Most már elkönyvelhetem, hogy 94 kiló vagyok, már napok óta ennyit mérek. Nem foglalkozom a fogyás problémájával, amíg itt vagyok, majd másképp nézem, ha edzeni is fogok.
Az biztos, hogy úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, egészen más felfogásban látok már bizonyos dolgokat, és ez remélem, megmarad a számomra. Sőt! Most már a cél a fejlődés minden szinten, minden téren. Amit csak lehet, azt fokozom majd, többet adok bele a napjaimba, mint eddig. Tulajdonképpen egy jó kis nyaralásnak foghatom fel, azt, amíg itt voltam, de rengeteg mindent tanultam, amit kamatoztatni szeretnék otthon is.
Sokkal türelmesebb lettem, figyelmesebb, és nem sértődök meg mindenen ( ez nagyon rossz szokásom volt). Olyan szokásokat vettem fel, amin én is csodálkozom, rendszeretőbb lettem, és segítőkészebb is. Persze segíteni jöttem ide, de az elején még a makacsságomat is le kellett tudnom győzni. Hál' Istennek sikerült ez is, és ugye az étkezési szokások kialakítása az nagy hatással volt rám. Otthon nagyon rendetlen voltam, széjjel hagytam a dolgaimat, itt megtanultam, hogy mindent mindig elmosogatok magam után még akkor is, ha főzök. Sokkal jobb módszer, mint felhalmozni a mosatlant. Van mosogatógép itt, de ez a magunk után elmosogatunk hogy ne legyen rumli, ez jó szokás. Persze amikor a főbb edények összegyűltek, azok mentek a mosogatógépbe, így esténként azt mindig elindítottuk, reggelre meg várt a tiszta edény. Úgyhogy sikerült rendet is tanulnom. De amikor a pici baba engedte, tudtunk pihenni is. Klassz két és fél hónap lesz az itt töltött idő, köszönettel tartozom a lányomnak ezért.
Megtanultam virágot locsolni, otthon nem én kezelem őket, így kicsit oda kellett figyelni, mikor is szabad egy orchideát megöntözni, de már megy ez is. Megtanultam, hogy nem kell mindig ugye a számítógép mellett ülni, más dolgok is szépen lekötik a figyelmemet. Megtanultam, hogy ne magamat tegyem az első helyre, vannak fontosabb dolgok, amikkel törődnöm kell. Rengeteg mindent írtam össze, hogy mi lesz, ha hazamegyek.
Már mérleggel álmodtam az éjjel, ez már nem normális, szerintem. Azt álmodtam, hogy elromlott, és nem tudtam lemérni a súlyomat. Borzasztóan ki voltam akadva, de szerencsére csak ennyi, amire emlékszem az álomból. De ez a való életben is így volt otthon, ha lemerült az elem a mérlegben, és nem tudtam kicserélni, borzasztóan ideges lettem. Hülyeség, de így volt. Ilyenek miatt nem szabad mérgelődni. No, meg másért sem.
A mai motiváló mondatunk a következő:
Figyeld mindig, hogy miből tanulhatsz a magad számára. Mindig van egy apró momentum, ami figyelmeztet téged erre, ezt kell észrevenned. :)
ui.:- "Ne bánd a múltat, csak tanulj belőle." (Ben Ipock)
