Közeledek a 94 kilóhoz, ez nem baj, sőt, inkább legyek a célsúlyom alatt mindig, mint fölötte. Körülbelül ilyen súlyokat mérek mostanában, voltam 93 kg is nemrég, úgyhogy csak jó az, amit beterveztem magamnak, a havi egy kiló fogyás, de az tartós legyen, maradandó súlyleadás. Szuper! :) Csak így tovább! :)
Vajon mi lehet, amit ki lehetne még találni, hogy ne hízzam vissza a leadott kilókat? Mert mindig ki kell találni valamit, különben ha kicsit is eltérünk az étrendünktől vagy nem edzünk eleget, vagy túl stresszesek vagyunk, mindenképpen visszavándorolnak a leadott kilók. Ezt mindenki tapasztalhatta már, aki valaha leadott több, mint 8-10 kilót. Nem kell ugye sok idő, és ugyanott találjuk magunkat, ahol voltunk, vagy még rosszabb helyzetben. Példa rá az én 113-114 kg-os súlyom, amit most már nagyon szégyellek, nem is tudom, hogyan tudtam olyan súllyal az én magasságommal (158 cm) létezni?!!! Így utólag nagyon haragszom ezért magamra, de valami volt akkor is, olyan sok túlsúllyal, ami megálljt parancsolt, ami nem engedte azt, hogy tovább hízzak. Például már nem fértem bele az itthonlévő ruháimba, nem tudtam kimozdulni a lakásból egy ideig. De elhatároztam, hogy igen!, elég volt!, nem veszek több nagyobb méretű ruhát magamnak. Az, hogy itthon kellett kuksolnom azért, mert elhíztam, igencsak gondolkodóba ejtett, és akkor határoztam el, hogy soha többé nem leszek 100 kilón felül. De azt, hogy hogyan is fogok majd lefogyni 100 kiló alá, azt nem tudtam akkor, csak próbálkoztam. De az, hogy újra és újra próbálkoztam, az azért arra jó volt, hogy kis sikerélményeket érjek el magamnak. Kell valami ugye nekünk minden reggel, ami ki tud ugrasztani az ágyból, hogy megtegyük az aznapi feladatainkat. Ugyanígy kell valami, ami nem engedi, hogy egy bizonyos súlynál többek legyünk, figyeljünk magunkra, és igen, próbálkozzunk annyiszor, ahányszor csak kell. Itt van a baj, hogy nem vesszük egy idő után a fáradságot, és nem folytatjuk onnan, ahol megrekedtünk, inkább éljük megint a túlsúlyos kis életünket. Pedig számtalan helyen olvashatjuk, hogy - ne add fel! -, kezdd újra! -, a te érdeked, nem másé! Mégis inkább megesszük a tábla csokit és inkább felhagyunk a mozgással, minthogy próbálkoznánk újra meg újra. Az ismétlés, a gyakorlás, az újrapróbálkozás, meg egy kis elszántság azért meghozza a maga jutalmát, hidd el! Sok éve írom ezt a blogot, ha visszaolvasol, láthatod, milyen sokféle módon próbálkoztam én is. És csak most tarok ott fejben, hogy tudom, nem szabad megállni, mindig menni kell előre, mindig csak előre, és egyszer csak meg fogom érteni, hogy nem a hirtelen fogyás a jó, hanem a lassú és hosszú távú megoldás.
Na, de mit találjunk ki most, hogy itt tartunk, ahol most én vagyok? Mindig kell ösztönzőerő, ami előrevisz az úton. Ez bármi lehet az adott pillanatban és mindenkinél más és más lehet. Én most azt találtam ki, hogy mindig visszatérek az alapokhoz. 113 kilósan nem tudtam edzeni, mozogni. Visszagondoltam most arra, hogy mit kellett volna csinálnom akkor, hogy előrébb jussak? És oda jutottam, hogy akkor is mozognom kellett volna úgy, ahogy az akkor tőlem kitelt volna. Ez lett volna ugye az alap. És! Most eszembe jutott, hogy ha gyalogolni nem is tudtam akkor, de széken ülve tornázhattam volna. Most pont ide tértem vissza, hogy megvettem egy olyan DVD-t, amit úgy hívnak, hogy "Lusta Torna". Ezt kizárólag azoknak készítették, akik nem tudnak gyalogolni, tornázni, vagy akik nem hajlandók mozogni semmit. Széken ülő gyakorlatok vannak benne, és orvosi tanácsok is vannak hozzá, ami ugye nem egy hátrány, ha tornázunk, vagy mozgunk valamit. Ezt találtam ki, így fogok edzeni most egy ideig, kipróbálom. De azért kitaláltam azt is, hogyha tudok majd mozogni, akkor legyen olyan DVD is itthon, amit tudok majd követni. Úgyhogy jól bespájzoltam DVD-kből, szinte minden súlytípusra van már egy-egy jó kis tornám. :) Szupppiii! :) Az alapok után lehet csak tovább építkezni. Amíg nem érzed magadban az erőt a mozgáshoz, ne is erőltesd a nehéz gyakorlatokat, de mozogni muszáj, ezt tapasztalatból írom, mert a mozgáshiány egy olyan drasztikus izomleépüléssel jár, amit azt hiszem nem szeretnél te sem, én sem, meg senki sem. Úgyhogy az étrend mellett a mozgással is törődni kell, bármilyen súlyúak is vagyunk. Én azt eszem, amit szeretek. Próbáltam másképpen étkezni, betartani diétákat. Nem ment! Ezért mindig oda lyukadtam ki, hogy jól van, eszem azt, amit szeretek, de kisebb adagban, és egy valamit azért tudtam változtatni, a csokoládét már száműztem az életemből. Nem végleg, mert a karácsonyi szaloncukorból meg amit kapok ajándékba csokoládét, abból azért eszek, de már tudom a mértéket, és nem alakul ki falásroham. Ha olvasod a blogot, láthatod, hogy mennyit küszködtem vele. Nem szabad a csokit sem végleg megvonni magunktól, meg semmit amit szeretünk, mert épp ez indítja be a falásrohamot éjjel, de lehet, nappal is. Írd össze miket szeretsz enni, és ezek közül edd azokat inkább, amik közelebb vannak az egészséges étkezéshez. Biztosan van sok ilyen azok között, amiket szeretsz enni. És, aludd ki magad rendesen! Ez szabály! Én azóta nem mérek 100 kilókat, amióta rendeződött az alvásritmusom. Éjszakánként is fent voltam sokszor, és ugye a csokoládé tartotta nyitva a szemem, mert különben már régen elaludtam volna. De eldöntöttem, hogy jól kialszom magam minden egyes nap, akkor nem leszek emiatt stresszes, mert a kialvatlanság a stressz okozója, és a stressz az borzasztóan tud hizlalni, ez tapasztalat, és nagyon nagy igazság. Szóval fogyogassál csak szép lassú ritmusban, ehetsz amit szeretnél, de mozogj eleget és aludd ki magad rendesen! Ha ezeket kezded betartani, tuti, hogy jó ütemben fogsz majd fogyni. És, még valami! Mindennap foglalkozz a fogyásoddal egy-két órát, amikor átgondolod, hogy hol hibázol és miben vagy jó például. Sok mindenre fény fog derülni, majd meglátod! :) Csak ne hagyd abba a próbálkozást sohasem! :)
Hallgass meg egy dalt, hogy jobb kedved legyen a tervezgetéshez! :)
