Hát, ezért ültem ide a számítógéphez. Késő van, aludni kellene már, de iszonyúan éhes vagyok. Már-már megettem egy csokis jégkrémet, de inkább választottam, hogy írok a blogba. Valahogyan csak le lehet győzni ezt az én édességmániámat végre. Csak az első hét a nehezebb része a dolognak. Itt van a képen a mérleg, ez ösztönzött arra, hogy megmérjem magam most este is, és ezért nem ettem meg a jégkrémet (még!). Mert 97.5 kilót mutatott a mérleg mutatója. :(((
Korog a gyomrom. Tudom, ha aludni mennék jobb lenne, de ki szeretném várni, mi lesz, ha tudok tűrni. Ha tudom tűrni az éhséget. Mint a kis Vuk. Nem egy stabil a személymérlegem, bár méri a testzsírszázalékot, stb.-t, vagy ennyire ingadozik a súlyom. Annak örülök, hogy már nem látom a 98 kilót a mérlegen, és ezért is kell kitartani. A centimétert mindig is jobb mércének tartottam, ha kb. mindig ugyanazon a ponton mérem a paramétereket. A centi is csal, főleg, ha én is úgy szeretném, ezért még mindig a legbiztosabb, ha a kedvenc szűk nadrágunkat vesszük fel. Azt, amibe még épp beleférünk, de nagyon kényelmetlenül éreznénk magunkat, ha társaságba kellene menni benne.
Nézem a képet. 100 kg voltam, és de jó lenne már 70 kilósnak lenni. Én hibáztam tavaly az ünnepek alatt, mert engedtem, hogy felhízzak plusz 10 kilót. Amilyen gyorsan felszedtem, olyan nehezen küzdök vele most. A minap voltam a városban, és mivel csak szűk pólóim vannak, mert mindet kihíztam és nem vettem bővebbeket, kénytelen voltam a szűk pólóban végigmenni az utcákon. Olyan rossz érzés volt már a készülődés is, mert nadrágom csak egy van, ami most jó rám, és az egy téli vastag farmer. Már itthon leizzadtam mire elkészültem az induláshoz, ráadásul nagyon meleg volt kint a városban is. Egy 20-20 perces séta után mégis csak 30 deka ment le rólam, de ennek úgy örültem, hogy madarat lehetett volna fogatni velem.
Mindezt azért írom, mert ahogy írok, folyamatosan szűnik az éhségem a jégkrém iránt, és csak javasolni tudom ezt a módszert arra (mármint az írást), hogy elterelhessük a falási rohamunkat. Végül mi győzhetünk, és ha arra gondolok, hogy reggel 96-ossal fog kezdődni a súlyom, akkor már megérte, hogy írni kezdtem. Már nem csábít annyira a dolog. Tudom milyen az íze, mert már ettem, és a pillanatnyi örömért vagy nyugalomért, amit kaphatok ha megeszek egy jégkrémet, nem éri meg felcserélni azt az örömöt, amit majd holnap fogok érezni, ha megmérem magam. Próbáld ki ezt a stratégiát. :) Írj, írj és írj, addig, míg szűnik az éhséged. De mást is kitalálhatsz, a lényeg, hogy élvezd amit csinálsz. Hidd el, hogy nagyon küzdöttem most kb. 30 percig, míg írtam a blogba. De már tudom, hogy nem fogom megenni azt a bizonyos csokis jégkrémet. Szuper! :)))
Küldök egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)
ui.: 1 db paradicsomot megettem (10 perccel az írás után), mert valamit muszáj volt ennem, de ennek a kalóriaértéke nincs 30 kcal, és még belefért az 1000 kalóriába, amit egy nap eszem. :))) Így már biztos, hogy kibirom reggelig.
