Hát, igen, ha az ember csinálja, mindjárt látszik az eredmény. Már 96 kiló vagyok, remélem, hogy ugyanolyan nagy iramban fognak leolvadni rólam a zsírsejtek, mint amilyen most a lelkesedésem. :)
Gyalogoltam is, tornáztam is, meg vissza is szorítottam az étkezés mennyiségét. No, meg nem ettem csokoládét, ez is jócskán befolyásolja, hogy lefelé haladok a súlyok tekintetében. Már csak fél kiló választ el a grafikonon lévő súlytól, ami most kéne hogy legyek. Nem változtattam meg a grafikont, a cél ugye maradt ugyanaz.
Sokkal könnyebben mozgok már annak tudatában is, hogy jól és helyesen étkezem, és az életvitelem is jól alakul. Nagyon figyelni kell, de biztosan elő fog fordulni máskor is mélypont, amikor nem tudom úgy kezelni a fogyásomat, mint azt kellene. Ezzel meg kell békélni, nem szabad rajta szomorkodni, csinálni kell mindent tovább, mintha mi sem történt volna. Azért az nem mindegy (és ez kellene hogy legyen a húzóerő), hogy milyen a közérzetem, hiszen ha fogyok, akkor madarat lehet velem fogatni, ha meg nem fogyok, akkor legszívesebben abbahagynám az egészet. Úgyhogy én mindennap megmérem, hogy hány kiló is vagyok, van, mikor még este is mérem, nemcsak reggel felébredés után. Ez ellen sem tudok tenni semmit, próbáltam hetente vagy pár naponta, de mindig ott találtam magam minden nap a mérleg tetején. :)
Szóval, frissen, vidáman csak úgy lehet elkezdeni a napot, ha teljes mértékben meg vagyunk elégedve önmagunkkal, és pluszban még van energialöket is, ami a hangulatunkat még tovább tudja fokozni. Kell mindig az a motiváció, kell mindig hogy legyen valami, ami miatt még előző nap érezzük, hogy jó napunk lesz a másnapi is, hiszen teszünk érte. Sok minden befolyásolhatja, hogy nem fogyunk, például arra jöttem rá (és ezt mondta is nekem a családom is), hogy nem akarok teljes mértékben lefogyni valamiért. Ezen aztán tényleg elgondolkodtam mostanában, hogy annyiszor hallottam, és rá kellett hogy jöjjek, van igazság benne. Vannak a környezetemben is, akik szépen fogynak, sőt, még annál is jobban! Én nekem meg nem megy az életmódváltás. Ezért aztán összegyűjtöttem magamnak, hogy vajon mi lehet az oka, hogy nem akaródzik lefogynom.
Nézzünk ebből egy párat:
Ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, be kell látnom, hogy nemcsak az idősödés miatt változik rossz irányba a bőröm minősége. A fogyás is rátesz egy jó nagy lapáttal, főleg, ha az gyors fogyás éppen. Be kell vallanom magamnak, hogy ez tényleg visszatart attól, hogy komolyabban odategyem magam a fogyóhoz. Senki sem szeretné, ha ráncos, petyhüdt bőre lenne, és én ezt vettem észre magamon, ahogy fogyogatok. Az igaz, hogy a korom is belejátszik, de a fogyás is. Ezért önkéntelenül is mindig szinte ösztönösen túleszem magam, hogy védekezzek ez ellen. Aki kövérebb, a bőre is jobban megtelik (igaz, hogy zsírsejtekkel), és nem néz ki 20 évvel öregebbnek, mint amennyi. Aki fogyogat szépen, őneki nagyon kell vigyáznia, hogy a bőre tudja követni fokozatosan ezt a változást. Hogy mi a megoldás? Nem tudom. Valószínű, hogy meg kell tudni barátkozni az éppen aktuális korunkkal, és el kell tudni fogadni a tényt, hogy az időt nem lehet visszafordítani, és ha már elhíztunk, így jártunk, ezt kell a legjobban kezelni ezután.
Aztán ugyanehhez a témához tartozik az is, hogy az ember lánya például először leginkább a melleiből fogy le, és csak azután a következik a comb vagy a has vagy a derék. Ez is lehet oka annak, hogy sokan vagyunk, akik emiatt nem akarunk tovább fogyni, mert más lesz a testünk összetétele, már a régi ruganyosságunk az már odavan. Ide jöhet még az is, hogy ha túl nagy súlyfeleslegünk volt és sikerült lefogyni jó sokat, akkor a has vagy a felső kar tájékán is kialakulhat lógó bőr. Ez nem szép, és ha nem követi a bőrünk a fogyást, így is maradhat, ami ellen nem tudom van-e egyáltalán orvosság.
Ezek az "érvek", nem jó érvek arra, hogy akár bele se kezdjünk a fogyókúrába vagy az életmódváltásba. Tájékozódni kell minden téren, és jó, ha tisztában vagyunk ilyen dolgokkal is, hogy ne lepődjünk meg, amikor esetleg lefogyunk, hogy - hát, mi ezt nem így gondoltuk! -, mert visszacsinálni már nem nagyon lehet semmit. Itt lehet megemlíteni a testápolás fontosságát, kifejezetten törődnünk kell a szépségápolással (én is ezért foglalkozom vele), hogy szinten tudjuk tartani a bőrünk fiatalságát, és még időben lépjünk, ha ez szükséges. Majd még valószínű, hogy írok erről, ha szépen fogyok, mert biztosan érinteni fog, ha tovább fogyózom.
A mai motiváló mondatunk a következő:
Minden reggel, amikor felébredsz, nézd meg magad a tükörben, és csak akkor gyere el tőle és kezdd el a napodat, ha teljesen meg vagy elégedve azzal, amit látsz!
ui.: - csak annyit még az előző mondathoz, hogy mindig kell, hogy legyen valami, ami megtetszik benned, amikor a tükörben megnézed magad reggelente. Vagy a mosolyod, vagy a szép szemed, vagy egyáltalán az összhatás, még akkor is, ha esetleg túlsúlyos vagy. Ez nem lehet oka annak, hogy ne nézz bizalommal az elkövetkező nap felé, a jövő felé. Mindig találni fogsz valamit, ami nemcsak neked tetszik magadban, hanem másoknak is, és ezt észre is fogják venni, majd meglátod. :)
Hallgass meg egy dalt, és bízz mindig magadban! :)
