Rá kellett jönnöm arra, amit már régóta tudok, csak nem mertem bevallani magamnak, hogy én érzelmi evő típusba tartozom. Néha kicsit hangulati ember is vagyok, mégis az érzelmek azok, amik meggátolják, hogy tartósan lefogyjak. Ezért növesztettem amolyan "bánathájt" magamnak. Ettem én akkor is, mikor jókedvem volt, akkor is, mikor inkább a kis kuckómba bújtam volna el, de akkor is ettem, mikor valamilyen sérelem ért, vagy épp madarat lehetett velem fogatni a boldogságtól.

Döntöttem, mint mindig mostanában. Egy követhető tervet dolgoztam ki, ami szerint egy év múlva már akár 30 kilótól is megszabadulhatnék. A múlt hibája = az elhízás. Miért híztam el? = mert túl sokat ettem. Helyesbítés = betartom az előírt szabályokat, és így hosszú távra tervezek.

Egy könyvet ajánlok neked, mégpedig Stacey Halprin - Győzelem a kilók felett című könyvét. "Tartsd meg a súlyod örökre!" A szerző több, mint 150 kilót adott le a súlyából, és az a célja, hogy mindenkivel megismetesse hogyan lehet megtartani a súlyt, mikor már lefogytunk.

A Wikipédiához fordultam segítségért, mikor is a gordiuszi csomó meghatározását szerettem volna megtudni. Ezek szerint a gordiuszi csomót "gyakran említik metaforaként azokban az esetekben, amikor egy látszólag  megoldhatatlan problémát valaki egy váratlan húzással egy csapásra megold."

Hiába, nem minden sikerül nekem elsőre. Nagy a vonzódásom a vegetáriánus étkezés felé, mégis a régi szokásomhoz híven eddig ettem mindennap húst is. De ez nem baj, nagy galibát nem csináltam, csak meg kell szoknom az újfajta étkezési stílust. Sokkal több és változatosabb ételeket fogok enni, mint eddig, mert a hús mellé mindig csak krumpli vagy rizs vagy tészta volt köretnek. Ez is kezdett kicsit unalmassá válni, ezért mindenképpen örülök, hogy váltok, és áttérek egy másik étkezésre, ami csak annyiban különbözik a régitől, hogy nem eszem húst.

Az ember mindig változik. És ez egy belülről jövő folyamat. Elkezdtem böngészni a neten életmód-programok után, el is mentettem egy-két oldalt magamnak, és mivel ráértem most este, hagytam magam, hogy vigyen a belső érzésem, és ott kössek ki, ahol a jó sorsom szeretné. És nem csodálkozom rajta, de biztosan már érik bennem a húsnélküli táplálkozás szeretete, mert mindennap ilyen témájú oldalakkal végződik a napom. Már írtam is, hogy kicsit vegetáriánus módon fogok étkezni, de most bátrabban mondhatom, hogy kezd ez a vegetáriánus életmód megfogalmazódni bennem, és egyre inkább érzem, hogy nem tudok mit enni.

97.7 kiló vagyok, mennek le szépen a dekák napról napra. Most veszem csak észre, hogy mennyire gátlásos is voltam (vagyok) túlsúlyosan. Minél kevesebb a kiló, annál felszabadultabb vagyok, és minél kevesebbet eszem, annál jobban tudok dolgozni is. Nem szabad mindig a mérlegre ugrálni. Volt idő, hogy éjjel 3-kor megmértem magam és sokkal kevesebbet mutatott, mint amikor reggel ébredéskor azt vártam. Ennyit a mérlegről. Többet nem is szabad rááldozni az időnkből.

98 kiló vagyok, ez remek, nagyon örülök. Most kell odafigyelnem magamra, mert minden apró siker egy kicsit túl magabiztossá tesz, és innen szoktam visszaesni. Még nem volt szobabicaj ma, de lesz délután. 20 percre emeltem, ami még nem annyira megterhelő, hogy ne tudnám megcsinálni.

Azt hiszem, hogy megbeszélés tárgyát fogja képezni az a kérdés, hogy együnk-e este hat után vagy sem. Az én egy hónapos tapasztalatom azt bizonyítja, hogy én például nagyon nehezen tűröm amikor már nem ehetek este. Lehet ez abból is adódik, hogy mint tiltás szerepel a programban, és semmilyen tiltás nem működik jól egy diétában. Legalábbis hosszú távon nem kivitelezhető.

Csak lemértem magam, 99.5 kiló vagyok, másfél kiló vándorolt vissza, de ezt nem is lesz olyan nehéz ledolgozni. Sportolni kell és ésszerűen enni. Az edzés része már egészen jól megy, már egy hónapja majdnem mindennap lebicajoztam a 15 percet, így emelek az adagon, és napi 20 percet fogok edzeni. Már könnyedén megcsináltam a 15 percet, és hogy jól fogyjak, ezért kell a megnövelt idő.