A tegnapi nap egészen jól alakult. Kivéve az estét, ami mindig is veszélyforrás a számomra. Étkezés terén kb. tartottam az irányt, de érzelmileg mindig kifáradok estére, ezért is alakulnak ki félresikerült napok az életemben.
Viszont mindig van valami, ami visszaránt, mindig van valami, ami nem engedi meg, hogy feladjam a küzdelmet a kilók ellen. És ez azt hiszem, hogy mindenkinél ugyanaz, mint nálam, mégpedig ez a valami az egészség megtartása, vagy ha betegek vagyunk, az egészség elérése lehet. Ez az egy szó, hogy - egészség -, mindent felülír, mindent überel, minden mást alárendel. Ezért is folytatom a blog írását, mert ha nem tenném, nagyon hamar kisiklik az erő a kezeim közül, és nagyon hamar úgy meghíznék, hogy felállni sem tudnék. Ha mást nem is érek el, csak azt, hogy szinten tudom tartani az életemet, a kilóimat, már megérte, mert tudom, hogy súlyosabb már nem akarok többé lenni. Egy fórumon olvastam egy sorstársam bejegyzéseit a kilóiról. Több évre visszamenőleg. Először még "csak" X kiló volt. Két év múlva már azt írta, hogy 10 kilóval több a súlya, még két évre rá már 25 kilóval volt több, mint amit először írt. Kezdte elveszíteni az életkedvét, nem tudta mitévő legyen. Ő is az egészségéért küzdött már, szerette volna visszakapni. Ez az, amiért újra és újra nekivágunk a fogyónak, az életmódváltásnak, még ha nem is sikerül elsőre. Nincs jobb ösztönzőerő, nincs jobb motiváló erő, mint a saját egészségünk megtartása vagy visszaszerzése. Ha mindig a szemünk előtt lebegne ez a célunk, biztos, hogy eredményesek is lennénk. De nagyon sokszor elfelejtjük, hogy milyen nehéz visszakapnunk az elveszített egészségünket. Ilyenkor eszünk meg például egy egész tábla csokoládét, a pillanatnyi öröm kedvéért. Ha mindig előttünk lenne a kép, hogy fáj a derekunk, vagy épp a lábunk, nem ennénk olyan sok hizlaló ételt. De elfelejtjük ezt, vagy nem tudatosítjuk eléggé magunkban. Ami előre tud vinni, ami nem engedi, hogy meghátráljunk, ami mindig plusz motivációt tud adni, az a saját életünk, a saját egészséges testünk, amit szeretnénk mindig formában tartani. Úgy kellene, hogy aludni térjünk, és úgy kellene mindig felébrednünk, hogy a gondolataink mindig egy egészséges test körül forogjanak. Ezért veszünk edzőcipőt a lábunkra reggel, és ezért futjuk körbe a lakótelepet még kora reggel, munkába indulás előtt.
A másik dolog, ami szintén ilyen fontos, az az, hogy képesnek tartjuk-e magunkat arra, hogy ha szükséges, megváltoztassuk az életünket? Eléggé elszántak vagyunk-e, és tudunk-e minden napra elegendő erőt varázsolni magunknak ehhez? A válasz mindig az, hogy igen, tudunk, (tudnánk), ha törődnénk magunkkal egy kicsit. De amíg nincs nyilvánvaló látszatja, hogy kezdünk megbetegedni, addig alig-alig vesszük fontolóra az egészségünk alakulását. Mihelyst megbetegszünk azonban, rögtön pánikba esünk, (lsd. az én példámat, amikor majdnem cukorbeteg lettem), és rögtön belekezdünk egy életmódváltásba, vagy fogyókúrába, ami ki tudja meddig tart? Talán addig, amíg egy kicsit megnyugszunk, lecsillapodnak a kedélyek, és kezdődik minden elölről. Hogyan is érhetnénk el, hogy mindig kellően motiváltak lehessünk? Elég lenne, ha egy kis gyorstesztet csinálnánk magunkon, s felmérnénk a fizikai állapotunkat, rögtön meglátnánk, hogy nem vagyunk olyan fittek, mint azt elsőre gondoljuk magunkról. Ha megvan a felismerés, akkor már közel lehet a lépés az egészséges élet felé. Egyszerűen nincs más választásunk, csak az, hogy elérjük a tökéletes egészséget a magunk számára, mert ez az igazi motivációnk. Hallgassunk mindig a testünk jelzéseire, mert sosem tévednek a megérzéseink.
Mai motiváló mondatunk lehet:
Aki egészséges, könnyebben boldogul a mindennapjaiban is. :)
