Nem szeretném, ha elszaladna velem a ló, így tervezni is csak módjával tervezek. Mivel jobban átgondoltam azt, hogy milyen, ha valaki 40-50 kilókat fogy (akármennyi idő alatt), ezért jobban magamba fordultam és átgondoltam a céljaimat.
A nagy súlyleadás hatalmas kihívás a szervezet számára. Nem tudja mi van, miért kell ennek megtörténnie, mikor eddig milyen jól megvolt 40-50 kiló plusz felesleggel. De ez csak a látszat. A szervezetem is küzd a maga módján, hogy egy egészséges testben éljek, én viszont lehet, hogy túl gyors tempót diktálok neki. Mindenki örül, ha leadja a sok zsírsejtet magáról.
Elgondolkoztam a dolgon, és mivel még az ideális súlyomig legalább 30-35 kg-ot kellene fogynom, és ezt a 15-16 kg súlyt is milyen nehezen adtam le, ami eddig összesen lement, arra a döntésre jutottam, hogy a tervem most csak csupán a 80 kiló elérése (bármennyi idő alatt). Emlékszem, 80 kilósan azért elég jól éreztem magam, amikor annyi voltam. Ez akkor csak 15-17 kiló súly leadása lenne most a közeljövőben.
Nincs most olyan, hogy mi is az álomsúlyom. Most az van, hogy ésszel gondolkodom. Hízni sem volt jó, és most fogyni sem a legboldogabb pillanatok közé tartozik, mivel tudom, hogy a szervezetem küzd nap mint nap azért, hogy megtartsa azt, ahogy most létezem. Neki most ez jó, mert megszokta, és semmilyen változást nem szeretne beiktatni az életembe. Kivéve a mozgást, mert arra mindig szüksége van.
Úgy döntöttem, ha sikerülne elérnem a 80 kilót, kicsit várok majd, hogy a testem kiélvezze ezt az állapotot, és csak később folytatnám, ha folytatnám a fogyást tovább. Megtanultam már kicsit türelmes is lenni, és nem csak az én kizárólagos akaratomat teljesíteni.
Tehát gyakorlatilag megfeleztem most a fennmaradó 30 kg fogyást, és felbontottam 15-15 kiló fogyogatásra, kb.
Várok türelmesen, amíg elérem a 80 kg-ot, majd próbálom tartani ezt a súlyt, mert az is elég melós dolog lesz. Nem siettetek semmit, úgy étkezem, ahogy itt a lányomnál megtanultam (amit nem is olyan nehéz elsajátítani), és nem ijedek meg, ha egy-két kiló visszalopódzik. Tudom, hogy jól étkezem, és ha lesz módom a mozgásra, az csak hab lesz a tortán.
Muszáj józanul gondolkodnom, mert különben ha gyorsan lefogyok, csak egy lógó bőrű ráncos, de vékony alkatú ember válna belőlem. Ezt nagyon nem szeretném, és óva intek mindenkit a túl gyors fogyástól, ha az több, mint 30 kg.
Ez most a haditervem, és szerintem eléggé toleráns önmagammal szemben. Már tegnap, amikor sétáltam, azért nagyon örültem, hogy a derékövemet két gomblyukkal beljebb lehetett összekapcsolni. Ezek a sikerek előre visznek az utamon. Gondold el te is, hogy megéri-e túl gyorsan nagyon-nagy súlytól megszabadulni? Biztosan nem éri meg, és nem csak azok miatt, amit az imént leírtam, hanem számos más ok miatt is. (pl. elmegy a jókedvünk az örökös fogyózástól; undokok is lehetünk, mert másnak sikerül, nekünk nem; ezért számos barátunk eltávolodhat tőlünk; és lehet, nincs is meg még a kellő kitartásunk ehhez, stb.).
Okosan csak az tud fogyózni, aki számot vet a kilátásaival, a lehetőségeivel, és számba veszi, hogy jelenleg ő mire is képes a cél érdekében.
A mai motiváló mondatunk a következő:
"Ne félj feladni a jót a nagyszerűért." (John D. Rockefeller)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen! :)
