Nem kell mennem laborvizsgálatra most még, mert nem volt olyan vészes a múltkori (februári) laboreredményem, ezt mondta ma az asszisztensnő, elég ha augusztus végén megyek majd. De megkaptam a beutalómat, örülök, mert ez nagy megnyugvás nekem és további lehetőségek nyílnak meg a számomra.
Nem is tudom szavakkal leírni, milyen öröm is ez nekem, pláne azért, mert nagyon izgulós vagyok, ha laborba kell mennem. És így van reményem arra, sőt, ez azt jelenti, hogy mégiscsak jól működik a hasnyálmirigyem, és nem vagyok cukorbeteg. Azért oda kell figyelnem mindenre, főleg a diétázásra. Hát, éppenhogycsak 100 kiló alatt vagyok, 99.9 kiló, már nem is szeretném látni a százas számot a mérlegen. Nagy küzdelem ez nekem, de azt hiszem mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, mint én. A küzdelem abból áll, hogy mindennap rá kell tudnom venni magam, hogy méricskéljem az ételek adagját, számoljam a kalóriákat, de számomra csak ez az út maradt, nincs más alternatíva. Úgyhogy kaptam "ingyen" három hónapot, ami alatt bebizonyíthatom, hogy rászolgáltam a bizalomra és tudom tartani a diétát. Azt már sejtem, hogy az itthoni vércukomérő nem bizonyítja azt a valóságot, mint amit egy laborvizsgálat igen, csak a laborban lehet biztosan megállapítani hogyan is állok most. Pedig lélekben már felkészültem, hogy holnap irány a kórház.
És hogy milyen lehetőségek vannak még a számomra ezután? Fejleszthetem a mozgásomat, kialakíthatom a mozgás iránti igényt magamnál, és az, hogy most perpillanat 5.2 cukorértéket mértem, azért az sejteti, hogy nem járok rossz úton. Lehet valaki duci is, mégis lehet nagyobb izomtömege, mint egy vékonyabb társának, aki nem mozog, így az izmok elsorvadnak, úgyhogy a mozgás sokat számít minden helyzetben. Minden alkalmat meg kell ragadni a mozgáshoz nekem is, de csak akkor van haszna, ha élvezettel csinálom, élvezem az edzéseket, a sportot. Szóval nincs lazsálás!
Másik lehetőség, hogy még jobban bele tudom ásni magam a helyes étrendbe, és sokat változtathatok a gondolkodásomon is. Ez utóbbit nagyon gyakorolom itthon, a meditációt, a kérdés-válasz módszert igencsak alkalmazom, és jutok is valamire, mert már nem hízok vissza száz kiló fölé, tudok lépést tartani az étkezések gyakoriságával és elkezdtem sok-sok vizet inni. Semmi mást, csak vizet (teát, stb.). Most olvastam, hogy étkezés előtt 10-15 perccel jó ha megiszunk 2 pohár tiszta vizet, utána ehetünk amit szeretnénk, de az evés után ne igyunk kb. két órán keresztül. Én sokszor itt szúrom el, hogy evés után mindjárt iszom. Most kipróbálom ezt a módszert, ártani nem fog, csak használni.
Lényegesen nyugodtabban alszom már, mint ezelőtt, mindig felébredtem éjjel 2 órakor, és akkor már nem tudtam visszaaludni. Most, hogy jobban kifárasztom magam, egyből elnyom az álom, és végigalszom az éjszakát is. Ez is fantasztikus érzés, sok köze van a csúnya stresszhez, mert aki nem tud rendesen aludni, másnap ingerültebben kel fel és már korán reggel el van rontva a napja. Érdemes erre külön hangsúlyt fektetni.
Elkezdtem minden téren selejtezni. Ami nem való a lakásba, vagy nem idevaló, azt száműzöm, van, amikor helyhiány az oka ennek, máskor meg épp az, hogy nem jó élelmiszerek vannak a spájzban meg a hűtőben. Már annyi akaraterőm azért van (szerencsére), hogy ha helytelen ételt főzök, akkor abból nem eszek. Miért is főzök helytelen ételt?! A család többi tagja nem diétázik mint én, így igény van másfajta ételekre is, de már ki tudom válogatni, hogy nekem mi a jó és miről kell lemondanom. Egyáltalán nem olyan vészes lemondani néha dolgokról. Ezt ott tapasztaltam meg, amikor abbahagytam a mogyorós táblacsoki evését. Máig nem tudom hogyan sikerült, de nem eszem mogyorós csokit, sőt, csokit egyáltalán nem. Azt hiszem úgy sikerült, hogy rájöttem, csak ha teljesen lemondok róla, akkor tudok tőle megszabadulni. És már nem izgat, hogy 2 nagy tábla csoki is van a konyhaszekrényben, már a látványa sem izgat, és az sem, hogy egyszerre meg tudnám enni az egészet, senki sem tolna le érte. Megértettem, hogy nekem nem jó a csoki, és már tudom milyen íze van, nem kell még egyszer külön megkóstolni ezért. Úgyhogy nagyon boldog vagyok ettől.
A súllyal sem izgatom magam (külön stresszforrás lehet ez is), majd szépen leapadnak, ha akarnak, most arra törekszem csak, hogy a diétát minél jobban be tudjam tartani. Nem teljes az összhang még ezen a téren, de nagyon jók a kilátásaim. A tanácsom csak az, hogy mindig próbálkozni kell különféle technikákkal, az egyik, vagy lehet, mindegyik be fog jönni egy idő után. Ez már ugye személyes tapasztalat is. :)
"Hogy egy nagy dolgot valóra váltsunk, először is tudni kell nagy dologról álmodni, másodszor is pedig állhatatosságot kell kifejleszteni magunkban, hogy a kudarcok láttán se rendüljön meg az álmainkba vetett hitünk." (Szilvási Lajos)
ui.: - utánanéztem az állhatatos szó jelentésének, mert ez kell ahhoz szerintem, hogy az álmainkat meg tudjuk valósítani. ("a wikiszótár.hu szerint = Következetesen kitartó (személy), aki ragaszkodik életét irányító gondolataihoz, elképzeléseihez, céljaihoz, elhatározásaihoz és szándékaihoz, kitart mellettük és nem változtatja meg őket egyik napról a másikra.)"
