94.5 kiló vagyok most, de lelassítom a tempót, bár nem is fogyok szélvész tempóban, de mindenképpen, ha a saját érdekemet nézem, feltétlenül így lesz helyes. Nem szeretnék nagyon gyors tempót diktálni, egyrészt én sem bírom követni, másrészt szerintem nem jó ez a szervezetemnek sem.
Szép lassan, nyugisabb iramra váltok. Mindennap törődöm a fogyásommal, figyelek a diétámra, de semmiképpen nem helyes, ha nagyon belefeszülök és izomból, görcsösen fogyogatnék. Élvezni szeretném magát a folyamatot, mert mindenhol csak azt olvasom, hogy "már nem bírom tovább", és nem akarok én is ebbe a csapdába beleesni. Nem baj, ha nem fogyok le egy év alatt 40 kilót, az sem baj, ha félév alatt nem fogyok 10 kilót, inkább azt tervezem most magamnak, hogy maximum egy kilót fogyhatok le egy hónap alatt. Persze ez nem kívánságműsor, és nem fogok pont egy kilót havonta fogyni és nem többet, hanem ez úgy fog kinézni, hogy mindig visszajön egyik-másik nap egy-két kiló, amivel ugye meg kell küzdenem, hogy az ne menjen feljebb, mert ha egy bizonyos sávban mozgok, akkor az talán már maradandó fogyás lesz. Gondolom én! Persze, lehet, hogy ez sincs így, csak én gondolom, de azt tudom, hogy valamennyire arányosan fogyogatunk. De még ezt sem tartom teljesen valószínűnek, mert mellből én sokkal többet fogyok, mint máshonnan, és ez a jojózásnak tudható be, szerintem. Az biztos, hogy nem kívánhatjuk, hogy most ezen a napon csak a fenékből vagy a combból fogyjunk le, ez mind attól függ, hogy mennyit mozgunk, hogyan étkezünk, kiegyensúlyozottak vagyunk-e vagy sem. Szóval, a lényeg, hogy azért nagyrészt arányosan fogyogatunk, ha kellően figyelni tudunk mindenre. Itt megint az jön, hogy mindenre senki sem tud egyszerre figyelni, és ez így is van, de szép sorban ki lehet alakítani bizonyos szokásokat, amik segítenek nekünk ebben.
Lassítok, mert a bőröm nem tudja követni a hirtelen fogyást, és megereszkedik, ráncossá válik, és a hirtelen fogyás nálam mindig visszahozta a falásrohamot. Most ott tartok, hogy nem is tudom, mikor ettem utoljára csokoládét, mert kezdek leszokni róla. Így, hogy nem eszem csokit, egy idő óta nem is kívánom, nem érdekel a téma, nincsen ezért falásrohamom estefelé. És, nincsenek éjszakai zabálások nálam, ami mindig visszarángatott a rossz életvitelhez. Le kell lassítanom, illetve hagynom kell, hogy a szervezetem önmaga állítsa be az optimális súlyomat, mert azt azért érezni fogom, ha jól érzem magam ugye a bőrömben. És ez a cél, hogy minden egyes nap úgy keljek fel és úgy menjek aludni, hogy meg legyek elégedve az egész napommal, beleértve a diétámat is, a fogyást is. Élvezzük a fogyókúrát! Erre kell minden áldott nap törekedni. Ha ez nincs így, akkor még ha le is fogyunk mondjuk 10 kilót félév alatt, az nagyon gyorsan vissza fog vándorolni. Ezt tapasztalatból tudom, nálam már évek óta ez ment. Most ezért arra törekszem, hogy ne izgasson a diétázás, ne legyek emiatt stresszes, nem baj, ha egy nap épp nem fogyok hanem hízok valamennyit, mert tudom, hogy okosan tervezek és már egyre kevesebbszer fordul elő, hogy egészségtelen ételt eszem. Még a mennyiséggel akadnak problémáim, tényleg oda kell figyelnem arra, hogy ne egy jó nagy tányér rakott krumplit egyek meg, csak a felét. A gyomrunk úgyis jelez, ha már eleget ettünk. Nem kell még külön rálapátolnunk még egy merőkanál levest a tányérunkra, oda kell figyelni a mértékre mindenképpen.
Lehet, hogy már mindent leírtam én is ebben a blogban a fogyással kapcsolatban, legalábbis amit én tudok róla, de mindig visszajön egy-két dolog, amire figyelnünk kell, épp azért, mert egyszerre nem tudunk mindent megvalósítani, és nem is ez a cél. Az a cél, hogy kialakuljon egy olyan súlyunk, amivel mi is elégedettek vagyunk és ami megfelel a testalkatunknak is. Én például 158 cm magas vagyok, ehhez nyilván nem passzol semmiképpen a 94-95 kg sem, de még a 80 kiló is sok, meg a 70 kiló is. Nekem 60 kg-nak kellene lennem, mint ahogy voltam is ennyi egészen 45 éves koromig. Csak nem figyeltem oda akkor a jelekre, amikre figyelnem kellett volna, elhanyagoltam magam, és ebből kifolyólag jó sok plusz kilót szedtem fel magamra. De sosem késő odafigyelni, és az a jó, ha ez még időben történik, amíg még egészségesek vagyunk. Szóval, csak ügyesen, csak okosan, én félgőzzel haladok most, meglátjuk, hogy így mire jutok! :)
