Ma este már 97.8 kilót mértem, igaz utána még vacsoráztam, de mindenképpen dícséretes, hogy lefelé megy a súlyom. Nem tudom, hogy reggel tart-e ebből a jó szériából, holnap csak torna lesz itthon, mert nőnap lesz, valami finomat kellene sütnöm, így a gyaloglás kimarad. De mindenképpen látható, hogy ha beiktatjuk a mozgást, és komolyan vesszük az étrendet is, jelentős változások következnek be, mégpedig azonnal.
Kicsit fáradt vagyok, mert a mai gyaloglás késő délutánra esett, nem szoktam még hozzá. Nem is tudom, mikor voltam mostanában 98 kiló alatt. Jókedvem is van, mert boldogsághormonok szabadulnak fel, amiért ilyen jól teljesítettem két nap alatt. Nem tudok még intenzíven gyalogolni, de úgy látszik, nem is ez a lényeg, hanem az elszántság, az elhatározás és az akarat, hogy képes vagyok megcsinálni, amibe belekezdek.
Most nem szabad abbahagyni, tényleg a rendszerességen van a hangsúly. Ma reggel 20 percet tornáztam is, ezt azt hiszem, mindennap tudom követni. A gyaloglással lehetnek gondok, de csak az, hogy merrefelé is sétáljak, hiszen nem akarok mindig ugyanarra menni. Van egy izgalmas kihívás. Van nálunk egy híd, és arra gyalog sok-sok lépcső vezet. A titkos célom, hogy meg tudjam hódítani ezt a hidat, és fel tudjak menni a lépcsőkön, és végig tudjak menni a hídon.
Ma kevesebbet is ettem, ezért vacsoráztam későbben. El kellett mennem itthonról, és ilyenkor én alig eszem valamit, nehogy útközben baj legyen. Ezért mértem este, mikor visszajöttem 97.8 kilót. Viszont olyan szomjas és éhes voltam, hogy muszáj volt ennem valamit. Remélem, hogy a mérlegem ezért nem haragszik meg rám, és holnap reggel is 98 kg alatt tudok lenni.
Mindebből az a tanulság, hogy csak elkezdeni nehéz valamit, ha belelendülünk, akkor mindjárt van eredménye a fáradozásunknak. :)
