Azt hiszem, hogy a fogyókúrával és az egészséges élettel kapcsolatban mindent meg lehet találni az interneten, és ha áldozunk erre időt, akkor sikeresek leszünk. Nem tudom miért alakul ki nálam már az, hogy okosabban tervezek, nem engedek például abból az elhatározásomból, hogy nem eszem már csokoládét, és nem iszom már szénsavas üdítőket, de örülök ezeknek, és igyekszem gyarapítani az ilyen szokásokat, amik előrefelé visznek az utamon.
Ugye mindennap mérem a testsúlyomat, van, amikor többször is egy nap, de ez már azért ritkaság, és azt vettem észre, hogy amikor muszáj vízhajtó tablettákat szednem, akkor természetes, hogy jobban mennek le a dekák a testemről. Muszáj kétnaponta ilyet csinálnom, mert dagad a lábam, a bokám a nagy túlsúlytól, és így ez elő van írva a számomra. Ilyenkor azért örülök is, mert valahogyan sikerül néha kordában tartanom az étkezésemet is. A tudatom kezd átállni egyfajta ritmusra, akár azt nézem, hogy betartom az étkezések időpontját vagy akár azt nézem, hogy egészségesebb ételeket főzök már időnként magamra. Ez a tudatosság segíti az életemet és sokkal könnyebb így létezni, mint amikor csak ötletszerűen étkeztem például. Tudom már, hogy mi jó a szervezetemnek, alaposan áttanulmányoztam a cukorbetegeknek való életvitelt, és kezdenek kialakulni olyan jó szokások az életemben, amik helyesek és amik segítik a fogyókúrámat, illetve az életmódváltást.
Nem vettem komolyan magamat, pedig az eszemmel tudtam, hogy csak ártok vele magamnak, ha hagyom, hogy az édességek átvegyék a hatalmat az eszemtől, sokkal stabilabb vagyok már gondolatilag, mint voltam korábban, annak ellenére, hogy tudom, ezután is lesz, amikor el fogok csábulni. De ahogyan le tudtam tenni nagyon-nagyon régen a cigit, és a kávéról is lemondtam, ugyanúgy leszoktam már a csokievésről, ami ugye konkrétan azt jelentette, hogy megettem egy 30 dekás nagy tábla csokoládét egyszuszra. Már a csokievés nem érint, de az édes íz még csábít, a cukorról nehezen mondok le, bár már azért itt is vannak jó előjelek, amikre támaszkodhatok ezután is. És az a jó, hogy ha eltérek egy kicsit a helyes élettől, akkor másnap már újra azon vagyok, hogy hol is tartottam, hol rekedtem meg, és honnan tudok újra elindulni a diéta irányába.
Azt hiszem, az idő segített és a rengeteg olvasás, utánaolvasás, és az is, hogy elmentem a dietetikushoz, aki behatárolta a diétámat. Nem tudom, talán meg akarok felelni az elvárásoknak, mert ugye kontrollra vissza kell mennem, de az is lehet, hogy már tudok annyit, van annyi információ a birtokomban, ami elég ahhoz, hogy újra és újra visszataláljak a helyes útra. Nem rettenek meg, ha véletlenül nem úgy alakul egy napom, ahogy kéne, inkább keresem a lehetőséget a tornához, az edzéshez, meg előszedem a táblázatot, amit kaptam, és már szinte tudom, hogy melyek azok az élelmiszerek, amiket kerülnöm kell. Ez épp elég, mert nincs túl nagy megszorítás, bár a cukor, a cukros dolgok azért tiltólistán vannak. De a többi megy, sok mindent be tudok már tartani. És ugye nem szeretek gyorsan fogyni, ezt már ecseteltem korábbi bejegyzésekben, ezért ráérek, hagyom, hogy a testem jelezzen mi a jó neki és mire reagál rosszul.
Azért írom mindezeket le, hogy te már ne essél olyan csapdákba bele, mint én sokszor belefutottam hasonlókba. A testünk mindig jelzi, ha nem jó neki valami, csak lehet, figyelmen kívül hagyjuk, hogy túl teli van a pocakunk, és még ráeszünk a sok-sok kajára, vagy túleddzük magunkat, és nem hagyunk időt a pihenésre, a regenerálódásra. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, nem is csoda, ha rosszul érezzük magunkat és jön a stressz, jön az izgalom, hogy megint rosszul csináltunk valamit. Egyszerűen nem érezhetjük jól magunkat, ha vétkezünk a szabályok ellen.
Szóval kezdem tudatosabban élni az életemet, és ebből már nem engedek, ehhez ragaszkodni fogok az tuti. Csernus Imre jól fogalmazott, amikor azt mondta: - "A tudatosság azt jelenti, hogy az ember irányítja az életét, és odafigyel rá." -, és azt hiszem, én is kezdek itt tartani, ami öröm és boldogság is már. :)
