Olvastam valamikor egy idézetet, ami arról szól, hogy az ételünk lehet a legjobb gyógyítónk, de ugyanúgy lehet a legnagyobb ellenségünk is. Már nem tudom pontosan felidézni ezt az idézetet, de ez a lényege.
Ahogy gyógyszer is lehet az amit megeszünk, ugyanúgy lehet méreg is, ha nem vigyázunk arra, mit teszünk a tányérunkra ebédkor. A hangulatunkat is befolyásolja, tehát hat az érzelmi világunkra is. Nem mindegy hogyan is érezzük magunkat egy napunk alatt. És az sem mindegy, hogy hogyan választjuk meg az ételeinket. Láttam egy videót a youtube-on, ahol egy kisgyermek elé számos ennivalót tettek, remélve, hogy majd jóízűen megeszi. Ez volt csokoládé, volt keksz, chips, mindenféle "jóság", amit csak el lehet képzelni, de a kislány mindet visszautasította, eltolta magától a tányért. Ezután egy nagy tál gőzölgő roppanós brokkoli tálat tettek a kislány elé, akinek mindjárt felderült az arca, és máris hozzálátott az elfogyasztásához. Ebből csak az a tanulság, szerintem, hogy nem lehet elég korán kezdeni az egészséges életvitelt. A kislány ösztönösen a brokkolit választotta. Lehet azért, mert nem evett még előtte édességeket, vagy mert nem is ízlett neki az édesség annyira, mint mi gondoltuk volna.
Egy kis csokoládé még nem okoz mérgezést a szervezetünkben, de azért jó elgondolkodni azon, hogyan is táplálkozunk naponta. Mi teszi ki az elfogyasztott ételeink 80%-át? Jó minőségű és tápláló étel, vagy épphogy fenntartjuk a szervezetünk működését olyan ételekkel, amik éppen a kezünk ügyében vannak, minden gondolkodás nélkül? Mennyit nassolunk egy nap? Tévénézés közben, olvasás közben, vagy akár internetezés közben is. Sokszor eszünk sokat, vagy okosan válogatjuk meg amit megeszünk? Figyelünk-e arra, hogy méregként hat az elfogyasztott étel, vagy gyógyszerként?
Persze lehet, hogy nagyon eltúlzom a dolgokat, de ha már csak magamból indulok ki, van min elgondolkodnom, mert elég tetemes súlyfelesleggel rendelkezem, ami nem segíti az egészségemet, inkább rontja, és nem is kis mértékben. Én nagyon beleástam most magam az élelmiszerek világába, mert mindenhol azt olvasom, hogy 70-80%-ban az étkezésünktől függ, hogy milyen kondícióban is tudhatjuk magunkat éppen. Amikor rájöttem, hogy mennyire káros hosszú távon csokoládéval tömnöm magam, még akkor sem tudtam lemondani róla, sajnos. Így vagyunk talán programozva, hogy nagyon vonzódunk az édes, és a sós, vagy éppen a zsíros ételekhez. Esetleg a sok szénhidrátot tartalmazó ételekhez is. Valamiért odavagyunk értünk! Nem tudunk nélkülük létezni. Nem tudjuk kordában tartani az étvágyunkat. Csakazértis gyorskajákat eszünk, pedig lehet, már régen rájöttünk, hogy nem a legegészségesebb ételek a számunkra. Szóval, az ételek meg is betegíthetnek minket, sokféle megelőzhető betegséget kikerülnénk, elkerülnénk, ha csak egy kicsit is hallgatnánk az eszünkre, vagy a táplálkozástudósokra.
Én imádom a zöldségeket, mégsem eszem sokat belőlük, még akkor sem, ha van itthon belőlük. Ez spontán hanyagság, a megszokott ételek utáni sóvárgás, azt eszem sokszor, amit addig ettem, ami elhízáshoz vezetett. Nem tanultam a saját hibámból sem. Pedig, ahogy írom egyre ezeket a biztató bejegyzéseket, egyre inkább hajlok hál' Isten arra, hogy változni tudok szép lassan. Van, mikor le kell szidnom magam, mert már megint rosszul döntöttem, van, mikor ügyes vagyok, és egész nap sikerül egészségesen élnem. Ez a mai napom is ilyen ügyes nap volt, és tudom, eljutok arra a szintre, amikor végleg le fogok tudni számolni azokkal az ételekkel, amik mérgezik a testemet. Eljutok oda, ahol az említett kislány tart, hogy vissza tudom majd utasítani a csokoládét, a süteményt, mert a brokkoli sokkal jobban fog ízleni. :)
A mai motiváló mondatunk éppen ezért a következő:
Az étel lehet a gyógyszerünk is, de lehet méreg is a számunkra.
