Különös figyelemmel kezelem az éhséget, mint ami elválaszthatatlan a mindennapjaimtól. Közben ugye előfordulnak sóvárgások is egyes ételek felé, amit vagy tudunk befolyásolni, vagy sem.
Plusz még ráadásnak itt volt nekem jó pár nap, ami egy kicsit felizgatott. Kezdem ezzel. Már jó ideje volt beutalóm a laborba, vérvételre. Nem mertem elmenni, mert mindig túlettem magam, és főleg a cukorérték miatt aggódtam, hogy milyen lesz. Tegnap végül elmentem, és a gyanúm beigazolódott, 6,77 volt a cukorérték, ami eddig még ilyen magas nem volt, és ez ugye nincs is a normál tartományban. Nagyon izgultam, hogy mit fog mondani a háziorvos, elküld esetleg később terheléses vércukor mérésre, alig vártam a mai napot. Végül minden jól sült el, mert csak megjegyezte, hogy kicsit magasabb az érték, de sem gyógyszert nem kaptam, sem külön diétát nem javasolt. No, ez volt az a legnagyobb trauma, amit átéltem mostanában, és ami kijózanított. Tegnap egész nap azon idegeskedtem, hogy már cukorbeteg vagyok. Ettől én nagyon félek, mert mindig a határon mozog a cukorértékem, és ezért azonnali döntést hoztam. Nincs semmilyen csokoládé és társai, meg eszegetés olyan időben, amikor nincs itt az ideje. Elő is szedtem a salátás könyveket, és mától minden étkezéshez lesz valamilyen egyszerű saláta, nincs semmilyen kifogás erre nézve. Csináltam is, és nagyon finom lett. Eddig azt gondoltam, hogy nincs miből csinálnom salátát, nincs elég alapanyag hozzá itthon. De olyan egyszerű saláták is léteznek, ami csak pár összetevőből áll, mégis jól fogok lakni tőlük, még akkor is, ha csak önmagában eszem őket. Vagyis, hál' istennek történt valami, ami döntést szült, pluszban még a csokoládéról is lemondok. Tudom, hogy kívánom még a csokoládét, de azt is tudom, hogy már nem fogom megenni. Előttem van a kép, ahogy eszem, falom a csokit még akkor is, mikor már nem ízlik, de tömöm magamba a falásroham miatt. Nincs már csoki, helyette van finom saláta, egy rossz szokást felcseréltem egy jóra. :) Mégegyszer olyan izgalmakat nem szeretnék átélni, mint amikor most megpillantottam a laborleletemet!
Ugye mindennap jó párszor megéhezünk, éhséget érzünk. Ha nem eszünk, csak még jobban éhesebbek leszünk. De ha ilyenkor rossz ételeket eszünk, az duplán rossz. Először is nem kedvezünk vele a szervezetünknek, másodszor meg kitöltjük a gyomrunkat étellel, silány étellel, ami nem enged teret már a jó ételeknek, mert hiszen jóllakunk rossz minőségű ennivalóval. Ha még a rossz ételekre ennénk pluszban, akkor csak a pocakunk nőne meg jó nagyra, de semmi jót nem tudtunk csinálni magunknak. Van, amikor sóvárgunk egy-egy étel után, én ugye a csokoládé után. Ha volt részed hasonló izgalmakban, mint nekem most a cukorérték miatt, akkor emlékeztesd magad, hogy több ilyent nem szeretnél átélni. Nem kell a felesleges feszültség, csak rossz kedved lesz tőle, és kivédhető egy nemkívánatos betegség, ha teszünk érte. Nem mindegy mit eszünk meg, és nem mindegy mit kívánunk megenni. Különbséget kell tenni köztük és szét kell tudni választani a kettőt. Mindig éhesek leszünk olykor-olykor, de ez nem elég indok arra, hogy ártsunk magunknak. Előbb kell gondolkodni, azután cselekedni.
A mai motiváló mondatunk a következő:
Ne hidd, hogy nem vagy képes megváltoztatni magad körül az eseményeket! Mindig te döntesz! :)
