Formálódom, igaz, nem éppen a súlyommal kapcsolatban, hanem tudatilag. Mindig is lesznek olyan periódusok az életemben, amikor valami nem megy, megakad, de már tudom hová kell visszatérnem, és honnan kell tovább folytatnom azt, amibe belevágtam, a fogyóba.
Nincs mit szépíteni az utóbbi napok hozzáállásán, vissza is vándoroltak kilók, de ezt ugyanúgy vállalni kell tudni, mint a nagy fogyásokat, már ha bekövetkezik ilyesmi. Megint 100 kiló körül mozgok, a húsvétot nem nekem találták ki étkezés szempontjából. Sőt, be kell vallanom, az összes ünnepet nem nekem találták ki, ahol megjelennek cukros sütik, meg egyéb csábító nyalánkságok. Ilyen vagyok, mindig elcsábulok, de tudom már, hogy hová kell visszatérnem, és honnan kell megint újra folytatnom. És ez jó, mert ez a tudatos változás már, nem rekedek meg a holtpontokon sokáig, folytatom a diétát, mintha mi sem történt volna. Szebb lenne, ha ki tudtam volna tartani, de be kell látnom, hogy én ilyen elcsábulós fajta vagyok, kevés türelemmel és kevés akaraterővel. Hiába is szeretném szépíteni, nincs mit, de tudom már hogy milyen alapok kellenek nekem ahhoz, hogy újból el tudjak indulni. Egyszerűen az agyam ráfókuszál mindig amikor letérek az útról, hogy mit is kell megkeresnem, mit is kell újraolvasnom ahhoz, hogy megint újult erővel csináljam a diétámat. Bárki bármit is mond, kellenek a mankók az ember életében, ha egyszer fogyózásnak adja a fejét. Kellenek olyan holtbiztos pontok, amikhez vissza tudunk térni, amikor letérünk a helyes útról. Aki kitartóan ki tudott tartani az egész diétázása alatt, az vagy nem ismeri be, hogy voltak gyengébb napjai, vagy olyan akaraterővel rendelkezik, ami dicséretes, és irigylésre méltó. Én nekem nincs és azt hiszem sohasem lesz annyi energiám, hogy 20-30-40 kilókat csakúgy hirtelen felindulásból le tudnék adni egy szuszra. Időt kell adnom magamnak arra, hogy az eszemmel felfogjam, miért is akarok lefogyni, és azt hogyan is tudom végrehajtani úgy, hogy aztán tényleg ne jöjjenek soha vissza már a leadott kilók.
Az alapokhoz tartoznak nálam a mindennapi mérlegelések, a letöltött ingyenes e-book-ok, és a szándék arra, hogy olvasom is ezeket, jegyzetelek, és alkalmazom a megszerzett tudást már. Nekem nagyon sokat kell olvasnom, nagyon sokszor kell motiváló írásokat olvasnom ahhoz, hogy megmaradjak a helyes úton. De már nem tűnik unalmasnak ha századjára is olvasom ugyanazt, mert mindig van benne valami, ami megfog, ami új lendületet ad, és szorgalmasan írom a naplómat, vezetem a kalóriabázis.hu oldalon a grafikonomat, és rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult egy fogyókúra, ha van elég szuflám ahhoz, hogy tartani tudjam a diétához szükséges dolgokat. Én betegesebb típus vagyok, és amikor gyengébb vagyok, akkor szoktam eltérni a jó útról, és sokszor belakok este, amit tudok ésszel, hogy nem lenne szabad, mégsem tudtam eddig sehogyan sem kivédeni. Érzelmi evő vagyok, erre rájöttem, és nemigen tudom egyelőre megváltoztatni ezt. De elfogadtam, és ezért tudok visszatérni mindig az alapokhoz, ezért tudom mindig folytatni a diétát onnan, ahol éppen abbahagytam. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül, mert akkor nem lenne annyi fogyókúrázó az országban vagy akár az egész világon. Csak van, aki bevallja ezt, van, aki meg kardoskodik, hogy a körülmények miatt nem tud lefogyni. Csak saját magunk vagyunk azok, akik változásra tudjuk bírni önmagunkat, senki más nem képes erre, hiába is próbál segíteni.
Az, hogy mindig több és több lesz a súlyom időnként, az azt hiszem a lustaságomnak köszönhető, nem fordítok mindig elég időt a fogyóra. Pedig biztosan tudnék találni alkalmat arra, hogy foglalkozzam önmagammal, csak kényelmesebb néha tespedni, mint edzeni, vagy gyalogolni, vagy főzni egészséges ételeket. Ugye a MACERA a fő bűnös, sok macerával jár elindulni gyalogolni egy kicsit, kényelmesebb itthon semmit sem csinálni, az nem kerül erőfeszítésbe. Bizony, így van ez nálam is, meg még sok fogyitársamnál is, gondolom. Mindig megírom, ha van új ötletem, amit be tudok vetni a cél érdelében. Most van időm, ezért is írok, hogy tanulj az én baklövéseimből, hátha neked sikerül kikerülni a csapdákat. Igaz, éjjel 3 óra van, de éjfélkor felébredtem, és nem tudok visszaaludni, ezért gondoltam, hogy törődöm egy kicsit a fogyóval. Olvastam a letöltött anyagokat, ilyeneket te is találsz rengeteget a neten, vannak ingyenes e-book-ok, ezek bőven elegendőek arra, hogy bele tudj kezdeni a fogyóba és legyen hová visszatérned, ha éppen letérsz a helyes útról. De ha naplót vezetsz, az még jobb, vagy kezdj el blogot írni, itt mindig vissza tudod nézni, honnan is indultál, és hol tartasz most, és hová akarsz még eljutni.
Nem ragozom tovább a mai mondanivalómat, a lényeg, hogy találd meg azt a biztos pontot, ahonnan kiindultál, és így mindig lesz hová visszatérned, ha elcsábulsz te is. Emberből vagyunk, és valahogyan így vagyunk kitalálva, hogy könnyen hízunk és nehezen tudunk fogyni. :)
Küldök neked egy jó kis dalt így az éjszaka közepén, hogy jobb kedvre derítselek. :)
