Amit megfigyeltem a diéta során, az, hogyha lefogyok kb. 5-6 kilót, és azt tudom tartani is egy hétig legalább, akkor ez a súly egy ideig állandó is, és csak nehezen hízok vissza. Vagyis a szervezet nem buta, tudja tartani a súlyt még akkor is, mikor én már túlettem magam. Ilyenkor kell észrevenni azt, hogy ugyanolyan ütemben tudunk fogyni is, mint hízni. Nálam mindig elszakad a cérna, és csak azt veszem észre ha hízok. Pedig nem így van.
Sok múlik a rendszerességen. Napi szinten tudni kell tartani azt, hogy étrendnaplót írok, vagy számolom esetleg a kalóriát, vagy egy bizonyos mintaétrendet követek. Ha a napi ritmus rendben van, és kellően tudom is követni, akkor ha békák potyognak is az égből, akkor is fogok valamennyit fogyni. Mindig akkor hízok vissza, ha a lelkesedésem alábbhagy. Ilyenkor mondják, hogy - "minden fejben dől el!" -, és ha kellőképpen kitartóak vagyunk nem veszíthetünk. Csak a súlyunkat veszíthetjük, de éppen arra van szükségünk.
Most vagyok 97 kg. Nem ilyenkor szoktam mérni a súlyom, így tulajdonképpen még meg is lehetek elégedve, hiszen van, volt olyan nap, mikor fél-, vagy egy kilót is fogytam egy nap alatt. Igaz, ez ritkaság, de örültem neki nagyon. A lényeg és a hangsúly ott van, hogy RENDSZERESEN kell követni ha van egy bizonyos stratégiánk. Napi szinten, sőt, van, mikor egy napon belül is többször kell megnézni pl., hogy mit ettünk reggelire, vagy mozogtunk-e eleget, vagy kipihenten kezdtük-e el a napunkat.
De a legeslegfontosabb az, amit a bejegyzés elején írtam, hogy ha hízunk, vagy ha fogyunk, az is szakaszosan történik, vagyis lépésenként. Nem hízunk mindjárt 2 kg-ot egyszerre. Akármennyit ettünk, nem hízunk egyik napról a másikra több kilót. Ezért kell észnél lenni minden egyes deka megbecsülésénél. Fogyni sem fogyunk hirtelen több kilót, ezért kell szintén megbecsülni a leadott dekagrammokat. És ami még ennél is fontosabb, hogy tudni kell tartani a súlyt. Észre kell vennünk, hogy min kell változtatni, és a változásokat a napirendbe bele kell tudni illeszteni. Ötletelni kell, variálni az ételeket, és nagyon sok minden függ az aktuális lelkiállapotunktól is. Ne hagyjuk, hogy legyűrjön az aznapi vita esetleg ha volt ilyen. Ilyenkor hajlamosak vagyunk sajnálni, sajnáltatni magunkat. Nem szabad. Minél hamarabb vissza kell térni a napirendünkhöz, és mintha mi sem történt volna, folytatni kell a fogyót. Valljuk be, hogy mást nagyon nem is tudunk tenni. És inkább folytassuk onnan, ahol épp megrekedtünk, mintha az egész diétaprogramunkat sutba vágnánk és feladnánk a további terveinket.
Én is most egy határállomáson vagyok. A szervezetem épp azt kívánja, hogy egyek többet. Ezzel viszont megdől az amit eddig elértem, és most kell okosnak lennem, és józanul gondolkodnom. Visszaolvasom ma a blogot, amit írok, illik tanulni is abból, amit eddig tapasztaltam.
Gyere, folytassuk onnan, ahol abbahagytuk, hallgass meg egy dalt, és fogyjunk együtt tovább. :)
