99.2 kg vagyok most este, és mára már nincs több evés. Csináltam magamnak egy másik táblázatot, ahol napi 20 dkg fogyást terveztem be. Szépen leírtam napi szinten, hogy melyik nap hány kilósnak kellene lennem. A család itthon azt mondja, hogy - papíron jó vagyok, de már meg kellene mutatni, hogy mit tudok letenni az asztalra fogyás terén. Ha így haladok, és éjszaka is fogok enni folyamatosan, akkor pár év múlva elérem akár a 120-130 kg-ot is. - A jótanács az volt, hogy nézzek tükörbe, és meg fogom látni a valóságot, azt, hogy már most milyen kövér vagyok.
Ma tornáztam fél órát, de ez mindennapos kell, hogy legyen. Megpróbáltam a lehetetlent. Igen, próbáltam ruhát is, és rájöttem, hogy mindet kihíztam. Ami rám jön, az pedig olyan nevetségesen áll rajtam (feszül, kidudorodik a zsírréteg át a ruhán), hogy én magam is elszörnyülködtem, amikor tényleg a tükörbe néztem. Próbáltam csinosan felöltözni, de nem sikerült. Ha ez nem elég ösztönzés a fogyókúrára, akkor semmi. Próbáld ki te is. Akármennyi a súlyod, ha túlsúllyal küzdesz, csak akkor tudsz csinosan felöltözni, ha kicsit lazább ruhákat veszel fel, mint amit eddig viseltél. Ma elhatároztam, hogy mindennap tartok egy 10 perces ruhapróbát, illetve megkísérlek csinosan felöltözni, és ha a végeredmény rossz, akkor minden étkezésnél nagyon figyelnem kell. És tornázni kell. Mégha csak egy csekély részét képezi is a fogyókúrának, segít az önbizalomnövelésben, és jobb kedvre derít. Egyelőre nem szívesen tornázom, mert nem esik jól, hiszen az erőnlétemmel van a baj. De ha kibírom 30 percig egyfolytában a tornát, utána sokkal jobb a közérzetem, és ezt kell alapul venni, erre kell gondolni mindig mikor elkezdem az edzést.
Akárhogy igyekszem, be kell látnom, hogy 100 kilósan nem lehetek csinos. Ez tény. Szépen fel lehet öltözni, de nem szép látvány, ha gurulok a sok zsírtól, és ezt azt hiszem, hogy semmilyen ruha nem tudja eltakarni. És akkor ráadásnak itt van a tudat, ami mindig arra emlékeztet, hogy már jó pár éve nem tudok önmagammal megbarátkozni. Ezért ma este különösen figyelem a falásrohamomat, mert be kell valljam, ez még mindig nem szűnt meg. Ki kell bírni reggelig. Ettem már ma annyit, hogy nem fogok reggelig éhenhalni. Egy kis kényelmetlen éhségérzetet pedig ki kell tudni bírni, el kell tudni viselni. Ráadásul a szervezetnek nem is jó, ha este telepakoljuk mindenféle rossz minőségű étellel.
Ez a napi 20 dkg fogyás nem tudom, hogy kivitelezhető-e, azért csináltam, mert augusztusig mindenképpen jelentős változást szeretnék elérni, és valamivel biztatni kell magamat. Ha bejönne, épp a 62 kg-os súlynál tartanék augusztus 31-én. Ez ugye megint a papíron való elmélkedés. Itt az ideje valamit a gyakorlatban is megmutatni magamból.
Soha ne add fel amit elhatároztál, főleg ha fogyókúráról van szó! Még le sem fogytam, de már azon idegeskedem, mi lesz ha visszahízom majd?! Nem szabad csak egy napra fókuszálni, és azt az egy napot tisztességesen végigcsinálni ugyanúgy az étkezés, mint a mozgás szintjén. Mozogni is elég lenne 20-30 percet naponta, ha az rendszeres lenne.
Mindennap törődj magaddal te is, szívleld meg a tapasztalatokat, és tarts ki mindvégig. :)
