Most láttam a neten egy 50 kg-os fogyást, amit én is szeretnék elérni. Vagy mégsem?! Az a helyzet ugyanis, hogy amint megláttam a sok lógó petyhüdt bőrt, már nem is volt annyira izgalmas az a kép. Tényleg ez az eredménye 50 kiló fogyásnak? Sajnos a cikkből kiderül, hogy igen, és csak plasztikai műtét segít valahogyan korrigálni ezt a "csodát".

Még mindig 96 kiló vagyok, megtorpantam, megállt a súlyom, illetve olyan plusz-mínusz fél kiló mozog föl-le. Kezdek tanácstalan lenni. Azt tudtam, hogy az elején, ha jól kezdek, jobban mennek le a dekák, mert sok a súlyfelesleg, és azt is tudtam, hogy valamikor megáll majd a fogyás, csak azt nem sejtettem, hogy ilyen sok leadandó kiló lesz még akkor is, mikor nem akar lejjebb menni a mérleg mutatója.

Már régebben gondoltam rá, hogy pszichológust keresek fel az evészavaraim miatt. Falásrohamok gyötörtek, és még most is van, hogy belefutok ebbe. A neten találtam egy könyvet (meg is vettem), ami elvezetett egy pszichológusnőhöz, és talán ebből a könyvből és ezen a honlapon megtalálom a magam számára a segítséget.

96 kiló vagyok már, elég nehezen mennek a dekák, de legalább lefelé haladok. És kezdem élvezni a fogyókúrát, főleg így, hogy nem hízok vissza. Persze ingadozok néha, de jóleső érzés, hogy lassan beleférek egy kiszemelt nadrágba. Ez már régen célom, és mint írtam, direkt nem veszek már nagyobb méretű ruhákat, bele kell fogyni a régi ruhatáramba.

96.5 kiló vagyok, szuperül megy le a súlytöbblet, mégha lassacskán is. Azért is lassacskán, mert nem folyamatosan fogyok, vannak napok, amikor visszajön pár deka, és kezdhetek mindent elölről. De már régen voltam ennyi, és most reggel is megőriztem a tegnap esti súlyomat. Nagyon örülök, mert a nadrágom is kezd bő lenni, a derékszíjon pedig új helyet kell keresnem, mert az is bőnek bizonyul már.

97 kiló vagyok, szépen haladok lefelé, és végre itt a jó idő, lehet nagyokat sétálni a friss levegőn. Mikor még 100 kilós voltam, nem volt kedvem sem gyalogolni, mert kicsit szégyelltem, hogy ilyen sok súlyt cipelek magammal. De most már kezdem elfogadni magam olyannak, amilyen épp most vagyok, és megbarátkoztam lélekben is az érzéseimmel. Sokszor ez veti vissza a fogyókúrát, hogy nem vagyok túl barátságos önmagamhoz.

Olvasok egy cukorbetegeknek való könyvet (Dr. Fövényi József, Papp Rita - Cukorbetegek diétáskönyve), és ebben olvastam egy mintaétrendet (több is van benne), ami 1000kcal-ás, és 110 g szénhidrátot tartalmaz. Pár napja már eszerint írom a kalóriákat, és beválik, mert úgy csinálom, hogyha nem elég egy napra véletlenül az 1000 kcal, akkor beiktatok egy utóvacsorát, és még emellett is tudok fogyni.

Még mindig 98 kiló vagyok, holnaptól egy 1200-1400 kcal-ás, és 160g szénhidráttartalmú diétát szeretnék követni. Írom a kalóriákat, és leginkább a CH-bevitelre figyelek, a többi majdnem mindig adja magát utána, vagyis a szénhidrátnak nem szabad 160 gramm fölé mennie. Mindennap szeretném írni, hogy mit eszem, ez nem lesz túl változatos az elején, de idővel ez is változni fog.

98 kiló vagyok, és jól haladok a változtatás útján. Vannak céljaim, amiket szeretnék mihamarabb elérni, és már több lelkesedéssel csinálok mindent, mint eddig. Bár a lelkesedéssel nem volt baj eddig sem, mert még nem adtam fel azt, hogy lefogyok, de kezd kialakulni az új életvitelem. Vannak távlati terveim, de vannak olyanok is, amit nap mint nap teljesíteni kell. Már írtam, hogy később nem szeretnék már fogyókúrázni, úgyhogy ebben a két évben, ami most jön, mindent megteszek önmagamért.

Egy nagy tál zöldség = kb. 200 kcal. Viszont 1 tábla csokoládét legalább 30 perc (vagy még több) testmozgással tudjuk ellensúlyozni. A tábla csokoládé kalóriatartalmáról nem is beszélve. Ha azt nézzük, a legjobb ételek egyszerűek és nagyon olcsók. És rendkívül egészségesek, ami szintén nem hátrány. Ha végigböngészek egy vegetáriánus szakácskönyvet, láthatom, milyen egyszerűen is elkészíthetők. Még a kezdő háziasszonyok is könnyen boldogulnak.