Hát, bizony lerobbantam, ezért nem írtam, ezért elnézést kérek, de csak most kezdem összeszedni magam a padlóról. Totál kimerültem, összetörtem, és ezt kellett helyrehozni valahogyan, de most már érzem magam annyira erősnek, hogy újra folytatni tudom, amiről itt írtam az előzőekben.
Tehát, ott tartunk, hogy a reggeli kimarad és dél körül eszek elsőként. Amihez állandóan visszatérek, az a Korpovit keksz tejjel, a zabkása mindenféle formában, a natúr joghurt zabkorpával és kenyérrel, és a zöldségragu, az kimaradhatatlan. Jönnek a saláták is, a főzelékfélék, a babfélék, meg a gyümölcsök, főleg alma, de más is belefér, csak most nálunk almaszezon van. Ha eltérek egy kicsit a menetrendtől, mindig ezekhez térek vissza, és ez mindig be is váltja a hozzáfűzött reményeket.
Nem írok most sokat, mert késésben vagyok, de azt még megírom, hogy elkezdtem tejeskávét inni. Leszoktam már régen a kávéról, most tejeskávé formájában visszatértem hozzá, de csakis mértékkel. Semmit sem szabad nekem túlzásba vinnem, mert borul minden, és kezdhetek mindent elölről, amihez már semmi kedvem. Jó szolgálatot tesz a tejeskávé, és még kihagytam a sorból a leveseket, ezeket nagyon szeretem, egy tartalmas levessel nagyon sokáig el tudok lenni.
Szeretném tartani ezt az időszakos böjtöt, még a mozgást kell most ismét hozzápasszítanom. Általában délután 16 órakor tornázom, a tajcsit csinálom, ez jól bejön, meg a gyógytorna is. Pluszban kell még a séta, a gyaloglás, amit jó ha rendszeresen csinálok. Ha olvasod a blogot, láthatod, hogy sokféle módszerrel próbálkoztam eddig, most ebben az időszakos böjtben talán rátaláltam a tökéletes ritmusra. Hosszú távon majd kiderül, hogy hogyan is jön be, mi lesz a haszna a számomra.
Most magadra hagylak egy kicsit, mert bokros teendőim vannak, de nemsokára biztosan jelentkezem, amíg én élek, ez a fogyiblog is létezni fog, ha a rendszer ugye engedi. De ki tudja mit hoz a jövőnk, majd meglátjuk!
Búcsúzóul, amíg nem írok megint, olvasd szeretettel a következő sorokat:
"Az élet olyan, mint egy doboz csokoládé. Olcsó, haszontalan ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogyasztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk, legalább ne vesszen kárba. Habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik. Igaz, néha találunk köztük krémeset vagy tejszínest - de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban, és a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik, amiket ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga, gyűrött papírgalacsinnal." (X-akták c. film)
ui.: az idézet a citatum.hu oldalról való. /éés! mondtam már, hogy nem eszek már régóta csokoládét egy darabot sem?! Így igaz, és nagyon jól elvagyok nélküle! :)
