Hát, itt az este megint, olyan hamar telnek a napok, hogy észre sem vesszük. Egy-két specialitást muszáj kipróbálnunk, így ma délben olyan extra adag krumplis lángost ettünk, ami mindenféle jósággal meg volt pakolva. Itthon ettük, egy kiváló lángososnál vettük.
Amikor ebédkor elkezdtem enni ezt a fantasztikusan jól kinéző lángost, olyan hatalmas méretűnek tűnt (mert az is volt), és elhatároztam, hogy mégiscsak vigyázok valamennyire a súlyomra, és vacsira gondoltam a másik felét megenni. De olyan elképesztően finom volt, régen is ettem lángost, és azzal a kezdő lendülettel, ami megvolt az elején, bedúrtam az egész hatalmas mennyiséget. Mást egy jó ideig (vacsoráig) nem is tudtam enni. Úgyhogy a vacsora erőleves volt, ami még soknak is bizonyult, mert még tartott a lángos utóhatása. Kellenek az ilyen élmények is néhanapján. :)
De lángos ide vagy oda, egészen jól tűröm, hogy hetente lesz súlymérés. Nem izgat, nem is gondolok rá. De kajára sem gondolok úgy, hogy most felfalnék egy egész oroszlánt vagy bármit is. Nem vagyok éhes sohasem, pedig tényleg csak 3x eszünk egy nap. És nem mindig ilyen óriás méretű lángosokat eszünk, de elég változatos az étkezésünk. Erre a lányom vigyáz, én pl. reggelire mindig zabkását ennék szívem szerint, de hát, legyen! Fő a változatosság!
Jó nagyot sétáltunk megint, már kezdem kiismerni magam a környéken, és szép idő is volt, jó is volt a kedvünk, el sem fáradtunk, de hamar eljött az este. Most nem tervezgetek, illetve nem én tervezgetek, követem az utasításokat, szót fogadok, és élvezem a városi zajokat. Egészen más zajok vannak itt, mint otthon, ehhez is hozzá kellett szoknom. Ez ment a legkönnyebben.
Hogy miért is szokunk meg egy dolgot olyan hosszú időt igénybe véve, nem tudom. Azt mondják, legalább jó pár hét kell, mire egy klassz kis szokás kialakul bennünk, amikor már elmondhatjuk magunkról, hogy az a mi részünk, és szinte automatikusan hajtunk végre cselekedeteket. Azt nem tudom, csak sejtem, hogy ha nem gyakoroljuk elégszer a kívánt szokásunkat, akkor el is veszíthetjük, mert elfelejtjük, nem rögzül a fejünkben. Úgyhogy most egy tipikus, szabályos életmódváltás kellős közepén vagyok, amíg itt vagyok a lányomnál. És ez már nagy-nagy örömmel tölt el. :)
Az igazi életmódváltás sem zár ki bizonyos ételeket a menünkből, az a jó, ha szakaszosan, folyamatosan történik mindez. Olyan élvezet részt venni benne, átélni, pedig csupán bő egy hét telt el azóta, mióta itt vagyok vendégségben. Sokat kell beszélni olyan emberekkel, akik már benne vannak az életmódváltásban, együtt lenni velük, kikérdezni őket, mit csinálnak másképp, mint mi. Azután át kell tudnunk venni a tapasztalatokat, és a magunkévá kell tudni tenni. Később, egyedül kell tudnunk boldogulni. No, itt még nem tartok, csak majd ha hazamegyek. Rettentő jókat alszom, persze lehet, hogy jövő héten kedden megint mászkálni fogok éjjel, mert a szerda az a mérlegelésé. :)
Lassan megyünk aludni, talán lesz alkalmam több bejegyzést írni még, de a pici baba már nagyon türelmetlenül várja, hogy végre világra jöjjön, úgyhogy most már bármikor bármi megtörténhet.
A ma esti motiváló mondatunk a következő lehetne:
Bármibe is kezdesz, tudd, hogy mindhez megvan benned az erő. Bármit meg tudsz valósítani, amit meg mersz álmodni magadnak! :)
Hallgass meg egy dalt, s álmodj szépeket! :)
