak én misztifikálom túl, de az arcomon is látszik, hogy jócskán fogytam. Ennek azért örülök is, mert elég pufi voltam. Még 3 hét, és hazamegyek, majd otthon szembesülök a saját mérlegemmel, majd meglátjuk, mennyit fog mutatni. Pedig az itteni egy bluethuse-os, elég komoly mérleg, úgyhogy inkább ez a pontos, mint az otthoni. Az biztos, új mérlegre nem invesztálok be, marad a régi otthoni. Azt azért nem szeretném, hogy nagyon sokat fogyjak megint hirtelen, mert most egészséges vagyok, semmi sem indokolná.
Már a derékövemen nincs több lyuk, amibe beilleszthetném a csatot, így másikkal kell kicserélnem. Milyen régen vágytam már erre, azt el sem lehet mondani! :) A kis lelkemben azért örülök is, hogy fogyok, csak nem szeretném, ha valami lappangó betegség miatt történne mindez.
Mára esőt jósolnak mifelénk, lehet, nem lesz szabadtéri programunk, ha lehet, próbálok itthon tornázni, gimnasztikázni csak úgy, kedvemre egy keveset. Ha mégsem jön össze, nem dől össze a világ!
A mai motiváló mondatunk a következő:
Mérd magad rendszeresen, hogy lásd, milyen útvonalon haladsz. Azt mondják, a mérleg nem hazudik, de alkalmazz más súlymérést is, olyat, ami közel hasonlóan megmutatja mennyit is fogytál.
ui.: - Beadom a derekam, és most a bejegyzés végén úgy döntöttem, mindegy mit mutat majd szerdán a mérleg, az a hivatalos, elfogadom, akármit mutat is. Nem szabad félnem a fogyástól sem, főleg, hogy még tetemes súly van rajtam. Ilyenkor jutnak eszembe az extrém súllyal küzdők, akiket a filmekben láttam, 250-350 kiló fölött volt a súlyuk, és nekik több, mint 30-50-70 kilókat kellett fogyniuk egy hónapban, hogy elvégezhessék a gyomorszűkítő műtétet rajtuk. Szerencsére itt még nem tartok, úgyhogy van miben reménykednem. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :) és, Ébredj vidáman! :)
